Varju László szándékosan húzta ki a biztonsági őr lábát az MTVA-székházban, a Kúria friss ítélete pedig megerősítette a Fővárosi Ítélőtábla 2018-as döntését. Amely már harmadik ilyen irányú bírósági döntés volt, mert az elsőfokú bíróságnak is ez volt az álláspontja Varju erőszakos fellépéséről. Az ítélet másik pontja szerint Varju a 2018-as országgyűlési választás előtt találkozott Horváth Imrével, aki 2017-ben lépett ki az MSZP-ből. Horváth immár független jelöltként akart elindulni az újpesti választókerületben. Varju megpróbálta rávenni, hogy lépjen vissza, még a kampányra addig fordított költségeinek kifizetését is felajánlotta neki. A DK-s képviselő szerint nem történt csalás, a fideszes választási törvény miatt kényszerülnek arra az ellenzéki képviselők, hogy a választás előtt tárgyaljanak a visszalépésekről.
Három, köztük a legmagasabb szintű bírói ítélet után Varju azt bírta mondani, hogy: „Én hiszek abban, hogy semmilyen bűncselekményt nem követtem el, sem az MTVA épületében, nem félemlítettem meg senkit sem, és nem követtem el választási bűncselekményt.” Gyurcsány sem volt rest, politikai síkra terelve a magyarázkodást kijelentette, mivel politikai eszközökkel, választáson nem tudta elvenni Varju mandátumát a hatalom, hosszú procedúra után „elveteti a NER bíróságával”.
A dolog természetesen úgy felháborító, ahogy van. Varju Lászlót hat év után ítélte el végre jogerősen a bíróság, amely egyben azt jelenti, hogy összeférhetetlenségi okok miatt a parlament meg fogja fosztani mandátumától. Akit ugyanis a bíróság jogerősen elítél, annak a képviselőnek távoznia kell a parlamentből.
Sokan várták már ezt az ítéletet, sokan értetlenkedtek amiatt, hogy miért nem lehet kimondani, ami a számtalanszor lejátszott videófelvételek alapján nyilvánvaló: Varju erőszakosan viselkedett a biztonsági őrökkel, s kihúzta az egyik őr lábát, aki nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenvedett. Emlékezhetünk, a túlóratörvény elleni tüntetésen több akkori országgyűlési képviselő bement az MTVA székházába, ahol öt pontból álló követelést akartak a köztelevízió adásában beolvastatni. A biztonsági osztályvezető közölte, hogy a zárt, védett területekre nem lehet belépni, a képviselők azonban továbbra is azt követelték, hogy engedjék be őket a stúdióba, ahol épp élő műsor ment. Az ügyészség szerint Varju ekkor nekirontott a biztonsági szolgálat sorfalának.
Ügyészség, bíróság egybehangzóan jogsértőnek találta az esetet, sőt Varju védőügyvédje sem tudta bebizonyítani, hogy ez nem így történt, hogy az ügyben Varjunak van igaza. Varju a Kúria-döntés előtti sajtótájékoztatón is csak a saját hitének – nem vallásos, sokkal inkább kommunista hitének – tartalmát volt képes megosztani a nyilvánossággal. Mint mondta: „Én hiszek abban, hogy semmilyen bűncselekményt nem követtem el.” Az persze nem zavaró számára, hogy a valóság kimondására a bíróság hivatott, az igazságszolgáltatás legfőbb szervei dönthetnek az ártatlanság vélelmének szertefoszlatásáról. Ez meg is történt, 900 ezer forint pénzbírságot kell Varjunak fizetnie. Ezek után Varju azt hisz, amit akar.
A választási csalás ügyében pedig a Fidesz jogalkotásával takarózik. Nevetséges. Szerinte ugyanis nem történt csalás, a választási törvény miatt kényszerülnek arra az ellenzéki képviselők, hogy a választás előtt tárgyaljanak a visszalépésekről.
Egy országgyűlési képviselő arra esküszik fel, hogy a jogszabályokat betartja és betartatja. Ki a csuda hozta volna a törvényeket, ha nem az a politikai közösség, aki mandátumot kapott az ország irányítására? Miután Gyurcsányék rendre a béka feneke alatt végeztek, s csodálkoznak, hogy nem az ő kényes ízlésük szerint készülnek a jogszabályok, hanem a választók döntése értelmében a győztes akarata érvényesül.
A pártját már a parlamentbe jutási küszöb környékére leküzdött Gyurcsány legalább tiszteletben tartotta a törvényességet, aamikor ezt mondta: „Nekünk és az újpestiek többségének Varju László a képviselőnk, és az is fog maradni. Ha elveszik tőle a mandátumot, akkor még egyszer megnyerjük, és annyiszor fogja megnyerni, ahányszor elveszik tőle.” Vagy nem, tegyük hozzá.
A magyarok ugyanis a törvényes rendet jobban szeretik, mint a gyurcsányi zsarnokságot, amelyet a baloldal szabadítana a magyarokra egy esetleg általuk megnyert választás után. Amelyből bőven elég volt a pártállam idején. Illyés Gyula szavaival, „hol zsarnokság van, mindenki szem a láncban”.
Érezhető, Gyurcsányék Brüsszellel együtt a zsarnokságot, magyarok láncait vágyják vissza.
A szerző újságíró
