Magyar Péternek nem kellett sokat várnia, hogy kiderüljön, az alagút végén felvillanó fény az az alagút vége-e vagy a szemben jövő vonat reflektora. Bizony ez a vonat volt Menczer Tamás képében, aki határozottan leállította ezt az – Orbán Viktor szavaival – rém kellemetlen, agresszív politikát és annak képviselőjét. Jól tette – húzta alá a miniszterelnök.
Emlékezetes, a Tisza Párt elnöke a napokban szóváltásba keveredett Pécsett egy gyermekvédelmi intézmény előtt a kormánypárt kommunikációs vezetőjével.
Magyar Péter később közösségi oldalán azzal vádolta meg a kormánypárti politikust, hogy üvöltözött vele és garázda módon viselkedett. Menczer Tamás viszont arra hívta fel a figyelmet, nem ő volt, aki lehallgatta és megtámadta a feleségét, és nem ő ordibált a templomból kijövő emberekkel.
Menczer: „Én voltam-e az, aki büdösköcsögözött, Dunába akart lökni újságírókat, analfabétázott, idiótázott, agyhalottazott mindenkit, önöket is. Nem, ez nem én voltam, ez Magyar Péter. Kinek a stílusával van itt akkor gond? Azzal, aki ezeket tette, vagy velem, aki kétségkívül határozott stílusban mindezeket a fejére olvastam?”
Természetesen a magyarok elsöprő többsége örömmel fogadta Menczer Tamás, határozottságát, mert kritikus alkalmakkor sokaknak viszketett már a tenyere Magyar Péter erőszakos, pofátlan viselkedését tapasztalva. Menczer tamás most helyettük is cselekedett. Kemény, de nem erőszakosan. Lökdösődésre, az erőszak kezdeményezésére Magyar Péter vetemedett, amikor arrébb lökte a kommunikációs igazgatót, mondván ő beszélni akar. Menczer szerint „mióta legyőzte a diszkóliberális Brüsszel Pétert, azóta őt támadja a teljes rajongó tábora”. Őt támadja elemző, influenszer, színész, újságíró és sok ezer troll. Menczer hangsúlyozta, a közösségét mindig meg fogja védeni. Kijelentette: „Ellenfelük minden eddiginél mélyebben van. Magyar Péterhez képest Gyurcsány Ferenc egy igazmondó juhász.”
És azt, hogy hogyan reagált minderre Török Gábor, az egyik legemblematikusabb baloldali elemző, érdemes elolvasni: „Orbán Viktor beleállt, itt a miniszterelnöki pecsét az akción. Innentől lesz igazán érdekes, mert akkor ez most már nem kísérlet, nem tévedés, hanem stratégia.”
Nem is Török Gábor lenne, ha a reakciójába ne szőtte volna bele, hogy ez a kormánypárt „stratégiája.”
Mintha ez a hőbörgős, ez az ellenséges politizálás nem a TISZA Párt részéről indult volna el. A hőbörgőkkel csak a saját nyelvükön lehet beszélni. Menczer úgy fogalmazott: „Ezt a fegyvernemet nem mi választottuk, hanem az ellenzék.”
Orbán Viktor erről rádióinterjújában ezt mondta: „Ursula von der Leyen is és Manfred Weber is Magyarországra nem partnerként, még csak nem is ellenfélként, hanem ellenségként tekint. Ők meghozták a maguk döntését, ők kormányváltást akarnak Magyarországon. Ki is jelölték azt a pártot, és ezt el is mondták nekünk ott Brüsszelben, tehát belemondták pacekba, hogy mit akarnak. Azt mondták, hogy itt az új párt, ez a Tisza Párt, annak van vezetője, na, őket akarjuk látni kormányon Budapesten. Most ez a csata zajlik, ez a politikai oldala ennek az egész jelenségnek. És, ugye, mindig a kihívó választ fegyvert, és a Tisza Párt Magyarországon egy új, agresszív, nekem ellenszenves, de talán másoknak imponáló, nem vitatkozó, hanem lesöprő stílust választott. (…) Itt küzdelem van, tehát aki szelet vet, az vihart arat. Vagy ahogy itt, adventkor mondanám inkább, hogy aki kardot ránt, az kard által vész el. Mindannyian ismerünk ilyen agresszív stílusú embereket munkahelyen vagy családban, rém kellemetlen alakok, akikkel nem lehet értelmesen beszélni, egyetlen dolgot lehet csinálni, le lehet őket állítani. Most a politikában ez úgy néz ki, hogy ez a szóvivők feladata. (…) Amikor Brüsszelből helytartókat akarnak a nyakunkba ültetni, akkor mi rúgkapálni fogunk természetesen. Az lehetetlen, hogy Brüsszel eldönti, hogy milyen kormány legyen Magyarországon, ránk akarja erőltetni a brüsszeli politikát, ami nekünk rossz, és elvárná, hogy mi ezt vegyük tudomásul. Nem fogjuk tudomásul venni, ki fogunk állni magunkért, és küzdeni fogunk Magyarország szuverenitásáért és a magyar emberek érdekéért.”
Félő, hogy ez a stílus továbbra is uralkodni fog a baloldalon. Magyar azonban most már felkészülhet rá, hogy mindig megkapja válaszul a verbális pofont, hogy a fal adja a másikat. Akkor aztán énekelhet vidáman, kedvére.
A szerző újságíró
