– A szerkesztői munkáit nem sorolva, volt írószövetségi elnök, a Petőfi Kulturális Ügynökség egyik szakmai igazgatója, legutóbb egy évig helyettes államtitkár… Hogyan lehet összeegyeztetni a költői, írói életet, munkát a közösségszervezői, hát még a kultúrpolitikai feladatvállalással?
– Nehezen, de nem reménytelen. Nem tudom, jobb lett volna-e, ha az említett feladatok később találnak meg, hogy több könyvet tudjak megírni az emberélet legenergikusabb szakaszában – de abban is van ráció, hogy a felgyűlt tapasztalatokat már érettebb fejjel veti papírra az ember. És hát sokat tanultam közben, például azt, hogy a két világot összebékíteni csak úgy lehet, ha mindkettőt alkotásnak, a közösségért folytatott küzdelmet is életműve részeként fogja fel az ember. De alkotóként sem panaszkodhatok, hiszen azért mindeközben megjelent tizenhárom könyvem.
– Tervezte egy ideje, hogy visszább vonul. Augusztus óta a Magyar Művészeti Akadémia, amelynek egyébként rendes tagja, kiadóját vezeti. Hogy látja, melyek az általános és melyek az aktuális feladatai ebben az új szerepkörben?
– Szakmailag biztos alapokra építkezhetek, hiszen elődeim bevezettek s felépítettek fontos és reprezentatív, nem egy esetben hiánypótló sorozatokat majd’ minden művészeti ágban. Hogy csak néhányat említsek közülük: a Közelképek írókról című kismonográfia-sorozat olyan jelentős életműveket is vizsgál, amelyekről eddig nem születtek összefoglaló munkák; a Pars pro toto közelmúltunk nagy, főleg európai gondolkodóinak esszéiből nyújtott válogatásai segítenek megrajzolni a 20. század szellemi térképét, amelyből jobban megértjük jelenünket is; a Barokk freskófestészet Magyarországon monumentális négy kötete, amelyből egyébként ismeretterjesztő filmsorozat is készült szintén kiadónk gondozásában, olyan összefoglaló munka, amilyen ez idáig nem volt.
De hangsúlyozhatnánk az építészeti, film- vagy képzőművészeti sorozatokat is… Az elmúlt hét évben kiadott könyvek, a Magyar Művészet című periodika, az akadémistákról készült, az M5-ön rendszeresen sugárzott portréfilmek olyan egyetemes kulturális értéktárat alkotnak, amellyel mindannyiunknak jól kell tudni sáfárkodnia, s mindent el kell követni azért, hogy mindezt láthatóbbá és elérhetőbbé tegyük.
Ez utóbbit feladatul kaptam az MMA elnökségétől és személyesen elnök úrtól, amikor az a megtiszteltetés ért, hogy engem bíztak meg a kiadó vezetésével. Szeretném ennek érdekében szélesíteni a kiadó sajtókapcsolati hálóját, jobban kihasználni a közösségi média adta lehetőségeit, korszerűsíteni a honlapját és webáruházát, aktívabban részt venni a regionális munkacsoportok életében…
Célom továbbá az egyes munkaterületek marketingjének az összehangolása, hogy mind a könyves, mind a filmes szerkesztőség, mind pedig a Magyar Művészet folyóirat tevékenysége együtt is láthatóvá váljon a kulturális térben. Itt büszkélkednék el azzal, hogy az akadémistákról szóló portréfilmjeink már nem egy díjat vagy egyéb elismerést nyertek különböző rangos filmszemléken; ezt a tendenciát is erősíteni szeretnénk a jövőben.
– Melyek a mostani kiadói irányok, törekvések az MMA Kiadónál? Mit sürgető kiadni, akár irodalomról vagy más művészeti ágakról legyen szó?
– Jövő év első negyedében leülök valamennyi tagozattal egyeztetni a további építkezés lehetőségeiről, úgyhogy új irányokról egy másik alkalommal fogok majd beszélni. Úgy látom, hogy a kiadó portfóliója méltó módon reprezentálja az akadémisták által képviselt művészeti ágakat, de vannak hiányosságok is, például a népművészet területén.
2025-ben egyébként mi is adózni fogunk a 200 éve született Jókai Mór, a 125 éve született Barcsay Jenő és a 100 éve született Nagy László halhatatlan munkássága előtt egy-egy fontos kiadvánnyal.
Szentmártoni János a közösségért végzett munkát is az életműve részének tekinti
Fotó: MH/Török Péter
– Mennyire és hogyan fontos az akadémia illetve a kiadó számára, hogy meg is vegyék a könyveket? Könyvtárakba, gyűjteményekbe is jut-e az MMA-s kötetekből, hiszen sok köztük nagy méretű és drága könyv?
– Hogyne volna fontos, hogy mindaz az érték, amit létrehozunk és felmutatunk, el is jusson az emberekhez! És nem csupán önmagáért, hanem mert a művészet, a kultúra karban tartja egy társadalom mentális és mentálhigiéniai állapotát is, tehát hatása, küldetése van.
Persze abban a zajban, amelyben élünk mind a fizikai, mind a virtuális térben, nem könnyű feladat ez, nem beszélve arról, hogy a könyvek esetében monopol helyzetben lévő két nagykereskedelmi láncolat rendszerében szinte lehetetlen kitűnni időtálló, minőségi rétegkönyvekkel.
De dolgozni fogunk azon, hogy javuljon a helyzet, szeretném a könyvtári jelenlétet is erősíteni, valamint meg fogjuk vizsgálni, hogy mely intézményi partnerek bevonásával lehetne célorientáltan is teríteni a kiadványainkat.
– Milyen témájúak a legkeresettebb, legolvasottabb MMA-s könyvek? Milyen könyvek várhatók év végére? Milyen MMA-s könyveket vesznek karácsonykor jobban az emberek? Van-e olyan, amit már nagyon várnak az olvasók?
– Karácsony előtt – külleméből és tartalmából is adódóan – mindig szépen fogy a Barokk freskófestészet Magyarországon című sorozat, amelynek a könyvhétre jelent meg negyedik, záró kötete. Már most látjuk, hogy Mészáros Tibor több mint három évtizedes kutatómunkájának összegzését, a kétkötetes Márai-monográfiát, amely az idei nemzetközi könyvfesztiválra jelent meg Egy 20. századi Odüsszeia címmel, jövő év elején újra kell nyomni, akkora az érdeklődés.
De Szunyoghy András albumai is egytől egyig sikerkönyvek, a Vadállatok anatómiai rajzai cíművel idén a Szép Magyar Könyv verseny szakkönyv kategóriájának első díját hozta el a kiadó.
Karácsonyra jön ki a Budapest arculatát is meghatározó építész, a januárban elhunyt Finta József életmű-albuma, de említhetném Ittzés Mihály válogatott zenetörténeti tanulmányait is. Joseph Ratzinger, XVI. Benedek pápa a Pars pro toto sorozatban megjelent, válogatott írásait és előadásait tartalmazó kötetét, amely A kereszténység és az istenkérdés Európa jövőjében alcímet viseli, szintén nagy érdeklődés övezi.
– Hogyan mutatják be a kiadványaikat, mennyire van jelentősége a személyes találkozásoknak, könyvbemutatóknak?
– A személyes találkozások mindig fontosak, mert nem csupán információt, de élményt is adnak. Rendszeresek a könyvbemutatóink különböző helyszíneken, amelyeket sokszor maga a kiadvány jellege határoz meg, hogy mely művészeti ág reprezentánsa.
Hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy beharangozzam a december 11-i rendhagyó sajtótájékoztatónkat, amelyre 11.00 órától kerül sor az MMA-irodaház Akadémiai Klubjában. Itt nem csupán az idei újdonságokat fogjuk bemutatni, de a kiadó teljes portfóliójáról is képet kaphatnak majd a sajtó képviselői, akik interjúkat is készíthetnek alkotókkal, szerkesztőkkel, filmrendezőkkel. Inkább egyfajta adventi műhelytalálkozóra készülünk, mintsem klasszikus sajtótájékoztatóra, amelyet Turi Attila elnök úr fog megnyitni.
– Milyen a kapcsolat a határainkon túli szerzőkkel, kiadókkal, terjesztőkkel, könyvfesztiválokkal? Van-e valamilyen víziója ezzel kapcsolatban?
– Kiadványok és filmes produkciók szintjén természetesen a határon túli alkotóinkat is képviseljük – a gond inkább a terjesztéssel van, több évtizedes probléma az anyaországi kiadványok átfogó rendszerű határon túli forgalmazása és viszont. Kiadónk első körben Erdélyben igyekszik jobban látszani, már vannak előremutató fejlemények, de jövőre személyes megmozdulásokat is tervezünk a nagyobb vagy kultikus könyvseregszemléken.
Nemrégiben mutatták be Szentmártoni János Eső előtt hazaérni című verseskötetét. A beszélgetőtárs Mirtse Zsuzsa József Attila-díjas író, költő, a Magyar Napló szerkesztője
Fotó: Facebook/Szentmártoni János
– Nemrégiben Eső előtt hazaérni címmel rendezte kötetbe az elmúlt tíz év lírai termését a Magyar Napló gondozásában. A szerkesztés adott-e valamilyen többletet hozzá? Illetve van-e jellegzetes élménye az elmúlt hetek-hónapok könyvbemutatóiról?
– A szerkesztés inkább meghökkentő felismeréssel járt, hogy az időben ennyire szétszóródva született versek mennyire egyfelé húztak mindvégig. A kötet alapvető élménye a lélekben hazaérés viszontagságai és története, a belső csöndre való újra rátalálás vágya és remélhetőleg beteljesülése.
Általában nagy árat fizet érte az ember, de megéri, a lényeg, hogy mindvégig tükörbe tudjon nézni, bármekkora is a veszteség. Egyfajta költői visszatérésnek él(t)em meg a bemutatókat, jó érzés volt, hogy mennyien eljöttek a PIM-beli estemre, de az is, hogy például mind a kolozsvári, mind pedig a győri bemutatóm végén odajött hozzám egy-egy ember, és tovább kérdezett ennek a hazaérésnek a mikéntjéről, mert épp hasonló lelki tusát vívnak az életükben. Remélem, tudtam/tudok nekik segíteni a válaszaimmal és a verseimmel.
– Min dolgozik mostanában, lesz-e új kötet a közeljövőben?
– Legközelebb egy novelláskötettel szeretnék jelentkezni, amelynek koncepciója már két évvel ezelőtt kezdett körvonalazódni. Gyerekkorom külvárosi hóbortos és esendő szereplőit lobbantom majd életre benne félig önéletrajzi, félig fiktív történetek által. Jó ráhangolódás lesz a már régóta dédelgetett regényterveimhez.
Az interjú a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával készült.
