A földrengéshullámok legutóbbi elemzései azt sugallták, hogy körülbelül 15 évvel ezelőtt a belső mag forgása annyira lelassulhatott, hogy úgy tűnt, megáll vagy a felszínhez képest irányt vált. De egy új analízis azt sugallja, hogy valami több kell változzon a Föld középpontjában.
John Vidale, a Dél-Kaliforniai Egyetem geofizikusa a december 9-én tartott Amerikai Geofizikai Egyesület találkozóján arról számolt be, hogy a legvalószínűbb magyarázat az, hogy a Föld belső magja nemcsak másként forog, hanem a felülete is valószínűleg átváltozik. A felfedezés segíthet megoldani azt a régóta fennálló vitát, hogy mi változik a belső magnál.
Nincs olyan műszer, ami fizikailag tudja vizsgálni a Föld magját, ezért a kutatók a földrengések szeizmikus hullámait használják a Föld magjának tanulmányozására. A tudósok általában azokat a rengéseket használják a tanulmányozásra, melyek a Déli-sark közelében lévő Dél-Szendvics-szigetekben történnek, az Alaszkán, a bolygó ellentétes oldalán épült műszerekkel. A földrengéshullámok keresztülhaladnak a bolygón, mint ahogy a hanghullámok keresztülhaladnak a vízen, és van, amelyik útban Alaszka felé, keresztülhalad a belső magon. Ekkor az ottani műszerek vonagló jelekként, úgynevezett hullámformákként rögzítik a hullámokat, amelyek információkat tartalmaznak arról, hogy miközben keresztülhaladtak a Földön, mikkel találkoztak. A belső magban lévő erős észlelések esetén a kutatók összehasonlítják a hasonló méretű rengéseket, amik ugyanazon a helyen történtek, de eltérő időben. Az ilyen ikerföldrengéseknek ugyanazokat a hullámformákat kellene generálniuk, ha a Földön keresztüli haladásuk azonos volt. De a kutatók azt figyelték meg, hogy a Dél-Szendvics-szigetekben vannak olyan ikerrengések, amik Alaszkában más hullámformákat generálnak, ami azt mutatja, hogy a belső magban valami megváltozott az adott ikerrengésekben történt rengések közötti időben.
2023-ban a geofizikusok azt jelentették, hogy a hullámforma eltérések onnan származnak, hogy a belső mag forgása annyira lelassult, hogy úgy tűnt, megszűnt mozogni – vagy akár irányt váltott – a felszínhez képest, valamikor 2009 körül.
Aztán idén Vidale csapata látszólag megerősítette azt, hogy a Föld magja visszafordult. Bizonyos hullámformákat össze tudtak illeszteni a megfordulás előtt és után, és azonosították azokat az időket, amikor a belső mag újrakezdte a korábbi tájolást a felszín felé.
Az új tanulmányban Vidale és kollégái körülbelül 200 földrengéspárt elemzett, melyek 1991-től 2024-ig történtek. A visszafordulás előtti és utáni összeillő hullámformákat vizsgálták, melyeket két különálló vevőkészülék rögzített. A műszerek Alaszkán, Fairbanks közelében és Kanadában, Yelloknife közelében vannak elhelyezve. Érdekes módon, 10 ikerföldrengés hullámformái finom eltéréseket mutattak Yelloknife-nál, amik nem voltak jelen a fairbanksi hullámformákban.
Vidale azt mondja, hogy a legegyszerűbb magyarázat a sekély belső mag deformációja. Lehetséges, hogy a teljes geoid alakú belső mag deformálódik, mint ahogy egy futball-labda új alakot ölt, tehát végei két új irányba mutatnak. Vagy a belső mag felszínének darabkái megdagadnak vagy összehúzódnak. Ez olyan lenne, mint a metaforikus futball-labdán kialakuló kis dudorok és horpadások. Az is lehetséges, hogy mindkét folyamat történik. Az ilyen változásokat a köpeny – a Föld legnagyobb belső rétege – gravitációs vonzása vagy a külső magban áramló anyag okozhatja.