Testét exhumálták, és a templomban temették újra, de a Kr. u. 11. században állítólag a maradványait áthelyezték, és szent ereklyeként a dél-olaszországi Bariban található Basilica di San Nicolában helyezték el.
Az első keresztes hadjárat során velencei tengerészek a maradványok nagy részét visszaszerezték, és Velencébe szállították, ahol a San Nicolò al Lido kolostor bazilikájában helyezték el.
1953-ban a Bariból és Velencéből származó csonttöredékek vizsgálata megállapította, hogy azok ugyanattól az egyéntől származnak, bár a hitelességük alapján nem lehetett megállapítani, hogy Szent Miklóshoz tartoztak-e, de a vizsgálat nem vezetett eredményre.
A templom kétszintes melléképületében nemrégiben végzett ásatások során a régészek egy körülbelül két méter hosszú mészkő szarkofágot tártak fel. A szarkofágot részben 1,5-2 méter mélyen temették be, és egy megemelt fedéllel rendelkezik, amelynek a teteje lejtős.
Ebru Fatma Findik docens, a Hatay Musztafa Kemal Egyetem munkatársa elmondta: „A legnagyobb reményünk, hogy a szarkofágon feliratot találunk. Ez segítene tisztázni a temetkezés tartalmát, és lehetővé tenné számunkra, hogy meghatározzuk a pontos időszakot. Bár a szarkofág fedelét már feltártuk, a sírkamrának csak egy kis részét tártuk fel, és a további ásatások várhatóan további részleteket tárnak fel az elkövetkező hónapokban” – tette hozzá Findik.
A régészek szerint a történelmi források és a szarkofág templomhoz való közelsége alátámasztja azt az elméletet, hogy ez lehetett az eredeti. „Ez jelentős régészeti megerősítése lehet a Szent Miklós temetkezési helyére vonatkozó történelmi forrásoknak” – jegyezte meg Findik.
A kutatók most azt remélik, hogy a szarkofágon valamilyen feliratot is találnak, az ugyanis segítene abban, hogy pontosan meghatározzák, mely korból származik a síremlék.
