A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézetének munkatársa írásában egyebek között arra hívta fel a figyelmet, hogy a GDP-ből képzett fogyasztási mutató nem a szegénységet méri.
Szalai Piroska a cikkben leszögezte, hogy az Európai Unió (EU) hivatalos, sok komponensű szegénységi mutatója Magyarországon még mindig jobb az uniós átlagnál, hozzáfűzve, hogy 2010 óta ezen a területen „a legnagyobb javulást produkáltuk, jóval több, mint egymillióan kerültek ki a szegénység kockázatával élők közül hazánkban, és nálunk csökkent legnagyobb mértékben a gyermekszegénység is”.
Bárki bármi mást állít, az téved – hangsúlyozta írásában a szakértő.
Álláspontjának alátámasztására Szalai Piroska azt írta, hogy bár az Eurostat által közzétett adatok szerint a GDP-ből képzett fogyasztási kiadások tekintetében Magyarország az uniós országok között a sor végén szerepel, ez nem jelenti azt, hogy Magyarországon az emberek szegényebbek lennének, mint az unió más országaiban, ez csupán annyit jelent, hogy a magyar emberek a többi uniós országban élőkhöz viszonyítva kevesebbet költenek, több dolgot kapnak természetbeni juttatásként, jóval nagyobb mértékben takarékoskodnak, többet ruháznak be például saját ingatlanjaikba, illetve kisebb mértékben élnek hitelekből.
A Mandineren megjelent cikk szerzője arra is felhívta a figyelmet, hogy túlzott leegyszerűsítésnek bizonyult az a korábbi életszínvonal-mérési módszer, amely az egy lakosra jutó GDP-növekedésre alapozott, hangsúlyozva, hogy erre jó példa Írország, amelynek a GDP-je azzal duplázódott meg, hogy több világméretű tech cég alapította meg ott európai központját, illetve a szintén nagyon magas egy főre eső GDP-vel rendelkező Luxemburg is, ahová több mint 200 ezer munkavállaló ingázik a szomszédos országokból.
Az ország GDP-jébe beleszámít az is, amit a külföldiek termelnek, de a nevezőben csak a helyi lakosokat számolják, így lesz kimagaslóan nagy az egy főre jutó érték – állapította meg cikkében a szakértő.
Szalai Piroska írásában emlékeztetett, hogy a problémák kiküszöbölésére már több mint negyven évvel ezelőtt elkezdték használni a „háztartások tényleges fogyasztása” nevű mutatót, amelyet szintén a GDP-ből vezetnek le, s nem egyesével vizsgálják meg a családok fogyasztását, ám – mint a szerző fogalmazott – „ez elnagyolt, nem igazán használható, van már ennél is sokkal pontosabb mérési módszer”.
Az NKE munkatársa szerint tudható, hogy a GDP egy részét fogyasztásra költjük, másik részéből beruházunk, illetve a külkereskedelmi egyenleget is a felhasználáskor kell figyelembe venni.
A munkaerőpiaci szakértő azt az Eurostat adatot, amely szerint a háztartások egyéni tényleges fogyasztása terén Magyarország valóban Bulgáriával holtversenyben a sor végén található azzal indokolta, hogy Magyarországon a legnagyobb az ország GDP-jén belül a kollektív fogyasztás, amelynek tavaly is egy nagyon jelentős része a déli határ védelmére és a rezsicsökkentés fenntartására fordítódott, illetve jóval többet költünk családtámogatásokra, amelynek számos eleme a kollektív fogyasztást emeli.
A magyar GDP-ben a beruházások aránya is magas volt tavaly, ami pedig abból fakad, hogy Magyarország nem kapta meg az elvégzett, átadott, a lakosság által már használatba vett uniós fejlesztések pénzeit, s ezt értelemszerűen a magyar GDP-ből kellett előfinanszírozni. Ha megjönnek a pénzek, akkor ezek is a háztartások egyéni fogyasztását fogják növelni, időben elcsúsztatva – hangsúlyozta a cikkben a szakértő.
Mivel hazánkban a lakosság jóval nagyobb mértékben részesül a GDP kollektív fogyasztási részéből, így látható, hogy e mutató is kellőképpen elnagyolt, s nekünk, itt az EU-ban nem érdemes ezt használni a szegénység vizsgálatára, ha van sokkal precízebb is – vélekedett.
Szalai Piroska cikkében azt javasolja: ha unión belüli országokkal kívánunk összehasonlításokat készíteni, akkor használjuk a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatával élők arányát. Ha mondjuk egy afrikai vagy ázsiai országgal kell összevetnünk magunkat, amelyre nem mérik ezt a precíz mutatót, akkor rá leszünk kényszerülve a kevésbé pontos adatra, ahhoz pedig sajnos hozzá kell szoknunk, hogy a mutatók közül a „baloldali huhogók” előszeretettel mindig azt hangoztatják, amelyikkel rosszabbnak tudják a magyar állapotokat bemutatni – fogalmazott a Mandineren megjelölt írásában Szalai Piroska.
