Semmi sem veszélyesebb, mint a tudás illúziója. Ha rossz irányba mész, de nem kételkedsz az irányodban, soha nem fogsz megfordulni. Stefan Molyneux kanadai filozófus mondta ezt valószínűleg anélkül, hogy ismerte volna a magyar ellenzéki pártok pénzhez való viszonyát. Függetlenül attól, hogy milyen irányba mennek.
Az irány azonban semmiképpen sem lehet jó, mert 15 éve nem csinálnak mást, csak furcsa módon nagyobbnál nagyobb bukásokkal igazolják, hogy azt vélelmezik: náluk van a tudás, s csak abba az irányban lehet haladni, amit ők célul kitűztek. Aztán jön az újabb bukta. Hogy miért gondolják így, azt a jó ég tudja. A politikával foglalkozó elemzők egy része tehetségtelenséget, alkalmatlanságot is emleget az okok között. S történik mindez annak ellenére, hogy furcsa módon nincsenek pénzügyi gondjaik. A guruló dollárok révén ugyanis számolatlanul dőlhet hozzájuk a pénz. Persze, ha ez kerül szóba, akkor nagy a csend, a hallgatás, a tagadás, hogy ők aztán nem, esetükben erről szó sem lehet.
De ahogy mondani szokták, nincs olyan megrakott szekér, amelyre nem fér fel még egy villával.
Ezt a villányi rakományt most a parlament szállítja. Egy, a jövő évi költségvetéshez kapcsolódó módosító javaslat jelentősen megemelné a pártok parlamenti frakciói által elkölthető keretet. Minden képviselőcsoport dupla annyi munkatársat vehet fel, mint eddig, ráadásul fejenként dupla annyi fizetésért. Ellene – érdekes módon – egyik párt sem tiltakozott. A tudás illúziója pedig itt is veszélyes. Sok politikáról gondolkodó ugyanis most azt mondja, hogy ez nem jó, mert ez a Fidesz érdeke, a Fidesz ármánykodása. Szerintük ugyanis azzal, hogy a képviselők többet költhetnek a maguk és alkalmazottaik munkájához szükséges felszerelésre és eszközökre: a saját tiszteletdíjuk kétszerese helyett 3,3-szorosát, az nem azoknak jó, akik legálisan élhetnek a költségvetés elfogadása után rendelkezésre álló többlettel, kiteljesítve a demokráciát. Akkor kinek jó, tehetjük föl a kérdést?
A tudás illúziója itt azért nagyon veszélyes, mert akik a nagyobb lehetőségek ellen tiltakoznak, valójában beismerik, hogy ezután sem tudnak jobb, a társadalom számára vonzóbb, hasznosabb politikai víziót felmutatni. Ez pedig könnyen kiderülhet a 2026-os választáson.
De jön Németh Péter, a Népszava főszerkesztője Hírklikkben és eldalolja nekünk, hogy a kormánynak muszáj erősítenie a baloldalt, hogy talpra álljanak, különben a Tisza Párt – Magyar Péter – ölébe hullhat a győzelem. Tudják, mondja Németh, hogy az eddig ütött-vágott, régi ellenzék anyagilag is romokban van, hátha egy kis pénzzel képesek lesznek megerősödni. Szóval a szép és nemes gondoskodás mögött ilyen prózai okok húzódnak meg.
Németh abból indul ki, hogy a Tisza Párt vezeti a népszerűségi listát, egyes mérések szerint már több mint tíz százalékkal. És a pluszpénz az óbaloldali pártoknak azért kell, hogy megerősödjenek és gyengítsék Magyart, húzzák le a Fidesz alá. Amiből természetesen egy szó sem igaz.
A nem balos közvélemény-kutatók egybehangzó méréseik alapján ugyanis a népszerűségi lista első helyén a Fidesz-KDNP áll, a biztos pártválasztók 9-10 százalékos előnyével.
Ebben lehet kételkedni, lehet nem hinni. Csak a kételkedők nehogy úgy járjanak, mint Kamala Harris, akinek az amerikai választások előtt a közvéleménykutatók egybehangzóan sikert jósoltak, aztán lett, ami lett, Donald Trump fölényes győzelme.
De hogy ne menjünk a tengerentúlra, itt vannak az időközi választások. Önkormányzatiból lesz több is, parlamentiből január elején lesz a legközelebbi. Ha olyan nagy volna a Tisza előnye, mint ahogy azt Németh állítja, akkor vajon miért nem indul el egyiken sem a Tisza Párt? Csak nem azért, mert fél a kudarctól, fél attól, hogy kiderül, a királynak kikiáltott figura meztelen, s ha nem a kézben tartott, értsd fizetett közvélemény-kutatók méréseit lehet figyelembe venni, akkor Magyar Péter sem mondhatja teli szájjal úton-útfélen, hogy 2026-ban fényes Tisza-győzelem születik.
„Lószart, mama!” – idézhetjük a Böszmét.
Igen, semmi sem veszélyesebb, mint a tudás illúziója. A korábbi választásokon az összefogás jelentette a tudást, minden balos összefogott mindenkivel, s Márki-Zay vezetésével akkorát buktak, mint ide Lacháza. Most a közvélemény-kutatók számai jelentik a „tudást”, azaz ez alapján nincs más elképzelhető valóság, mint a biztos kormányváltás.
Én örülök, ha ezek az urak odaát így gondolkodnak. Ha ugyanis rossz irányba mennek, de nem kételkednek az irányokban, a balosok soha nem fognak megfordulni, a társadalom derűs jövője felé gyalogolni. Az irány marad. Egyenesen a fekete éj felé.
És ez így helyes. A magyarok többsége is ennek örül a legjobban.
A szerző újságíró
