Több mint négyezer évvel ezelőtt közel negyven ember halt rendkívül erőszakos halált a mai Anglia területén, csontjaik modern elemzése skalpolásról, nyelveltávolításról, lefejezésről, kibelezésről, kizsigerelésről és kannibalizmusról árulkodik.
„Ez lényegesen sötétebb képet fest a korszakról, mint amire sokan számítottak – mondta Rick Schulting, az Oxfordi Egyetem régésze egy nyilatkozatban, és – ez éles emlékeztető arra, hogy az őskorban élt emberek a közelmúltban elkövetett atrocitásoknak is megfeleltek.”
Schulting és kollégái az Antiquity című folyóiratban tették közzé a csontvázak részletes tanulmányát. Megjegyezték, hogy az 1970-es években a régészek több mint háromezer csontdarabot találtak egy húsz méter mély természetes mészkőaknában a délnyugat-angliai Somerset megyében található Charterhouse Warren helyén. Legalább 37 embert találtak az aknában, akiknek kora az újszülöttől a felnőttkorig terjedt, és a radiokarbonos kormeghatározások szerint az emberek legalább négy évezreddel ezelőtt, a korai bronzkorban (Kr. e. 2200-2000) haltak meg.
A töredezett csontokat alaposan megvizsgálva a kutatócsoport megállapította, hogy a koponyák legalább 30 százaléka a halál időpontja körül tört el, ami arra utal, hogy sok – vagy talán az összes – ember erőszakos halált halt. Ami a halál után történt, még borzalmasabb volt.
A kutatók emellett azt is megállapították, hogy a csontok nagyjából 20 százalékán vágásnyomok voltak, amelyek többsége kőszerszámokkal készült. A vágásnyomok helye elárulta, hogy a holttestek milyen erőszakos cselekményeknek voltak kitéve: Az egyik koponya homlokcsontján lévő vágásnyomok skalpolásra, egy másik személy alsó állkapcsán lévő hosszú vágásnyomok nyelveltávolításra, a bordákon lévő vágások pedig kizsigerelésre utalnak – mondta a kutatócsoport. Legalább hat ember második nyakcsigolyáján vágásnyomok voltak, ami azt jelenti, hogy lefejezték őket, és számos kisebb kéz- és lábcsonton emberi rágásra utaló zúzódásos törések voltak.
Az erőszakos halálesetek puszta száma és a testek kiterjedt feldolgozása rendkívül szokatlan a bronzkori Britanniában – jegyezték meg tanulmányukban a kutatók –, és a gyakorlatok egyértelműen nem kapcsolódnak semmilyen ismert temetkezési rítushoz.
„Legalább 37 személy egy közösség jelentős részének lemészárlására utal – írták a kutatók. – Ebben az esetben az erőszak a halál után is folytatódhatott –, és valószínű, hogy – a cél nemcsak egy másik csoport kiirtása volt, hanem a folyamat során alaposan »mássá« tenni őket.”
A brutális tömeggyilkosság és kannibalizmus oka azonban nem világos. A kutatók szerint az erőszak mértéke „utalhat arra, hogy a tettek megtorlásként, egy korábbi erőszakos eseményre vagy egy súlyos társadalmi tabu vélt megszegésére adott válaszként történtek”, vagyis az erőszak nem értelmetlen, hanem intenzíven politikai cselekedet volt.
„A Charterhouse Warrenből származó összeállítás határozottan perimortem [a halál ideje körül] trauma jeleit mutatja, számos, a test megmunkálásával összhangban lévő szerszámnyom mellett” – mondta Anna Osterholtz, a Mississippi Állami Egyetem bioarcheológusa, aki nem vett részt a tanulmányban, a Live Science-nek küldött e-mailben.
„Az ilyen erőszaknak gyakran van társadalmi funkciója – mondta Osterholtz, mert – az erőszakos cselekmények, ha közönség előtt hajtják végre őket, fontosak a csoportidentitás kialakulásához és a társadalmi kapcsolatok megerősödéséhez.” De hogy az erőszak mit árul el a csoportidentitásról, azt csak a régészeti bizonyítékokból lehet kideríteni.
A mészárlás egyik lehetséges nyomát a Yersinia pestis, a pestist okozó baktérium azonosítása adja, amelyet a Charterhouse Warrenben talált két gyermek fogaiban találtak, jegyezték meg a kutatók. Az a tény, hogy legalább két ember pestises volt, amikor meghalt, „felveti annak lehetőségét, hogy a betegség fokozta a félelem érzését a térségben” – írták a kutatók.
Ezeknek a korai bronzkori emberi maradványoknak a kutatása még nem fejeződött be. „A munka jelenleg is folyik, hogy további fényt derítsünk a brit őstörténet e határozottan sötét epizódjára” – írták a kutatók.
