Az OCD összefüggésben lehet olyan közvetlen traumákkal, mint a súlyos betegség, baleset, hosszan tartó kórházi tartózkodás stb. De kapcsolódhat közvetett lelki sérülésekhez, megrázkódtatásokhoz, lelki problémákhoz is. Ilyen lehet a szülő betegsége, a bizonytalanság érzése, gyermekkorban a higiénia hiánya a környezetben stb.
A különféle stressztényezők szintén okozhatnak obszesszív-kompulzív zavart: egy olyan személy, akinek súlyos egészségi problémái vannak, vagy nem tudja túltenni magát egy szakításon, váláson, esetleg súlyos anyagi nehézségekkel küzd, könnyen megkaphatja ezt a betegséget. Az is előfordulhat, hogy gyermekkorában hamis információk jutottak el a pácienshez, például „moss kezet, különben biztosan beteg leszel”, és ez felnőve kifejlesztheti a kényszert az állandóan ismétlődő kézmosásra.
Mi a tipikus jellemzője az OCD-ben szenvedő embernek?
Ezeknek a betegeknek mindent ellenőrizniük kell, a pszichés rendellenesség meghatározza szinte az egész életüket. A tolakodó, idegen, sokszor abszurd gondolatokat, érzelmeket és érzeteket képtelenek irányítani, ezért folyamatosan ellenőrzik a környezetüket vagy mások cselekedeteit, hogy biztonságban érezhessék magukat. Próbálják felismerni, hogy mi a „jó” és mi a „rossz” – a baj ott van, hogy a látásmódjuk téves, és ez a törekvés a megszállottságig fajul.
Ha egy gyermek OCD-ben szenved, kényszeres beteg lesz felnőttkorában?
Ez a pszichés rendellenesség gyakran már korán jelentkezik, az esetek kb. 65 százaléka 25 éves kor előtt kezdődik. A gyermekek három százaléka gyógyul meg serdülőkorban, azonban az OCD evolutív természetű, progressziót mutat. A legnehezebben gyógyíthatók azok, akiknél időben a legtávolabbra esik a betegség kezdete. Az átlagot tekintve a tünetek 12 éves korban jelennek meg, 25 éves kor körül pedig van egy második csúcs.
A kutatók úgy vélik, hogy minél korábban jelenik meg az OCD, annál valószínűbb, hogy biológiai eredetű, míg ha később jelenik meg, általában reaktív, vagyis a környezet, különösen a család hatására alakul ki.
