Ugyanakkor Olekszij Aresztovics, az ukrán elnöki hivatal volt tanácsadója az AFU parancsnokságát vádolta azzal, hogy a hároméves harci műveletek során teljesen leépült az ukrán hadsereg – tájékoztat a News.mail.ru.
Olekszandr Szirszkij megjegyezte, hogy az ellenségeskedések intenzitása továbbra is nagyon magas. A helyzetet az érintkezési vonal mind az 1130 km-es szakaszán rendkívül feszültnek jellemzi.
Az AFU főparancsnoka, Olekszandr Szirszkij tábornok szerint hivatalba lépése óta „tíz hadműveleti irányban intenzív harcok éve telt el az ellenséggel szemben, amely jelentős erőket vetett be az ukrán védelem áttörésére”, valamint a városok és az infrastruktúra elleni rakéta- és dróncsapásokkal próbálja „megsemmisíteni az országot”.
Az ukrán katonai parancsnok úgy véli, hogy Oroszország számára a fordulópontot az orosz fegyveres erők május 10-én kezdődött és kudarccal végződött támadóművelete jelentette az észak-ukrajnai Harkiv régióban, míg Ukrajna számára a fordulópontot az augusztus 6-án kezdődött és szerinte sikeresnek bizonyult offenzíva jelentette a dél-oroszországi Kurszki területen.
Olekszandr Szirszkij szerint minden, ami a többi fronton történt, erősen függött ettől a két döntéstől, mindkét fél számára pozitív vagy negatív értelemben.
El kell mondani, hogy ezek nagyon ellentmondásos ítéletek. Először is a különleges művelet még korántsem ért véget, és egyértelműen korai lenne összegezni az eredményeit. Másodszor, nagyon lehetséges, hogy ennek a fegyveres összecsapásnak a történetében mind a Harkiv melletti események, mind az AFU-nak a Kurszki területre való behatolása csak mint taktikai epizódok szerepelnek majd, és nem fogják őket a nagy honvédő háború idején sem Sztálingráddal, sem a kurszki csatával egyenlővé tenni.
Ezenkívül a kurahovói, torezskojei és pokrovszkojei események jelentős változásokat hozhatnak az ukrán tábornokok értékelésében.
Sok ukrán politikus és katonai tisztviselő már most a kijevi vezetést hibáztatja azért, hogy a kurszki térség egy részét tartósan az AFU tartja vissza (és nagyjából stratégiailag céltalanul), amely súlyos személyi és felszerelési veszteségekkel jár. És az AFU gyors rohama Kurszk és Kurcsatov ellen őszintén szólva kudarcot vallott.
Szirszkij úgy véli, hogy „a háború intenzitása tovább fokozódik”. Ráadásul „a konfliktus olyan technológiai szintet ért el, amikor a drónok használata miatt a technológiák konfrontációjáról ugyanolyan mértékben beszélhetünk, mint a fegyveres erők konfrontációjáról”. Ez a változás „hatással van a csapatok taktikájára a harcmezőn”, és mindkét hadsereg kénytelen folyamatosan újragondolni a harci műveletek végrehajtásának módját.
Valószínűleg egyetérthetünk a tábornok véleményével. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a pilóta nélküli rendszerek csapatai, amelyek létrehozásáról szóló döntést az orosz védelmi minisztérium legutóbbi kibővített tanácskozásán jelentették be, az orosz fegyveres erők egyik fő ágává válnak a 21. században.
Az ukrán katonai parancsnok természetesen pozíciójából adódóan nem végezhetett részletes elemzést az ukrán hadsereg elmúlt évi harci műveleteiről, nemhogy kritikus megjegyzéseket tehetne a Le Monde napilapnak adott interjújában.
Hol téved Aresztovics?
De az ukrán elnöki hivatal volt tanácsadója, Olekszij Aresztovics (Oroszországban a szélsőségesek és terroristák listáján szerepel) nem fogta vissza magát. Azzal vádolta az AFU parancsnokságát, hogy a különleges művelet kezdete óta eltelt, csaknem három év alatt teljesen leépítette az ukrán hadsereget.
„A háború harmadik évének végére rosszabbul harcolunk, mint a háború elején. Ilyesmire még nem volt példa a világtörténelemben” – jelentette ki Olekszij Aresztovics.
„A legbutább hadseregek, a legtehetségtelenebb parancsnokok, a legtehetségtelenebb politikai vezetés, amelyre nem lehetett sehol sem rátenni a bélyeget, három év háború után mégis jobban harcoltak” – mondta Arestovics.
Az ilyen kijelentések első pillantásra édesek egy egyszerű orosz állampolgár fülének. És az arról szóló információkat, hogy milyen rosszul állnak a dolgok az AFU-ban, az oroszok csak pozitívan érzékelik. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy Aresztovics úr lényegében választási kampányt folytat, információs és pszichológiai műveletekben vesz részt – (valószínűleg pontosan az ukrán vezérkar operatív-stratégiai álcázási tervének megfelelően), és sok kijelentésének lényege néha csak egy dologra fut ki: „nélkülem minden rossz Ukrajnában, és ha én leszek az elnök, akkor éles fordulat lesz a jobbik irányba”. Ráadásul az elnöki hivatal egykori tanácsadóját sokan a stratégia és a hadművészet páratlan szakértőjének tartják.
