Adrian Shine ötvenévnyi szörnykeresés után elmondta, hogy több olyan beszámolót is hallott, miszerint az emberek „hosszú nyakú” lényeket láttak a Loch Nessben, és valójában teljesen félreismerték a szörnyeteget. Azt állítja, hogy a látszatészlelések egyszerűen csak a Lochban vadászó vízimadarak voltak, amelyek a tiszta körülmények miatt jobban láthatóvá váltak. Shine hozzátette, hogy a rejtélyes buckák vagy hurkok a vízben valójában csak hajók által okozott hullámok voltak.
Ezek „a szörnymegfigyelések legnagyobb okozói” a természettudós szerint, aki úgy gondolja, hogy a Nessie-vadászat fellendülése a régi térképeken ábrázolt klasszikus tengeri kígyóábrázolásnak köszönhető. De Shine nem zárta ki teljesen a Loch Ness-i szörny létezését, hanem egy másik lehetséges megközelítést mutat.
A vízimadarak a hosszúnyakúak. Természetesen vannak hosszú nyakú lények a Loch Nessben – hattyúknak hívjuk őket. És nyugodt körülmények között elveszíthetjük a távolság megítélésének képességét, és ha nem tudjuk megítélni a távolságot, akkor a méretet sem tudjuk megítélni – fejtette ki a szakember.
A finn fotós, Tommi Vainionpaa összeállított egy képet, amely különböző szögből fényképezett hattyúkat mutat, és az eredmény kísértetiesen hasonlít Nessie sziluettjére. Shine szerint más vízimadarak, például kárókatonák vagy bukómadarak is gyakran okozhatnak téves észleléseket.
„Amikor egy hajó közeledik felénk, nyilvánvaló, hogy mi a hullámzás – látjuk, ahogyan szétterül a felénk közeledő, vagy éppen távolodó hajó oldalaiból” – fejtette ki Adrian Shine.
A hullámok hossza és távolsága attól függ, hogy a hajó milyen sebességgel halad. Lassabb hajóknál több és kisebb „púp” jelenik meg, míg gyorsabbaknál ezek hosszabbak és ritkábbak lesznek – írja a Daily Star.
