A polipok, mint az állatvilágban a legfejlettebb színrendszer képviselői kiváló modellt jelentenek egy ilyen vizsgálathoz – segítségükkel mérték fel amerikai kutatók, hogy milyen energiaköltségei vannak e folyamatnak. A PNAS folyóiratban publikált kutatásról a Science számolt be – tájékoztat az Ng.24.hu.
A kutatók azt mérték meg, hogy a polipok villámgyors színváltási folyamata során milyen mennyiségű oxigént használnak az állatok. Az oxigénfelvétel mérése szabványmódszer arra, hogy egy adott tevékenység, folyamat energiaköltségét megvizsgálják, ez ugyanis a sejtek aktivitásával, az általuk elhasznált energiával függ össze.
Összesen 17 polipfaj (Octopus rubescens) bőrmintáinak oxigénfelvételét mérték meg színváltás előtt, közben és után. A színváltást azzal provokálták ki, hogy villódzó, kék fénynek tették ki a bőrmintákat.
A lábasfejűek (ide tartozik a polip vagy a tintahal is) bőre az úgynevezett kromatoforák, a bőrben lévő, különféle színű pigmenteket tartalmazó „sejtbugyrok” kinyitásával és bezárásával változtatja a színét. Ez gyakorlatilag izommunkának tekinthető, amely ugyanúgy energia felhasználásával jár, mint például az úszás. A kutatók e célra kifejlesztett, speciális eszközzel mérték az oxigénfelhasználást.
Arra jutottak, hogy ha a teljes testén lévő összes kromatoforát egyszerre kell a polipnak kinyitnia vagy bezárnia, az csaknem ugyanannyi energiát igényel, mint az állatka nyugalmi energiafelhasználása. A nyugalmi energiafelhasználás olyan folyamatokból tevődik össze, mint a szívverés, az emésztés, az idegrendszer működése stb., vagyis az alap-életfunkciókat foglalja ez össze. Ez azt jelenti, hogy a békésen pihenő polip energiafelhasználása megkétszereződik, amennyiben hirtelen megváltoztatja a színét!
A polipok különösen sok időt töltenek üregekbe bújva – ez a költséges színváltás magyarázattal szolgálhat erre a rejtőzködésre is, ahogy a gyakori éjszakai életmódra is.
