Írtam már a mocsárról, s más természeti jelenségről is, mert szerintem ezen jelenségek üzennek. Egyebek közt azt üzenik, hogy a teremtett világ szabályai, történései épp úgy jellemzőek az emberi létre, mint a természetben tapasztalható jelenségekre. Ilyen a mocsár is. Ami egy veszélyes terület. S ebben a mocsárban mostanság már mi, magyarok is benne vagyunk. Már csak azért is, mert hiába próbálunk meggyőzni másokat az Európában (is) zajló háború abszurditásáról, az emberiség nyomorba taszításának a szemünk előtt folyó kísérleteiről, a mocsár nem ereszt. Ha valakinek netán nem világos, hogy ezen mit értek, akkor leírom, hogy természetesen a jelenleg folyó háborúságok befejezésére tett erőlködések kudarcát értem elsősorban. Mert napról napra kiderül, hogy manapság a háborúpártiak vannak többségben, legalább is Európában, ám eleddig soha, semmilyen észérvvel nem álltak elő a fő okosok, hogy miért is van ez így. A magyarázatok nyilván a vaspántokkal lezárt ajtók mögött fellelhető, gondosan őrzött írásokban rejtőznek. Márpedig Brüsszel még a karácsonyi fegyverszünetet is ellenzi, ami az ukrán-orosz háborút illeti. Ők nyilván tudják, miért, de szavazóik, polgártársaik előtt gondosan titkolják a miértekre adható válaszokat. Ennyit a földrészünkön dúló demokráciáról! Azt ugyanis leszögezhetjük, hogy most (még!) nincs világháború, de igény, úgy tűnik, van rá. A készülődés nyilvánvaló, a vak is láthatja. Meg mindenki, aki még mer gondolkodni. Európa polgárai ugyanis immár pár év óta a világháborúval való riogatás légkörében élnek. Még akkor is, ha nem tudják azzal tölteni napjaikat, hogy az ukrán-orosz, újabban meg az izraeli háború eseményeit, tűzfészkeit figyelik reggeltől estig. S bizony már sokan észrevették, hogy mindkettő magában hordja a világháború kirobbanásának lehetőségét. Persze lehetőségük sincs arra, hogy bármibe is beleszóljanak a háborúságokkal kapcsolatban, legfeljebb csak átkozzák ezt a kort, amelybe beleszülettek. S bizony azt is tudomásul kell venniük, hogy reményük a dolgok megváltoztatását illetően egyelőre nem sok, már csak azért sem, mert a kutya sem kíváncsi a véleményükre.
Miért is? Nos, már csak azért sem, mert a világban jelenleg a fentebb emlegetett két „konfliktuson” kívül harc folyik számos más helyen is. Ennyi háborús gócot márpedig aligha képesek a civil emberek értelmezni, hiszen jelentős részük még azt sem tudhatja, valójában milyen konfliktus robbantotta ki az egymás elleni fenekedéseket. Szíria, s lényegében az egész Közel-Kelet például egy rejtély, már évek óta. Mert valójában ott is a világ nagyhatalmai játszák titkos játékaikat, melyek mind-mind egy rejtély számunkra, oly bonyolultak az ottani folyamatok. Persze ezt a rejtélyt a világ emlegetett nagyhatalmai készítették elő, csak azért, hogy még véletlenül se sikerüljön megértenünk a világban zajló kártékony folyamatokat. Ki, kivel birkózik, s miért? Ki, kivel próbál egyezkedni, hogy a másikat leigázza? A kérdések szaporíthatók, csak éppen a válaszokat nem ismerjük, mert a fékevesztett demokráciában, melyben élünk, a háborúpártiakat cseppet sem érdeklik a mi aggályaink, s eszük ágában sem sikerül elhihető választ adniuk arra, mi értelme is van ezeknek a hazugságokra épült borzalmaknak.
S a mocsár bizony nem ereszt! Itt dagonyázunk benne már jó ideje. Mindennek az a lényege, hogy papolhat itt bárki ilyen-olyan érdekekről, a lényeg, hogy a mocsár nem ereszt, mert vannak a mocsárba belesüllyeszthetők, s vannak olyanok, akik belesüllyesztenek bennünket. Itt van aztán még a Kaukázus is, az a gyönyörű vidék, ahol a grúzok is laknak, s amely térség sem mondható nyugodtnak, még választási balhé is keletkezett mostanság arrafelé. Tajvanról és a nagyhatalom Kínáról meg ne is essék szó, messze vannak, de a távolságok már nem nagyon számítanak. Magyarán forrong a világ.
Nos, ezek azok a „konfliktusok”, amelyekről naponta hallhatunk valamit, ám vannak más gócok is, melyek például Afrikában fordulhatnak háborús viszályokba pillanatok alatt, már ha a háborúpárti nagyhatalmak úgy gondolják. Itt vagyunk tehát egy „világmocsárban”, mely részben az Egyesült Államok és Oroszország egymásnak feszülése révén jött létre. A mocsárról tudjuk, hogy ha belemegy vagy beleesik az ember, akkor nem ereszti. Láttam én már (filmen), amikor a bivaly nem tudott megbirkózni vele. Benne rekedt. De az is, aki a bivalyt akarta kihúzni onnan! No, itt tartunk. A mocsár alattomos. Állóvíz ugyan, azaz mozdulatlan, de éppen ebben a mozdulatlanságában rejlik az ereje. Ezzel ijesztget. Sikerrel. S hogy ki menekít bennünket ki ebből a bűzös dagonyából, azt nehéz megmondani. Trump elnököt ezekben a napokban messiásként várják a békeszeretők. Még mindig nem ülhet a „trónján”, de már mozgolódnak a hiénák, hogyan is kergethetnék a mocsárba a nagyvadat. Mi pedig, akik érteni szeretnénk az érthetetlent, s megszelídíteni az elvadult világot, bizony már fáradunk és tehetetlenek vagyunk. Mennénk a bivalyt kihúzni a mocsárból, de a tó körül már ott gyülekeznek a hiénák és dühödt csaholással zavarnak el mindenkit, aki a teremtett világ híve és csodálója. Talán éppen ez volt a cél. Nincs menekvés, nekünk a bivalyt sem szabad mentenünk, pedig a bűzös mocsár nem az ő teremtménye. Jut eszembe, Európában megkérdeztek-e valakit is egy ellenőrizhető szavazáson, hogy akarja-e ezt a mostani ukrán-orosz háborút támogatni? Vagy bármely másikat? S ha akarja, miért akarja, miért érez fenyegetettséget? Szerinte mitől kell tartania? Neki mi lesz a haszna egy ilyen háborúból? Én nem emlékszem ilyen közvélemény-kutatásra. S ez nyilván nem véletlen, bár tudjuk, rendre megpróbálják elhitetni velünk, hogy fantasztikus demokráciában élünk. Csak éppen nem akarják bevallani, hogy a bűzös mocsár nem eresz. Hanem egyre inkább lefelé húz. A gödör aljára. A mocsárban ugyanis nincs demokrácia.
Pár hét és új esztendő kezdődik. Mérjük a napokat, nem is tudom, miért reménykedünk egy-egy újnak ígérkező esztendőben. Azt viszont megállapíthatjuk, hogy talán soha ilyen fáradt és szomorú nem volt még egy tisztességes ember, aki – innentől kezdve Szepes Mária csodálatos és cáfolhatatlan gondolatait idézve – „harcol géppel és tömeggel, mert fél uram és gyilkol, sebez, hogy védekezzen. Önmaga ellensége lett, és ellene lázad miden, amit megteremtett. Nem érzi, hogy aki üldözi, árnyék, szörnyű rögeszme”.
Nemigen tehetünk mást, mint hogy Jézussal együtt könyörögve mondjuk: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.”
A szerző újságíró
