Dr. Saly Noémi történész-muzeológus elmondta, honnan is ered Magyarországon a karácsony, vagy például kinek köszönhetjük az első betlehemet. A karácsony a téli napforduló ünnepe, ezért ősidők óta tartják minden kultúrában. „Az egészen korai keresztények cserélték le a Mithras-ünnepet Jézus születésére, amit aztán be is iktattak kötelező keresztény ünnepként – mondta el Dr. Saly Noémi. – A magyar karácsony szó a szláv nyelvekből ered, bolgár és makedón előzményekkel, és ez is a napfordulót jelöli, az átfordulást, az átlépést” – tette hozzá.
A régi Rómában is volt egy ehhez hasonló, nagyon fontos esemény, a Szaturnusz-ünnep, ezt cserélte le a kereszténység a karácsonyra, amelyhez a vízkereszt is hozzátartozik. Még mielőtt karácsonyfát állítottak volna, nagy jelentősége volt a fenyőnek, a magyalnak és bármilyen zöld növénynek, mint a megújulás, a túlélés szimbólumának – írja a Life.hu.
„A karácsonyhoz nagyon szorosan kapcsolódik a betlehemállítás szokása, ami az 1200-as évekből származik, és Assisi Szent Ferencnek köszönhetjük, aki szeretett volna Jézussal és az ő életével azonosulni, a nyomában járni és megélni a tanításait. Ezért találta ki, hogy Jézus születésének napját megünnepelve felállít egy betlehemet egy pici umbriai városkában” – tájékoztat a szakember.
Karácsonyfa minden gyereknek
Ma már elképzelhetetlen a karácsony fenyőfadíszítés nélkül, holott ez egy meglepően „új keletű” szokás.
„Magyarországon az első karácsonyfát az 1830-as években állította Podmaniczky Frigyes édesanyja, aki egyébként német volt, tehát mondhatjuk, hogy ez egy német eredetű hagyomány. Ráadásul akkor még minden gyerek saját fenyőt kapott. Aztán persze győzött a józan ész, és egy maradt” – árulta el dr. Saly Noémi.
Elterjedt az is, hogy a gazdag családok még a kastély elé is állítottak feldíszített fát, sőt az arisztokrácia és a nagypolgári családok a cselédséget is megajándékozták karácsonykor, és nekik is feldíszítettek egyet külön. Ez a szokás aztán fokozatosan beszivárgott a szegényebb családok otthonába, ami eleinte nem komplett karácsonyfát jelentett, hanem csupán egy-egy fenyőágat vagy valami zöldet a vázában. Ezek egyszerű, szegényes díszítést kaptak, mint például cifrára vágott, fehér papírost, hiszen akkoriban a papír is nagy érték volt. De előfordult, hogy száraz kenyérdarabkákat csomagoltak kirojtozott papírba, mert ez hasonlított a gazdagok karácsonyfáján díszelgő szaloncukorra.
A szalonczukkedli és rojtjai
A szakember elmondása szerint a fadíszítésben is korszakonként más volt a divat.
„A legrégebbi ábrázolásokból tudjuk, hogy mindenféle girlandokat, betlehemi figurácskákat vagy a fa alatt egy-egy betlehemecskét használtak díszítésként. Gyertyát biztosan gyújtottak, de azt őrizni kellett, nehogy lángra kapjon minden. Régen nem volt ennyi ehető dolog a fán, de én még emlékszem, hogy gyerekkoromban például nagyon népszerű volt a habkarika, ami mostanra kiment a divatból. Ráadásul nem volt ennyiféle szaloncukor sem, mint ma, sőt, régen nem vonták be ezeket csokival.
A fondant az őse, amit már az 1300-as években is készítettek a franciák. Ezek terjedtek el lassan egész Európában a cukrászok körében, és a 19. századtól, tehát mióta karácsonyfánk is van, léteznek a mai formájukban. Nálunk, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban, van egy rendkívül érdekes eszköz: a kézi szaloncukorpapír-rojtozó készülék. Minden cukrász a saját műhelyében készítette el ezt az édességet, és a család összes gyerekét és nőtagját odaparancsolták papírt rojtozni” – tudjuk meg dr. Saly Noémitől.
Szalonczukkedli vagy szalonczukkerli volt a régi magyar neve, Jókai is így emlegeti, a névből pedig látszik, hogy német közvetítéssel jutott el hozzánk. A 19. század végi receptkönyvek már tele vannak leírásokkal, hogy miként készítsük el. Érdekes, hogy mi ezt hungarikumnak tekintjük, ami részben igaz is, hiszen ez a fajta szaloncukor, amit mi ismerünk, sehol máshol nincs Európában. A miénk ugyanis szemenként van rojtos papírba csomagolva, csak karácsonykor használjuk, megvan a sajátos mérete és alakja, csokival vonják be, ez pedig máshol nincs.
A szeretet ünnepe
Hogy honnan jön ez az ajándékozási őrület? A szakembertől azt is megtudjuk, hogy kezdetben az adományozás volt a fontosabb ilyenkor…
„Az ajándékozás mikéntje is rengeteget változott az utóbbi időben, és szerintem rossz irányban. Régen nem volt ennyi ajándék, 50 évvel ezelőtt, az én gyerekkoromban még mi is maximum egy-egy könyvet kaptunk vagy csokit, praktikus ruhadarabokat, amiket amúgy is meg kellett volna venni. Régen egyáltalán nem volt ez a versengés, sőt tombolás, és nem kerültek a fa alá ilyen nagy értékű tárgyak, mint manapság. Ráadásul anno az arisztokrácia és a jómódú emberek komplett gyerekotthonokat, árvaházakat ruháztak fel, mert a karácsonyhoz akkoriban hozzátartozott a jótékonykodás. Ez a szokás viszont mára sajnos szinte teljesen kihalt. Régen ugyanakkor a jómódúak kötelességüknek érezték, hogy ilyenkor kérés nélkül segítsenek, mert mindig akadtak rászoruló emberek a környezetükben” – mondta el a történész.
