– Sopronban született 1946-ban. Milyenek voltak gyermekkora karácsonyai a legsötétebb Rákosi-korszakban ?
– A mindennapi életben, az események közepette számos ellentétes dolog történik, amelyet az ember nem hinne, ha nem tapasztalná meg. Szüleim 1945-ben, házasságkötésük napján Sopronból Ausztriába menekültek, majd a bajorországi pockingi menekülttáborban éltek. Születésem előtt háború végi, kalandos körülmények között hazamenekültek, így 1946. január 26-án már Sopronban születhettem. Édesanyám odaadó szeretete, törődése, óvása biztosította, hogy közben életben maradtam még a budapesti Ferencvárosi pályaudvaron töltött, szenvedésteli karácsonyi éjszaka ellenére is. Itthon egy mindenkire fenekedő és terjeszkedő rendszer, a Rákosi-korszak kezdődött, ez volt gyermekkorom történeti kerete. Ezekben az években gyermekkorom karácsonyai voltak a fény, a csodálatos szeretet ünnepei, amelyek máig beragyogják életemet.
– Hogyan élte meg gyerekként ezeket a csodákat?
– Gyermekszerető, hívő keresztény családba születhettem. Világosan emlékezem gyermekkorom első, nagy, fényesen ragyogó karácsonyfájára. A csillogó fényre, a csillagszórók sziporkázására, az ajándékokra, a mindent elborító fénycsodára és a szeretetre, amelyet szüleimtől, nagyszüleimtől kaptam. Ha a karácsony szót hallom, ez az élmény, ez a fény gyúl szívemben. Ez a, gyermekkorban megtapasztalt öröm és fény megőrződött a későbbi iskolásévek során is, amikor Édesanyám kivett az iskolai hittanról, amikor a tanító bácsi kényszerrel az iskolában tartott bennünket, nehogy elmenjünk a feltámadási körmenetre. A kereszténység egy csodálatos ajándék, történet, amely a kisgyermek számára a betlehemi jászolnál, testvérénél, a gyermek Jézusnál kezdődik, akivel aztán vállalni tudja a felnőtt Jézus szenvedését is, amelyet egyikünk sem tud kikerülni az életben, bármilyen természetű is legyen az.
– Az érettségi után 1964-ben belépett a Szent Benedek-rendbe. A Pannonhalmi Főapátság Szent Gellért Hittudományi Főiskola hallgatója volt, amikor 1968-ban behívták katonának. Milyen lelki-testi erőpróbát jelentett ez egy fiatal szerzetesnek?
– A keresztény élet önismerettel, önfegyelemmel is jár A fiatal szerzetesként megtanult, tudatosan vállalt fegyelem, cselekvés nagy segítség volt a meglehetősen durva és erőszakos laktanyai környezetben is. A korban fiatalabb katonatársaim ezt többször észrevételezték és időnként a hatás sem maradt el. Sokszor tudtunk, tudtam nekik személyi gondjaikban is segítségükre lenni beszélgetéseim során. Mi, teológusok különféle felekezetekből csodálatos karácsonyestét töltöttünk a bajai laktanya KISZ-klubjában. Tudtuk, hogy figyelnek bennünket, figyelmeztettek is bennünket, nehogy „imagarázst” csináljunk. Összejöttünk, miden vallási formalizmus nélkül, mintha beszélgettünk volna egymással, imádkoztunk, az otthoni, a családi és a pannonhalmi bazilikai karácsonyokat meséltük el domonkos rendtársammal a többieknek. Igazi, minden vallásos formalizmust nélkülöző, de mélyen megélt szeretetközösségben töltöttük a karácsonyestét. Akik hozzánk jöttek társaink közül, vendégszeretők voltunk, hazaiból kínáltuk őket. Az utunkba kerülő, részeg katonatársainkat pedig jó szavakkal bátorítottuk.
– Már a hetvenes években is volt egy olyan reklám, hogy Corvin nélkül nincs karácsony! Azóta a helyzet tovább romlott, hatalmas üzlet lett a karácsony. Lehet-e, kell-e ez ellen védekezni?
– Erre nem tudok, mint mondani. Egy levélváltásból idézek. A napokban belázasodtam, idősebb emberrel az ilyen könnyen és hamar előfordul. Számos vállalt programot le kellett mondanom. Amikor ezt barátomnak megírtam, az alábbit válaszolta: „Egyébként ami Advent címén itt, Budapesten zajlik, az eléggé nehezen elviselhető, főleg Pesten. Úgyhogy lehet, hogy ilyen, számodra kellemetlen módon kímél meg az Úr a fővárosba látogatástól.”
– János evangéliumában olvasható Jézus kinyilatkozása: „Én vagyok a világ világossága. Aki követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” Ez fény mit jelent az emberiség jelenlegi, sötét korszakában, amelyben háborúk árnyékolják be karácsony ünnepét?
– Ez a fény ma is jelen van a világban közöttünk, de keresnünk kell, vágyakoznunk rá, mert belső, a szívünkben van. Nem vásárolható meg. Szent Bernát tanácsát adom tovább: „Nem kell áthajóznod az óceánt, az Alpokon sem kell átkelned, azt a kis utat, a szívedig vivő kis utat tedd meg szíved megtérésében, hogy befogadhasd a most is Eljövendőt, a már küszöbön állót, Jézust.” A német katolikus költő, Angelus Silesius már a 17. században figyelmeztetett: „Hiába született meg Jézus egykoron Betlehemben, ha nem születik meg most a Te szívedben.” Áldott karácsonyt a Magyar Hírlap olvasóinak!
