Az amerikai hadsereg létrehozott egy különleges alakulatot, a 23. különleges egységet, amelyet „Ghost Army” néven ismerhettünk meg. Feladatuk az volt, hogy hatalmas, felfújható tankokkal, teherautókkal és hamis rádióforgalmazással megtévesszék a német hírszerzést. Ezek az álcázott hadmozdulatok segítettek a valódi, harcoló csapatok átcsoportosításában, és több fontos hadművelet során is kulcsszerepet játszottak, például a normandiai partraszállás során. Egy korábbi cikkben már részletesen megírtuk a náci Németország egyik ambiciózus tervét, amelynek az a célja, hogy a brit gazdaságot alapjaiban meggyengítsék hamis pénzek elterjesztésével. Az „Operation Bernhard” keretében koncentrációs táborokból származó szakértő foglyokat kényszerítettek arra, hogy hamisítsanak brit fontot. Bár a terv gazdasági pusztítást nem ért el, a háború végén a hamis pénzek egy része a piacra került, és komoly kihívást jelentett a brit pénzügyi rendszer számára. A japánok is tudtak kreatívak lenni, olyan különleges hidrogénnel töltött léggömböket fejlesztettek ki, amelyekkel robbanóanyagokat szállítottak az Egyesült Államok nyugati partvidékére. Az úgynevezettFu-Go projekt keretében a légáramlatok segítségével léggömböket irányították amerikai területek fölé, azzal a céllal, hogy az amerikai civil infrastruktúrában jelentős károkat okozzanak. Bár ezek a bombák csak korlátozottan érték el céljukat, pszichológiai hatásuk így is jelentős volt, hiszen a támadások az amerikai lakosság körében félelmet keltettek.
A britek pedig az olaszországi hadműveletek előtt dolgozták ki az „Operation Mincemeat” nevű tervet. Egy hamis személyazonossággal ellátott holttestet dobtak ki a spanyol partoknál, amelynél olyan dokumentumokat helyeztek el, amelyek hamis információkat tartalmaztak a szövetségesek támadási terveiről. A németek elhitték a megtévesztést, és csapataikat rossz helyre csoportosították át, jelentős előnyt biztosítva a szövetségeseknek.
A Távol-Keleti hadszíntéren, Burmában a szövetségesek olyan pszichológiai hadviselést alkalmaztak, amellyel nagyon hatékonyan félemlítették meg a japán katonákat. Hangszórókon keresztül szellemek és halott katonák jajveszékelését játszották le, kihasználva a japán kultúra túlvilági hiedelmeit. A „halottak hangja” jelentős pszichológiai terhet rakott a fronton harcoló katonákra.
Számomra talán a legérdekesebb, és egyben leginkább megmosolyogtató történet a német frontvonalak feletti brit óvszerterror volt, amely talán a pszichológiai hadviselés leghumorosabb legendája.
Amikor a második világháború során az angolok a németek legyőzésén gondolkodtak, nemcsak bombák, tankok és kémek jártak a fejükben – hanem egy kis… khm… férfias kreativitás is. Ha hinni lehet a legendának, a brit titkosszolgálat egyszer olyan haditervvel állt elő, amelytől még James Bond is elpirult volna: óriási méretű óvszereket dobtak le a német vonalak mögé, hogy ezzel zúzzák porrá a Wehrmacht katonáinak harci szellemét és önbizalmát.
A történet szerint a britek gondosan megtervezett, túldimenzionált kondomokat gyártottak, amelyekre – mert miért ne? – büszkén ráírták: „Közepes méret”. A cél az volt, hogy a német katonák, akik ezeket megtalálják, azonnal kisebbségi komplexussal kezdjenek küzdeni. Mert hát mit kezdjen az ember azzal a gondolattal, hogy az angol katonák átlagosan ekkorával operálnak? Az ilyen hírek könnyen alááshatták volna még a legelszántabb náci tiszt férfiasságába vetett hitét is. Az akció pontos részletei a homályba vesznek, de állítólag az óvszereket repülőkről szórták szét német városok, támaszpontok és frontvonalak felett, hogy minél több katona találkozzon velük. Elképzelhetjük, ahogy a reggeli razziák után egy német őrmester megtalálja a furcsa csomagot, majd megdöbbenve bámulja a feliratot. Vajon azonnal írta a levelet haza? „Kedves Mutti, itt a fronton nem csak a golyók süvítenek, de a brit humor is, és kezdem kétségbe vonni, hogy jók vagyunk-e ebben a háborúban…?”
A történetet sokan egyszerű anekdotának tartják, de akár igaz, akár nem, kiváló példája annak, hogy a háború nem csak az erőforrásokról és a stratégiáról szólt – a pszichológia és a propaganda legalább annyira fontos fegyver volt. Ha a sztori valódi, akkor ez az egyik legkreatívabb (és legmulatságosabb) próbálkozás a morál megtörésére. Ha pedig nem igaz, hát akkor is jó érzés elképzelni, hogy valahol a brit hadvezetésben valaki egyszer ezt komolyan bedobta egy értekezleten. Az óriási óvszerek története tökéletes példája annak, hogy a humor még a legsötétebb időkben is utat tör magának. Ha valóban létezett ez az akció, akkor a britek megmutatták, hogy a harctéren is lehet szellemesen küzdeni. És bár nem tudjuk, mekkora hatást gyakorolt a német katonákra, az biztos, hogy most, évtizedekkel később is mosolyt csal az arcunkra.
Szóval legközelebb, amikor valaki azt mondja, hogy a brit humor túl száraz, csak meséljük el neki ezt a sztorit. Az biztos, hogy egy ilyen méretű poénnal nehéz lenne vitatkozni!
Ezek a történetek rávilágítanak, hogy a háború nemcsak az erőforrások és stratégiák, hanem a kreatív gondolkodás próbatétele is volt. A pszichológiai hadviselés és a megtévesztés olyan eszközök, amelyek nemcsak az ellenség gyöngítésére, hanem a konfliktusok gyorsabb lezárására is szolgálhattak. A múlt tanulságai ma is emlékeztetnek arra, hogy a háború legvégső soron az emberi találékonyság és akarat küzdelme.
