A Lenta annak járt utána, hogy mi késztette a legális öngyilkosság mellett döntő holland lányt arra, hogy végül az életet válassza.
Hogyan jutott Romy az eutanáziához?
A döntés 2020-ban született meg. Az anorexia és a diagnosztizált klinikai depresszió kezdett elviselhetetlennek tűnni. Ekkor döntött úgy Romy, hogy kihasználja, hogy azon kevés országok egyikében él, ahol engedélyezett az eutanázia.
A holland törvények szerint 2001 óta legális az eutanázia azon betegek számára, akik elviselhetetlen testi vagy lelki szenvedést élnek át, és nincs kilátás a javulásra. Az eljárásra azonban csak akkor kerülhet sor, ha az érvek elég meggyőzőnek tűnnek az orvosok számára. És a statisztikák tanúsága szerint egyre könnyebb meggyőzni őket.
Romy négy éven át győzködte a családját és a pszichiátereket, hogy meg kell halnia. Elérte, amit akart: az orvosok zöld utat adtak. 2023. június 19-én édesanyja vele volt egy leideni hospice kórteremben, míg bátyja a kertben állt és várta, hogy vége legyen. Az orvos még utoljára elmagyarázta, lépésről lépésre, hogyan fog lezajlani az eutanázia.
Romy visszaemlékezése szerint ezen a ponton hideg veríték borította el a testét, a szíve hevesen kalapált. Mielőtt beadták volna neki volna az altatót, az orvos feltette a páciensnek a protokoll szerinti kérdést: „Biztos benne?” Hirtelen, szinte az érzéstelenítő beadásának pillanatában Romy felsírt és megrázta a fejét. Az édesanyja sem tudta visszatartani a könnyeit. Az eutanázia elmaradt.
Később visszatért a gondolat. Még egy ismételt eljárást is kijelöltek a lánynak, de egy pszichiáternek és a barátainak köszönhetően folytatta a terápiát, és ismét lemondott mindent. Úgy tűnik, végleg.
Mi történt Romyval azután, hogy az eutanáziát törölték?
A lány utólag azzal viccelődött, hogy úgy érzi, most már meg kell halnia, mert a többieket bosszantotta, hogy nem érte el az eutanázia felé vezető hosszú útja csúcspontját. Most azonban a lány minden nehézség ellenére élni akar.
Egy mentális nehézségekkel küzdő emberek számára létrehozott közösségben él Rotterdamban, ahol neki és más hasonló betegeknek szakemberek segítenek. Ezt érdemes kiemelni, ugyanis ebből látszik, milyen problémás Hollandiában a mentális vagy lelki betegek kezelése.
„Nem bántam meg az utamat. Mivel olyan közel voltam a halálhoz, hogy most az életet valami értékes dolognak tekintem. Nem lesz mindig jó, de most már tudom, hogy van fény az alagút végén” – mondta Romy.
Arra a kérdésre, hogy mi ad neki reményt, azt válaszolja: „a bérlet”. „Ez őrültségnek fog hangzani: én tényleg élvezem a lakbérfizetést. Ez ad értelmet az életemnek. Már csak azért is, mert ez valami normális dolog” – mondta nevetve a lány egy interjúban.
Az eutanázia problémái Hollandiában
Huszonhárom évvel ezelőtt Hollandia a világon elsőként dekriminalizálta az eutanáziát. Az ilyen véget kívánók számára az a legfontosabb, hogy meggyőzzék az orvosokat arról, hogy szenvedésük elviselhetetlen és eredménytelen.
Tavaly 9068 ember halt meg eutanázia következtében Hollandiában, ami az összes haláleset öt százalékát teszi ki. Ugyanakkor ez a szám évről évre emelkedik – 2022-ben 8720 ember „élt” a lehetőséggel.
Érdemes kiemelni, 2023-ban a depresszió miatt 22 30 év alatti fiatal választotta az eutanáziát – 2020-ban mindössze öt.
Hollandiában egyre nagyobb aggodalomra ad okot, hogy egyre több öngyilkossági hajlamú ember, különösen fiatalok kérnek eutanáziát. 2023-ban 138 esetben történt lelki szenvedés miatti eutanázia. Ez 20 százalékos növekedés 2022-höz képest. Ugyanakkor az ilyen halálesetek száma 2019 óta megduplázódott.
