Tom Canty (Ember Márk) ugyanazon a napon, vagyis 1553. október 12-én látja meg a napvilágot, amikor VIII. Henrik angol király egyetlen fia, Edward (Fülöp Kristóf). Csakhogy Tom nem a walesi herceg ám, hanem csak egy tolvaj-koldus a „Szemétdomb zsákutca” végéről. De egy elcsapott papnak köszönhetően (Rancsó Dezső) sokat olvas, és amikor a szurtos barátaival játszik, mindig ő alakítja a királyt vagy a király fiát.
Tom nagyon szeretné, de nem hinné, hogy megtörténhet vele, hogy egy nap megláthassa Edward herceget, és megtudhassa, hogyan élnek a királyi udvarban az előkelők.
Mészáros Árpád Zsolt (középen) alakítja a tolvaj-koldus apát és a király apát is
Fotó: MH/Török Péter
A véletlen mégis összehozza egymással a két fiút, akik még erősen hasonlítanak is egymásra. Tom szeretne belebújni a herceg bőrébe, és csodálatos módon a herceg is kíváncsi arra, hogyan élnek a szegények a „Szemétdomb zsákutca” végén. Gúnyát és sorsot cserélnek egy napra, de mire véget érnek a kalandjaik, egyikük sem lesz ugyanaz, aki volt, sőt meglehet, az ország sorsa is másképp alakul.
Tolcsvay László és Müller Péter Sziámi musicalje, amelyben 37 dal csendül fel, azon a nyomvonalon halad, amelyet még az István, a király alkotói tapostak ki negyven éve, megújítva a zenés színház műfaját a magyar színpadokon.
A szereplők ebben a musicalben sosem fakadnak dalra spontán módon, érzéseikből, drámai helyzeteikből fakad, amit énekelnek. Népzene, néptánc, régizene, klasszikus zene és akár még a hip-hop, a rap is megjelenik a zenei és táncos palettán a rockzene mellett anélkül, hogy kilógna a többi műfaj és kompozíció közül.
Tom és Edward a mostani változatban már kicsit idősebbek, mint a filmváltozatokban szereplő koldus és királyfi párosok, de így be lehet mutatni, hogy az egyszerű nép ösztönössége, amit Tom képvisel, milyen jól hat a királyi udvar fiataljaira, és hihetőbb az is, hogy Edward élve megússza az alámerülést abba a világba, ahol sokféle módon meghalhatna, végleg eltűnhetne.
Hiszen nemcsak arról van szó, hogy megússza-e a két fiú a nagy kalandot, hanem hogy mi lehet a nyeresége annak, ha a társadalom legalján és legtetején élők ismerik egymást és egymás életét, a jót is, a rosszat is tudják, és vajon mire juthatnak, ha még olyanok is vannak köztük, akik hosszabb távon összefognak?
A fiúk sorsával párhuzamos a lovag Miles Hendon (Pavlovits Béla) sorsa. Elhagyta a birtokát, ügyeit intézte, és míg odavolt, meghalt az apja. Öccse, Hugh Hendon (Haumann Máté) elhíresztelte, hogy a bátyja halott, beleült az örökségébe, feleségül vette a bátyja mátkáját.
Ez is kettőződés, tükröződés, nem csak a két fiú találkozása. Ennek is megvan a színe, visszája. Van egy jó fivér és egy gonosz fivér, és Miles ugyanúgy bajban van, mint Tom és Edward, meg persze az ország, amelynek haldoklik a királya, de a lovag a legnagyobb nyomorúságában is képes arra, hogy igazi nemesként viselkedjen, és így megfordulhasson mindhármuk sorsa.
Nagyon intenzív jelenlétet, színészi munkát látunk a színpadon minden színésztől, de Mészáros Árpád Zsolt olyan óriási játékörömmel veti bele magát a koldus apa, John Canty és a király apa, VIII. Henrik szerepébe, ami mindent visz, bármilyen színpadon, filmben megállná a helyét.
Fülöp Kristóf mint Edward egyszerre kecses és suta, előkelő, de tehetetlen, nagyon festői pózokban alszik bele azokba a helyzetekbe, amikkel nem tud mit kezdeni. Ember Márkról pedig el lehet hinni, hogy tudja, mi a nyomorúság, de tud nevetni, játszani és szeretni is.
A nézőket nagyon erősen érinti érzelmileg, amikor a környezet nem hisz a fiúknak az igazi kilétükkel kapcsolatban, és bolondnak, elmebetegnek titulálják őket. Ez hol fájdalmas, mindenki által ismert érzés, és keserű élményeket idéz fel, hol pedig nevetnivaló.
A magyar néző már évtizedek óta filmekből és sorozatokból ismeri VIII. Henrik király életét, első sorban a feleségei miatt, de egyébként is, és I. Erzsébetről is több filmet láthatott, így jó érzés őket megpillantani, ahogy éppen egy másik királyi történetben vannak jelen.
Jenes Kitti Elizabeth-je a jól sikerült jelmezzel és a nem túl nagy szerepben is nagyon eltalált, nagyon intenzíven megformált karakterrel annyira kész, hogy szinte várjuk, hogy majd lesz egy darab, ami majd róla szól. Fekete Bess (Varga Fekete Kinga) karaktere is nagyon izgalmas, és őt is jó lett volna több jelenetben is látni.
A koldus és királyfi minden feldolgozása egy kicsit más, ebben az előadásban is vannak olyan részek, amik a filmfeldolgozásokban nincsenek, vagy nem pont úgy történik meg. De a lényeg ugyanaz.
A Magyar Színház előadásának fontos mondanivalója, hogy az emberek élete, sorsa folyamatosan összefonódik. Miles Hendon és Edward együtt szenvednek és egymásra is vannak utalva. Ki hinné, hogy John Canty, akit – a családját is beleértve – mindenki inkább kerülni szeretne, lesz majd az, aki elhessegeti a halált a leendő király feje fölül, vagy hogy egy szép napon a palotában az álkirályfi Tomnak kell eldöntenie, máglyán égessék-e meg a saját anyját (Lőrincz Nikol) és a húgait?
Karácsony első napján a délutáni előadáson a nézőteret nemcsak gyerekes családok töltötték meg, hanem a felnőtt közönség is. Ez bizonyára azt jelenti, hogy nagy igény van arra a fajta családi színházra, amelyet Nagy Viktor a Magyar Színház igazgatója és a musical rendezője az elmúlt években megalapozott.
