A múlt nem felejt, hirdeti címében a New York Times bestsellerszezőjének, Chevy Stevensnek a könyve. Amikor Török Gábor politikai elemző kétségbe vonja a Nézőpont Intézet felmérését, miszerint nem a balos közvélemény-kutatóknál van a bölcsek köve, tekintettel arra, hogy a valóságban a Fidesz leginkább tíz százalékkal megelőzi a Tisza Pártot, az olvasó pontosan emlékszik, hogy Török Gábor pályafutása az SZDSZ holdudvarából indult. Később bizalmas kapcsolatot ápolt Gyurcsány Ferenccel. Sőt a balra fordult Jobbik elnökével is megtalálta a hangot. E három érdekcsoportot, politikust pedig a valótlanság hangoztatása, egyszerűbben szólva a hazugság köti össze leginkább. Emlékszünk, hogy az SZDSZ bősz antikommunistának hirdette magát a rendszerváltás előtt, átverve egy csomó szavazót, aztán koalíciót kötött Horn Gyulával. Gyurcsányra fölösleges több szót vesztegetni, elég csak annyit mondani, hogy őszödi beszéd. Mottó: „hazudtunk reggel, éjjel, meg este”. Vona Gáborról, a szélsőjobbos Jobbik vezetőjéről pedig elég annyi, hogy a hatalom érdekében összefogott a baloldallal, és erre még néhai Heller Ágnes is áldását adta.
Ahogy kutyából nem lesz szalonna, úgy Török Gáborból sem lesz tárgyilagos politikai elemző. Sőt még független sem, amit ő annyira szeretne magáról elhitetni. Ma is éppen az a politikai hitvallása, mint a rendszerváltozás után. Istentelen nehezen tudja elviselni, hogy míg a balos közvélemény-kutatók rendre kihozzák a Fidesz és a Tisza fej-fej mellettiségét, sőt mind többen, hogy a Tisza tíz százalékot rá is ver a Fideszre, addig a Nézőpont asztalra teszi a leginkább elképzelhető valóságot, a Fidesz biztos vezetését. Felmérése szerint a mandátumok 61 százalékát szerezné meg a Fidesz–KDNP, amely a listás szavazatok 47 százalékát gyűjtené be, míg a Tisza Párt 37 százalékot érne el, ha most vasárnap lennének a választások.
Ez meglehetősen szíven üthette Török Gábort. Valószínűleg nem elsősorban az igazság kimondása fáj neki, hanem az a hatás, amit ez a választók gondolataiban, lelkében előidéz. Az, hogy a remény zöld színével festett oldalról átesnek a kétségbeesés, a fájdalom fekete oldalára. Mi lesz akkor, ha a balos közvélemény-kutatók között kialakult közvélemény-befolyásoló összekacsintás révén, a szavazók gondolkodását formáló Tisza-eredmények nem lesznek hihetők. Nem fogják a saját érdekeik szerint befolyásolni az Orbán megbuktatását akarókat. Akiknek mindegy, hogy mi jön utána, csak legyen már vége ennek a tizenöt éve tartó, az emberek túlnyomó többségének nyugalmat, biztonságot, a biztos jövő vízióját adó Orbán-rendszernek, amelyet annak ellenére is meg tudott csinálni, hogy az egész Európai Unió, és a demokrata vezetésű Egyesült Államok Magyarországra fente a fogát. Mi több, az unió vezetői hangosan ki is mondták, nekik Orbán a múlt, Magyar Péter a jövő, őt és a Tisza Pártot akarják a kormány élén látni.
Egyébiránt ilyen arcátlanságot még nem hordott a hátán a föld.
És akkor jön Török Gábor, és anélkül kezdi bírálni a Nézőpontot, hogy ő mellé tenné a saját mérését, a Török-féle adatokat. Ilyenek persze nincsenek, helyette okoskodik, megpróbálja betenni a kételkedés botját a küllők közé. Tudjuk, a kételkedés lényege, hogy az ember szíve megoszlik hit és hitetlenség között. Olyan, mintha két szíve, két lelke lenne. Forrása pedig a kishitűség, merthogy Isten olyan hitet vár az embertől, amely tudja, hogy Istennél semmi sem lehetetlen.
Csakhogy ez itt a rideg földi valóság, amely elsősorban az adatokkal dolgozik. Török azt mondja nagy okosan, hogy „bizonytalanok és rejtőzködők körében a statisztikai módszerekkel beazonosított pártpreferenciát” rész valami olyasmit jelenthet, hogy az intézet itt nem részletezett statisztikai módszerekkel megmondja, „kitalálja”, hogy kire szavaznának azok, akik a pártpreferenciájukat firtató kérdésre azt válaszolják, hogy még nem tudják, vagy nem akarják megmondani. A hangsúly a kitalálja szón van. Miközben a Nézőpont adatokat közöl, Török nem, aközben ő beszél kitalációról, a szubjektum szüleményéről. Mintha a tőről metszett SZDSZ szólna belőle.
Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont vezetője szellemesen alákommentelte Török bejegyzésének. „A kormány régóta dolgozik a török–magyar barátságon és láthatóan a török–magyar barátság létre is jött… Török Gábor ugyanis csak a Tisza Párt és a hozzá közel állók véleményét ismétli akkor, amikor ismételten kételyt ébreszt a Tisza Párt állítólagos vezetését cáfoló Nézőpont-kutatással kapcsolatban. S mivel az igazság pillanata messze van még (16 hónap), szeretném Török Gábor figyelmét felhívni a közleményünkből is kiolvasható tényre: a teljes népességben a Fidesz-előny nagyobb arányú, mint a »legvalószínűbb listás eredmény« adatunknál, tehát nem trükközünk senki javára a számokkal.”
Török Gábornak azonban a valóság sosem volt kenyere.
Mert a múlt nem felejt.
A szerző újságíró
