2024. december 27. péntek. 6:2
Szép számmal élnek még Magyarországon olyanok, akik a létezett szocializmus közepén-végén jártak iskolába. Közülük sokan emlékezhetnek iskolás éveik egyik főszereplőjére, a kulturális rendezvényeken lelkesen szavaló úttörő kislányokra. Legtöbbször a derék Váci Mihály Nem elég című versét harsogták. A jellemzően kitűnő tanuló lányokat nem övezte túl nagy népszerűség. Mert, ugye, a strébereket azokban a korokban sem szívelték, és a mindenkori leckefelmondók unalmassá is váltak. Aztán felnőve, sokan kereshették az egykori szavalókat az élet csúcsain. Keveset találtak, mert a túlzott törekvés, az óriási megfelelni vágyás az iskolában igen, ám később nem nagyon segítette sikerekhez a lányokat.
Természetesen minden korban vannak hasonló módon beidomított emberpalánták, miért lenne ez másként mostanában. A Kádár-kor gyermekei mára megvénültek, legtöbbjük nyugdíjas. A feltörekvő ifjabb nemzedékek némely része – amúgy bizonyos értelemben az élet megszokott rendjét követve – hülyének nézi az öregeket. Óriási magabiztossággal nyilatkoznak a szerintük egyedüli helyes világlátásról. Már csak azért is, mert szerintük az öregek többsége buta, fogatlan és Fidesz-szavazó. Ez utóbbi aztán már végképp kerülendő a fejlett, hangsúlyozottan jogállamisági demokráciákban.
A magyar közélet legújabb stréberei ezért lépten-nyomon megmutatják a helyes utat a hülye magyar tömegeknek. Beültek vagy beültették őket egy furcsa új alakulatba, a TISZA Pártba. Azt halljuk tőlük, hogy nagyon borzasztó egy ilyen sötét, elmaradott és kegyetlen diktatúrában élni, ami ma Magyarországot jellemzi. Éppen ezért oktatni kell a buta népet. Ők ezt úgy mondják, edukálni.
A tiszások néhány hónap alatt megtalálták helyüket a magát az európai nemzetek fölött állónak nyilvánító Európai Parlamentben. Nem volt túl nehéz dolguk, hiszen nem vártak tőlük mást, mint hogy beálljanak a brüsszeli többséget megtestesítő, az európai nemzetek érdekeit, szuverenitását negligáló balliberális szövetségi rendszerbe. Mindössze három ügyben kell együtt énekelnie a tiszásoknak a többségi kórussal: háborúpártiság, genderbuli és az illegális migráció feltétel nélküli támogatása. Ezekben a brüsszeli többség tagjai rendesen lepaktáltak egymással. Ehhez lelkesen csatlakozott a TISZA Párt frakciója is. Tagjai ott feszítettek az ukrán zászlós pólókban a parlamentbe hatalmas monitoron beköszönő Volodomir Zelenszkij támogatóiként, szakértő nyilatkozatokat tesznek a nemi egyenlőségek és a számtalan különbözőség fontosságáról, és nemrégiben megedukáltak minket illegális migráció ügyben is.
A TISZA Párt egyik európai parlamenti képviselője, Dávid Dóra, arról beszélt, hogy migráció ügyben a hozzáállásunkon kell változtatni. Ami nem jelent mást, mint azt, fogadjunk be mindenkit! Akárha egy hatvan évvel ezelőtti kislányt látnánk, aki csak úgy nyomja, darálja lelkes arccal azt, hogy nem elég. Nem elég akarni, de tenni, tenni kell. Azt és úgy tenni, ahogy Soros György megüzente a nyílt társadalomról: beengedni mindenkit. A gimnazista kora óta Nyugat-Európában tanuló és felnőve ott is dolgozó, ahogy ő mondja, a maga multikulturális közegéből közénk libbenő mantramondó Dávid Dóra szerény mosollyal tolja az arcunkba: „Reprezentatív demokráciában élünk, a reprezentatív szóban benne van, hogy mindenkinek az érdekét próbáljuk meg bevonni a párbeszédbe és az alapján kialakítani egy közös álláspontot, amivel bár kompromisszumok árán, de azt az álláspontot tudjuk elérni, ami a legjobb mindenkinek az adott érdekek képviseletében”.
Na, ezt aztán jól megmondta. Igaz, ilyeneket évtizedekkel ezelőtt is hallhattunk a lelkes, iskolai kimittudokon. A vörös nyakkendős kislányok azt kiabálták, nem elég. Nem elég. Akkoriban nem lehetett szembeszállni, és azt mondani, de, elég volt.
Szerencsére mára már eljutottunk oda, hogy a Dávid Dóra-féle libuskák újkommunista rizsája mögött felismerjük a régit. És mondhatjuk: De, elég volt.
A szerző író
