Matteo Salvini volt olasz belügyminiszter, jelenleg miniszterelnök-helyettes ellen szégyenteljes politikai boszorkányüldözés folyt évekig hazájában. Sőt az inkvizíciós lelkületű balliberálisok Salvini korábbi szövetségeseivel együtt a négy évvel ezelőtt indított politikai perrel már tűzhalálba is küldték volna őt. Csak a máglya meggyújtásával, az ítélet kimondásával bíbelődött idáig a bíróság. Azonban az autodafé elmaradt, az a bizonyos tűz sohasem fog fellobbanni. Múlt héten jelentette be a palermói bíróság a döntését, miszerint Salvinit felmenti, mivel az ellene felhozott vádak alaptalanok. Az ítélet leszögezte, Matteo Salvini nem követett el bűncselekményt azzal, hogy 2019-ben belügyminiszterként megtagadta a kikötési engedélyt a tengerből kimentett migránsokat szállító spanyol civil hajótól. Óriási tapsvihar és ujjongás fogadta a felmentő ítéletet. A normalitást képviselő olaszok számára idáig is nyilvánvaló volt, hogy a Liga főtitkára elleni jogi boszorkányüldözés valójában politikai bosszú volt, a baloldal megpróbálta ellehetetleníteni a Ligát, mivel a szavazóurnáknál nem tudták legyőzni a jobboldalt.
Emlékezzünk vissza arra az öt évvel ezelőtti eseményre, amikor a Salvini vezette Liga kilépett a tovább már vállalhatatlan Öt Csillag Mozgalommal alkotott kormányból. Sergio Mattarella köztársasági elnök azonban nem írt ki új választásokat, ehelyett a demokráciát megcsúfolva az Öt Csillag Mozgalom és a Demokrata Párt koalícióra léphetett, kormányt alakított. Utána a Liga népszerűsége azonnal a kétszeresére nőtt, az ötcsillagosoké pedig a felére csökkent. Nem lehet hát csodálkozni azon, hogy a balliberális oldal le akarta vadászni Salvinit. Számukra ő javíthatatlan eretnekké vált azzal, hogy hazája védelmében és az olaszok biztonsága érdekében, a hatályos jogszabályoknak megfelelően több alkalommal is megtagadta az illegális migránsokkal és embercsempészekkel megrakott hajók kikötését. Aztán pedig jogi paródiába illő módon azért kellett bíróság elé állnia Szicíliában, mert öt évvel ezelőtt még belügyminiszterként napokig nem engedett kikötni egy illegális bevándorlókkal és embercsempészekkel teli hajót, és ezzel a vád szerint többek között emberrablást követett el, amelyért akár tizenöt év börtönbüntetés is járhat.
A balliberálisok a háttérhatalom vezetőivel és a Soros-féle civil szervezetekkel karöltve jogi erőszakkal akarták annak idején Salvinit eltávolítani az olasz politika egéről és hatalomba juttatni, illetve ott megtartani a balliberális leértékelt komprádor politikai garnitúrát. Gyomorforgató módon korábbi szövetségesei, az Öt Csillag Mozgalom vezetői hátba döfték Salvinit. Ugyanis az ő szavazataik nélkül soha nem lehetett volna megszavazni a büntetőeljárás megindítását. A szenátus tagjaiként azonban szavazataikkal hozzájárultak a Salvini ellen indult jogi hajtóvadászathoz, csak azért, hogy ezzel megszilárdítsák újonnan megszerzett hatalmukat. Luigi Di Maio, az Öt Csillag Mozgalom egykori vezetője, az akkori kormánykoalícióban Salvini szövetségese egy pillanatig sem habozott máglyára küldeni őt. Aztán 2022 őszén nagyot fordult a világ, helyére billent az igazság mérlege, a jobbközép koalíciós pártoknak (Olaszország Testvérei, Északi Liga, Forza Italia és Mi Moderáltak) sikerült megállapodniuk egy koalíciós kormány megalakításáról Meloni miniszterelnökletével. Azóta az olasz belpolitika baloldalának egykori reménysége, az Öt Csillag Mozgalom már az életben maradásáért küzd.
Az olasz közvélemény előtt pedig mi is folyt évekig? Nem történt más, mint az olasz típusú jogi parasztvakítás. Ugyanis a politikai küzdelem büntetőjogi síkra terelése olyan olasz specialitás, kuriózum, amelyet az átpolitizálódott olasz bírói hatalom tesz hozzá a hatalmi harcokhoz. Ebből pedig az átlag olasz állampolgár jórészt semmit nem lát és semmit nem érez. A bírói kar jelentős része 1993 óta a baloldali erők mellett látszik elhelyezkedni. Olaszországban a bíróknak nincs megtiltva a nyílt politikai fellépés és párttisztségek vállalása. A legteljesebb mértékben átpolitizálódott bírói hatalom a politikai felelősség kriminalizálásával (1992) az akkori Tiszta Kezek mozgalma révén meg tudta buktatni az egész addigi politikai elitet, kivéve persze a kommunistákat. A Berlusconi által alakított új nemzeti-konzervatív pártot is meg tudta fosztani a bírói hatalom a kormányzástól annak idején, majd néhány évvel ezelőtt ezt másodszor is megtehette. A bírói kar túlnyomó részének jelenleg is baloldali a politikai beállítottsága. Ezért a Matteo Salvinivel szemben folytatott eljárás jogi és politikai szempontból egyaránt figyelmet érdemel, sőt figyelmeztető is lehet. Salvini ugyanis nem magánemberként állt a bíróság előtt, nem közönséges bűncselekmény, korrupció vagy adócsalás vádjával indult ellene eljárás, mint Silvio Berlusconi esetében, akit miniszterelnöksége alatt is magánemberként elkövetett ügyekért idéztek bíróság elé.
Egyébként azt sem szabad elfelejtenünk, hogy öt évvel ezelőtt a szicíliai Catania bíróságán a Gregoretti olasz katonai hajó ügyében is bíróság elé állítottak Salvinit. A hadihajó egy 135 fős illegális migránscsoportot vett a fedélzetére. A hajó kikötésére Málta nemet mondott, miközben az olasz hatóságok Szicíliába szállították a betegeket és a várandós nőket. A hajó végül engedélyt kapott a kikötésre a szicíliai Augustában, a migránsok partra szállását azonban Salvini nem engedélyezte. A vád szerint túszul ejtette a csoport tagjait, amiért tizenöt évig terjedő börtönt akartak a nyakába sózni. Döbbenetes, hogy volt belügyminiszterként a kormánytagoknak fenntartott miniszteri bíróság elé kellett állnia, amely kiemelt bírókból állt, de teljes mértékben egy rendes bíróságnak felelt meg. Precedens nélkülinek számít az olasz politika második világháború utáni történetében, hogy egy egykori kormánytagot nem rendes eljárás keretében állítsanak bíróság elé. Salvini esetében a bíróság a volt belügyminiszter politikai döntéseit kérdőjelezte meg, ami jogi nonszensz. Végül ez a bíróság már akkoriban felmentette Salvinit minden vádpont alól.
A most lezárult eljárásban a konkrét vádpontok között szerepelt a hivatali hatalommal való visszaélés, a bevándorlók személyi szabadságának korlátozása, emberrablás, valamint nemzetközi konvenciók, például a tengeri segítségnyújtás megtagadása. Viszont Matteo Salvini nem önkényesen határozott, hanem döntéseit az akkori kormányszövetségesével, az Öt Csillag Mozgalommal (M5S) és a Conte-kormánnyal egyetértésben, az akkor hatályos jogi szabályozás alapján hozta meg, amely döntésekkel szemben az akkori kormányfő sem emelt kifogást, és ráadásul a többi kormánytag sem tiltakozott. A Salvinivel szembeni eljárás ezért nevezhető abszolút politikai indíttatású pernek, amely valójában Salvini meghurcolásáról szólt, egy illegálisbevándorlás-ellenes politikus politikai likvidálására irányult. A nem jogerős felmentő ítéletet közel négy évig tartó büntetőeljárás után hirdette ki a bíróság. Győzött a józan ész.
A vád hat év börtönt kért a volt belügyminiszterre, aki nem engedélyezte az Open Arms civil szervezet azonos nevű hajóján érkezett mintegy 140 illegális bevándorló partra szállását Lampedusa szigetén. A hajó három héten át vesztegelt a sziget partjainál, engedélyre várva. A pert annak ellenére végigvitte a bíróság, hogy a vádemelést legfőképpen a Soros-féle civil szervezetek és az általuk felbérelt, néhány illegális bevándorló naplopó szorgalmazta. Ordítóan kendőzetlen volt a nyomásgyakorlás a Soros-féle szervezetek részéről az amúgy is átpolitizált bíróságon. Soros már az eljárás elején nyílt támadást indított Salvini ellen, amelyről a nemzetközi sajtó is beszámolt annak idején. „Ha Soros »Úr«, a gátlástalan spekuláns, Olaszország ellensége, az illegális bevándorlás és a szélsőbaloldali NGO-k támogatója megtámad, az számomra csak megtiszteltetés és aranyérem” – reagált Matteo Salvini a spekuláns akkori kirohanására. Salvini az eljárás során mindvégig azt hangoztatta, hogy a haza védelme nem lehet bűncselekmény.
Mi, magyarok Salvinivel együtt tudjuk, ha Soros és zsoldosai megtámadnak, az azt jelenti, hogy igazad van, és a jó oldalon állsz.
A szerző jogász
