A kilencvenes éveit taposó Clint Eastwood új tárgyalótermi filmje, amely a Maxon elérhető, nem okoz csalódást, a színész-rendező most sem választja a könnyebbik utat, nem hajol el a napi életben megoldhatatlannak tűnő, szégyenletes helyzetek elől.
Azt a kérdést is felteszi, mennyi esélye van annak manapság, hogy kiderüljön egy igazság, ha nem fekete-fehér, nem bombasztikus, nem óriási, előre kitervelt és különös kegyetlenséggel végrehajtott bűn, hanem banális eset.
Mi kell ahhoz, hogy a rögvaló napvilágra jöjjön, bebizonyosodjon, és a bulvármédia által hergelt plebs is elfogadja igazságnak?
Objektum doboz
Kinek kell ma egyáltalán az igazság, és ki mit ért rajta? Mert például az ügyésznő személyében olyan szereplő (Tony Colette) is van a filmben, aki a saját szempontjai szerint értelmezi az igazságot.
Igazságon pedig alapvetően azt érti, hogy a tárgyalóteremben olyan döntés születik, amelynek eredményeképpen őt államügyésznek nevezik ki.
De nézzük a történetet, gondosan kerülve a spoilerezést. Egy kocsmai randevú során egy pár zajosan összevész, majd a nő (Francesca Eastwood) a zuhogó esőben elindul az erdőn át hazafelé. A férfi (Gabriel Basso) próbálja visszatartani, de a nő sértegeti, és többször is elmondja, hogy nem akarja, hogy a férfi vele menjen, így visszafordul a kocsmába.
Hajnalban a nőt az erdei úton a férfi holtan, vérbe fagyva találja meg, és értesíti a hatóságokat. Mivel erőszakos, kötekedő emberként tartják számon, és közelednek a tisztújítások a városban, vagyis gyors eredményt kell produkálni, letartóztatják.
A halottkém, aki nagyon elfoglalt, mert öt halottja van arra a napra, csak annyit állapít meg, hogy valami tompa tárggyal mért ütés okozta a nő halálát. Szándékos emberölés vagy inkább baleset?
Az ügyész által ajánlott vádalkut a gyanúsított kirendelt ügyvédje (Chris Messina) nem fogadja el, mivel hisz a férfi ártatlanságában, így a gyanúsított sorsáról a tizenkét esküdt fog dönteni, és már akkor kiráz minket a hideg, amikor látjuk az érdektelen és tanácstalan arcokat, és még el is mondják, mennyire nem érdekli őket ez az egész.
De mi alapján döntenek az esküdtek? Mi alapján gondol ezt vagy azt a mai ember? Mennyire vetíti ki a saját rossz tapasztalatait, bizalmatlanságát a másik emberre? Mennyi önismerete, emberismerete van, mennyire fontos neki az igazság, mennyire van tudatában annak, hogy akit bilincsben vezetnek elé, ugyanolyan egyszerű hétköznapi ember, mint ő, aki rosszkor volt rossz helyen. Vagy mégsem? Mi lehet az igazság, és hogyan lehet kideríteni, ha nyomozás nem talált csalhatatlan bizonyítékot? Lehet, hogy közelebb van, mint gondolnánk?
Kinek miért fontos, hogy kiderüljön, mi történt valójában, vagy miért nem? Mi van, ha valaki többet tud, mint amennyit mond? Csakhogy neki is van múltja, részeg karambolok például. De jelene is van, meg féltenivalója is.
És mennyit ér az igazság? Többet ér-e, mint a családdal töltött idő, és érdemes-e kimozdulni mentálisan a komfortzónánkból, a megszokott ítéleteinkből, szokatlan gondolatokat gondolni, szokatlan dolgokat tenni az igazságért, vagy az a fontos, hogy mielőbb, minél kisebb erőfeszítéssel elítéljenek valakit, és kész?
Az igazság, bár a bírónő többször elmondja, hogy az esküdtek nem végezhetnek magánnyomozást az ügyben, lassú, egyre szűkülő köröket ír le, körbetáncolja és foglyul ejti, egymáshoz köti az embereket, és nem az van, ami a legtöbb nyomozós filmben, hogy a nyomozók kiderítik, ki a gyilkos, miért tette, majd utána nyugodtan alszunk, hanem azt az érzést idézi fel bennünk, amikor nem egyértelmű, hogy valaki hibás vagy nem. Hibás valami szörnyű baj miatt, de tudjuk, hogy, aki a két számba jöhető figura közül kevésbé szerencsés, az most el fogja vinni a balhét, mert valakinek muszáj.
Jó lenne, ha ez csak kísértés, csak próbatétel lenne, de erre kevés az esély az ügyvéd szerint, akit a filmben Kiefer Sutherland alakít.
Vannak pillanatok, amikor azt szeretnénk, ha inkább megúsznák mind a ketten. De akkor az úgy igazságos lenne a halott nővel szemben?
„Néha az igazság igazságtalan”– mondja az ügyésznőnek Justin Kemp, a kettes számú esküdt (Nicholas Hoult), és tudjuk mi is, hogy így van, mert már átéltük, de csak sejtjük annak a titkát, hogy hol és hogyan dől el, minek mi lesz a vége.
Csodásan felépített forgatókönyv, nagyon plasztikus alakítások, és kiváló operatőri munka kell ahhoz, hogy ez a törvényszéki filmdráma hasonló ösvényen haladhasson, hasonló titkokat kutasson, mint a drámairodalom legnagyobb klasszikusai, a görögöket is beleértve.
A kettes számú esküdt –Juror#2 – 2024
Amerikai törvényszéki krimi-dráma – 117 perc
Rendezte: Clint Eastwood
10/10
