LMA
2024. december 28. szombat. 6:55
Békekörülmények között élő civilek számára fölfoghatatlan, miféle iszonyatos tömegben eszi az anyagot – pláne az embert, de az most egy másik cikk tárgya – bármilyen modern háború. Ennek érzékeltetésre nem lehet elégszer leírni: az orosz–ukrán konfliktus durván fél napja (tizenkét órája) alatt Moszkva erői egyetlen frontszakaszon több tüzérségi lőszert durrogtattak el, mint amennyi a Brit Királyi Hadseregnek a raktáraiban pihen – összesen.
Pedig állítólag az sem kis készlet.
Évente milliós tételekről beszélünk – persze mindkét oldalon. S ami a lényeg, bár naponta temetik, de az oroszok szemmel láthatóan bírják szuflával az utánpótlást, míg ellenfeleik már nem annyira. Igaz, ennek belátásához csöppet túl illene nézni a nyugati média meséinek ködén. S itt érdemes egy pillanatra fölidézni azt a 2023-as és elképesztően lelkes fogadkozást az EU vezetői részéről, mely alapján jövőre (azaz idén) hárommillió darab tüzérségi lőszert fognak szállítani.
Sajnos nem így esett. Ugyanis a valóság az, hogy durván a felét tudták előállítani, s annak is nagyjából a fele érhetett az első vonal mögé.
Az okok rövid vizsgálata előtt egyébként érdemes egy pillanatra megállni a kitűzött mennyiségnél. Olyannyira, hogy a legfrissebb, valóban mérvadónak tekinthető számítások alapján a 2023-ban tizenkét hónapra igényként kalkulált hárommilliós példányszámhoz a jelenlegi fronthelyzet nyomán bátran hozzá lehetne adni legalább tíz, de inkább tizenöt százalékot. Azaz a hiányt ennek függvényében lehet(ne) értékelni.
Amúgy ez nagyon durva tétel – gondoljunk bele, háromszázezer sima, méretileg nagyságrendekkel csekélyebb kézigránát elkészítése is nehezen áttekinthető mennyiségű nyersanyagot és munkaórát kíván meg. S azt sem árt szem elől téveszteni, hogy a késztermékek fuvarozása miféle biztonsági követelményeket támaszt – s akkor a bele való robbanóanyag előállításáról még egy szót sem ejtettünk…
Hárommillió malac pedig többször száz vasúti vagont jelentene.
A nyugati remények kielégítésének egyik legfőbb gátja amúgy a nagyjából tízszeres árkülönbség. Amíg „itt” nyolcezer, amott nyolcszáz dollárba fáj egy tüzérségi lőszer elkészítése, s hiábavaló a felfuttatásban bízni. Az EU-ban már egy szimpla alátét tömeges elkészítése is bürökratikus akadálypálya, addig az oroszoknál erről szó sincsen. Amit itt előírások és törvények bástyái tesznek nehezen bevehetővé, az Moszkva számára nem létezik. (Szögezzük le gyorsan, nagyjából utóbbi pályán mozog az EU két konkurense, Kína és az Egyesült Államok is.)
Az EU-ban – hála a zseniális brüsszeli baloldalnak – az egekben járnak az energiaárak.
A karácsonyt megelőző hetek híre volt, hogy hány nehézipari és kohászati üzem zárt be ideiglenesen vagy véglegesen, illetve került bajba pont az elszállt számlák nyomán, s dettó mennyi társaság eresztette szélnek képzett szakmunkásait. Nemcsak Németországban, hanem másfelé is a kontinens „innenső” felén. S mivel a tüzérségi gránátok teste acélból öntődik, munkálódik, továbbá a gyújtója sem marcipánból gyúródik, nehéz lenne őket egy cukrászdában vagy divatos romkocsmában előállítani.
S akad itt a sok más mellett egy megkerülhetetlen aspektus – jelesül a vegyipar, ami magát a robbanóanyagot lenne hivatott előteremteni. A speciális termékek előállítása egy kisebb település havi energiáját nyeli el – naponta, el és földgázból is millió köbméterek kellenének.
Lehetőleg olcsón…
Zárásként pedig érdemes lenne elgondolkodni azon is, mivel lőne az oroszokra a NATO, ha tényleg nem állnának meg a határon? Lévén ami korábban volt, annak bevallottan a döntő részét odaadták – persze nem „puszira”, hanem – az EU lakosságának nyakába lőcsölt hitelért. Ami annyit tesz, hogy ha valóban gyártanának hárommilliót, akkor még azon fölül a saját raktárakat is föl kellene tölteni valamivel – de ugye annyi sincs, amivel Kijev igényeit ki lehetne szolgálni.
