A lámpás egy ásatás részeként került elő a jeruzsálemi Olajfák hegye melletti helyszínen, és egyedülálló leletnek számít. A fúvókáján található koromnyomok arra utalnak, hogy körülbelül 1700 évvel ezelőtt használták világításra, így ritka bepillantást nyerhetünk a korabeli zsidó kultúrába és vallási életbe.
„A lámpás, amelyet épségben találtak meg, kiváló művészi kivitelezése miatt kiemelkedő és rendkívül ritka” – magyarázta Michael Chernin, az Izraeli Régiségügyi Hatóság nevében az ásatások igazgatója az IFLScience-nek küldött nyilatkozatában.
„Ez a lelet különösen meglepő, mivel, nagyon kevés bizonyítékunk van arra, hogy ebből az időszakból zsidó település létezett Jeruzsálemben és környékén”.
Objektum doboz
Kr. u. 132 és 136 között a júdeai zsidók Simon bar Kokhba vezetésével lázadást vezettek a Római Birodalom ellen a zsidók és a rómaiak közötti kiélezett összecsapások időszakának végén. A ma Bar-Kochba-lázadásként ismert felkelés eredményeként Hadrianus császár kiűzte a zsidókat Jeruzsálem városából.
„Az Olajfák hegyének lámpása egyike azon kevés tárgyi nyomnak, amely a Kr. u. 3–5. századi Jeruzsálem környéki zsidó jelenlétre utal” – tette hozzá Chernin.
A lámpa a jelek szerint a „Beit Nattif” típushoz tartozik, amely nevét a gyártóműhelyéről kapta, amelyet az 1930-as években azonosítottak Bet Shemesh közelében. A Beit Nattif fazekasai a zsidó vallási szimbólumokkal díszített finom díszítések és lámpák készítésében jeleskedtek. E zsidó lámpák jelenléte arra utal, hogy a felkelés után még mindig volt némi zsidó jelenlét a területen.
„A lámpán lévő szimbólumok kiválasztása nem véletlen – magyarázta Benjamin Storchan, az Izraeli Régészeti Hatóság kutató régésze. – Ez egy lenyűgöző tanúságtétel, amely összekapcsolja az ókori Jeruzsálem lakosainak mindennapi tárgyait és hitét. Úgy tűnik, hogy a lámpa egy zsidóé volt, aki vallási hovatartozása és a Templomra való emlékezése miatt vásárolta meg”.
Úgy tűnik, a lámpa készítője jelentős időt szentelt a tárgy elkészítésére és díszítésére. Gondosan faragott mészkőformák, fúrók és vésők segítségével készült. A formák két részből – felső és alsó – álltak, amelyeket agyaggal töltöttek meg, majd összepréseltek. Az edényt ezután égették ki, ami után használatra kész volt.
„A lámpák öntőformákban történő előállításának ez a módszere lehetővé tette a kifinomult formatervezést, valamint a finom és bonyolult díszítések hozzáadását” – tette hozzá Storchan.
„A templomi menóra a Második Templom időszakában vált zsidó szimbólummá. A Templom lerombolása után azonban a menóra képe fontos ikon lett a zsidó kollektív emlékezetben mind Izraelben, mind a diaszpórában. A menóra időnként személyes tárgyakon is megjelenik, például olajlámpákon, amelyek – mivel világító edények – talán a templomi menóra meggyújtásának érzését idézték fel.”
A lámpát a hanuka ünnep alatt mutatják be a nagyközönségnek, hasonló kerámiaedények készítéséhez használt kőformák mellett.
