Középiskolás koromban, amikor már komoly érdeklődést mutattam a külpolitika iránt, hamar rájöttem, a tájékozódás alapeleme, hogy több forrásból szerezzünk információkat. Mivel az akkori viszonyok között az információhoz való hozzáférést szűkösnek találtam, a fiatalok körében divatos Szabad Európa Rádió hírműsoraira „ragadtam” rá. Az persze a hazai hírtálalásnak pont az ellenkezőjét akarta a hallgatók torkán lenyomni, ami az elején még érdekes is volt, később azonban már kételkedni kezdtem, hogy a „barikád” másik oldalán sincsen minden rendben az objektív tájékoztatás terén.
Abban az időben a komolyabb emberek a BBC adójára tekerték rádiójuk keresőgombját. A fülelők között teljes egyetértés volt abban, hogy azért az mégis más, mint a Budapestről vagy a Münchenből sugárzott adások. Akkor még a második világháború előtti generáció tagjai is köztünk voltak, akiknek nagy tapasztalatuk volt a BBC adásainak hallgatásában.
A „hallgatózás” azonban nem volt egyszerű, mert a rövidhullámú adások minősége nagyban függött az időjárási viszonyoktól, és hát az akkori hatóságok tettek azért, hogy még ideális légköri viszonyok között se lehessen mindig jól fogni az általuk nem kívánatosnak tartott műsorokat.
Tettem az akadályok leküzdésének érdekében, és a régi, még rádiócsöves, fakeretes rádiónk rövid, alig egy méteres antennáját rákötöttem az ötemeletes bérház központi fűtésére. Az pedig így, mint egy „profi” antennahálózat kezdett funkcionálni. Nem volt az a vihar vagy hatósági beavatkozás, ami megakadályozta volna az akkor tárgyilagosnak tartott hírműsorok hallgatását.
Szóval a BBC magyar adásai igen nagy tisztelet vívtak ki maguknak az akkori Magyarországon. Mindezért nagyon sajnálom, hogy a BBC lassan, de biztosan egyre inkább eltávolodott az objektivitás szándékától, és megmondom őszintén, néha magam sem tudom, hova fog mindez vezetni.
A brit közszolgálati televízió egyik nemrégiben sugárzott adásában élőben kapcsolta Damaszkuszt, ahonnan bejelentkezett tudósítója. Eddig ez még rendben is lenne, hiszen Szíriában helyzet van, egy globális hallgatottsággal rendelkező adónak kutyakötelessége a sokszínű, más és más társadalmi, kulturális, történelmi, nyelvi háttérrel rendelkező közönségét kiszolgálni. A sokszínűséget azonban a riporter sajátosan értelmezte, mert azt sugallta, hogy Szíria is sokszínű ország.
„Ez az egyik legsokszínűbb ország a Közel-Keleten, több keresztény és muszlim felekezettel, és ezt láthatjuk itt az óvárosban, az összes különböző negyedben, zsidó, muszlim, keresztény – mind itt vannak, és azt akarják hinni, hogy most, amikor Szíria új fejezetet kezd, itt van a helyük” – állította a tudósító.
Ezzel a tudósítással az a baj – próbáljuk magunkat diplomatikusan kifejezni –, hogy nem minden részletében fedi le a valóságot és ez elég méltatlan a magát még ma is tárgyilagosnak tartott brit közszolgálati tévécsatorna korábbi reputációjához. Szíriában az idősebb és a fiatalabb Aszad regnálásának fél évszázada alatt mindenkit üldöztek, aki nem alavita – a muszlim síita ágához közeli hit – volt, ez a szekta adta szinte az ország teljes felső vezetését, annak ellenére, hogy arányában alig érte el a teljes lakosság 10 százalékát.
A keresztények 90 százaléka eltűnt vagy elmenekült a közel-keleti országból, sokakat meg is öltek. Komoly veszteség érte az örmény és az asszír közösséget is. Az egykor negyvenezer fős zsidó gyülekezetből a Neokohn magyar nyelvű hírportál szerint ma már csak hárman élnek Damaszkuszban. Még a lakosság 90 százalékát kitevő szunnita muszlimok sem érezhették biztonságban magukat. Mindez az etnikai és felekezeti alapon történő „tisztogatásnak” a következménye.
Az előző rezsim által a legjobban üldözött közösségek tagjai most kivárnak, csak a hazatérés gondolatával foglalkoznak. Emlékezzünk, hogy mit mondott a nemrégiben Budapesten járt II. Efrém Ignác szír ortodox pátriárka a fellázadt szír milíciákról: Ezek ugyanazok, akik lefejezték ellenségeiket.
Az ünnepek alatt pedig éppen egy karácsonyfát gyújtottak fel Damaszkuszban.
Ennyit a „sokszínű” Szíriáról.
A szerző főmunkatárs
