Az 1986. április 26-án bekövetkezett csernobili nukleáris katasztrófa a világ legnagyobb radioaktív nukleoid-kibocsátását eredményezte, és jelentősen megemelte más mérgező szennyező anyagok, köztük az ólom, az arzén és az azbeszt szintjét. A katasztrófa következtében a környéken élő mintegy 120 ezer embernek kellett evakuálnia és elhagynia otthonát.
Ennek eredményeképpen sok kutya maradt magára az egykori erőművet körülvevő sugárfertőzött területen, és minden nehézség ellenére sikerült létrehozniuk egy máig létező, erős populációt. A legújabb becslések szerint jelenleg 800 félvad kutya él Csernobil környékén, beleértve a legszennyezettebb területeket is.
Ezek a kutyák a katasztrófa óta eltelt években gyors fejlődésen mentek keresztül, és genetikailag megkülönböztethetők a világ más részein élő kutyáktól – derült ki a legújabb kutatásokból. DNS-profiljuk annyira megváltozott, hogy már ránézésre is meg lehet állapítani, hogy kik ezek a kutyák, ami a kutatók szerint annak a környezetszennyezésnek a következménye, amelynek generációkon keresztül ki voltak téve.
Nem a kutyák az egyetlen faj, amelyre hatással volt a csernobili zord környezet. A kirekesztési zónában (CEZ) élő énekesmadaraknak például eltérő bélmikrobiomjuk van, eközben a békák színe megváltozott, a farkasoknak pedig megváltozott immunrendszerük fejlődött ki.
Miért történik mindez? Korábban a csernobili kutyáknál a fokozott mutációt azonosították e genetikai differenciálódás lehetséges okaként, de az új tanulmány szerint úgy tűnik, nem ez a bűnös.
A kutatók értékelték a mutációs rátát és a felhalmozódott mutációkat a CEZ-en belüli két kialakult kutyapopulációban – az egyik az erőműben, a másik pedig Csernobil városában él –, és nem találtak bizonyítékot arra, hogy ezek lennének a differenciálódás mozgatórugói.
A tanulmány alátámasztja azokat a korábbi megállapításokat, amelyek szerint az atomerőműben szabadon szaporodó kutyák genetikailag különböznek a mindössze 16 kilométerre lévő Csernobil városában élő kutyáktól. Ugyanakkor nem talált bizonyítékot arra, hogy az erőmű és a városi populációk között megnövekedett DNS-mutációs arány vagy fokozott mutációhalmozódás lenne tapasztalható.
„Ezzel a vizsgálattal nem találtunk bizonyítékot arra, hogy az atomerőműben élő kutyapopulációban megnövekedett volna a mutációs ráta a kromoszóma-aberrációk, a megnövekedett mikroszatellita-diverzitás vagy a közelmúltban keletkezett allélok számának növekedése révén. Ezért úgy tűnik, hogy nem a mutáció az oka a korábban azonosított genetikai differenciálódásnak e két, földrajzilag közel álló, szabadon szaporodó kutyapopuláció között” – állapítják meg a kutatók.
A genetikai sokféleség valódi oka tehát továbbra is ismeretlen, bár a kutatócsoport felfedezett néhány bizonyítékot arra, hogy az irányított szelekció szerepet játszhat. Ennek megerősítéséhez további vizsgálatokra lesz szükség.
Addig is a csernobili kutyák egyedülálló lehetőséget nyújtanak a sugárzás genetikai hatásainak tanulmányozására, és segíthetnek a más fajokra, köztük a mi fajtánkra vonatkozó kutatásokhoz. „[Ők] hatékony őrszemként szolgálhatnak a toxikus környezeti expozícióból eredő emberi egészségi hatások tekintetében” – magyarázzák a tanulmány szerzői. „Így a csernobili kutyák egyedülálló és értékes erőforrást jelentenek az emberi mutációs vizsgálatok modelljeként.”
