Kitörési pontok a demográfiai válságból – egondolat jegyében hónapok óta olvashatunk elemző írásokat, szakértői javaslatokat, nemrég Földi-Kovács Andrea az Élet értelméről írva eljut a lelki tényezők elemzéséhez. Társadalmunk lélektani állapotában meglátja a valamiféle reménytelenséget és a jövőtől való félelmet. „Ez a generáció nem szereti önmagát” – írja a fiatalokról, és továbbvive a gondolatot az európai közösségek önfelszámoló magatartása mögött a kiábrándultság, a reményvesztettség eredményeként a jövőbe vetett hit elvesztését látja.
Ezen gondolatokhoz csatlakozva szeretném idézni Kopp Mária 2006-ban publikált kutatását, ahol a teljes népesség hetven százalékánál krónikus stresszállapotot talált, és igazolta, hogy csaknem minden ötödik felnőtt a lelki leszakadás állapotában van! Ennek okául a társadalmi normák, a közös erkölcsi elvek meggyengülését, a közös jövőkép és a társadalmi szolidaritás hiányát véleményezte.
Saját vizsgálódásunkat 2014–2016 között végeztük. Célunk a nemzeti tudattalan feltárása volt, a munkát részletesen Jelenczki István Ön-Tér-Kép című filmje és az azonos című könyvünk mutatja be. A nemzetállítás módszerével végzett folyamat során láthattuk, hogy a feldolgozatlan traumák jelen vannak mind a csoportok működésében, mind a személyes életek elakadásaiban. A tudattalan fogalmáról röviden, leegyszerűsítve: a tudattalan nem látható, nem materializálható, mégis meghatározó módon hat működésünkre. Olyan, mint egy közeg, mint például a levegő. Ha tiszta, használjuk, de nem is érzékeljük. Viszont a légszennyeződés már megzavarhatja működésünket, és igyekszünk védekezni ellene.
Vizsgálataink azt mutatták, hogy a jelenben együtt lévő, mind a négy generáció súlyos tüneteket mutat: a legidősebb generáció nem akarja látni, ami körülveszi, nem tudja elviselni, magába fordul, képzeleg. A második generáció szomorú, úgy ringatja magát, mint az árvaházi gyerekek, eltiportnak érzi magát, és riadt készültségben van. A harmadik generáció látni sem bírja, mi történik, tudatmódosult állapotban lebeg. Náluk tipikus transzgenerációs tüneteket látunk, megjelennek azok az érzések, amelyeket a traumát elszenvedettek belül hordoznak: szégyen, undor, a jelenlét hiánya, csökkent életerő.
A helyzetet súlyosbítja, hogy a transzgenerációs traumatizáció mellett saját életükben is sérültek, hiszen kötődési hiányban szocializálódtak. És végül a legifjabb generáció kifelé tart, gyökértelen, menekül.
Nem célom most, hogy számbavegyem a 20. század történelmi eseményeit, maradni szeretnék a lélek szintjén, és felteszem a kérdést: mi megy végbe abban az esetben, ha az egyénekkel vagy egy közösséggel igazságtalanság, megaláztatás, méltánytalanság történik? Ha elveszik vagy meggyalázzák az életét, ha elveszik a méltóságát?
Egy nemzet életében ez olyan súlyos trauma, hogy generációkon átívelő következménye van, ezt nevezzük transzgenerációs traumának. A transzgeneráció fogalma napjainkban egyre közismertebb, azt jelenti, hogy az egyik generáció elszenvedi a traumát, és annak tünetei a következő generációkban mutatkoznak. Ez akkor is generációkon átívelő hatással rendelkezik, ha ezeket az eseményeket az adott rendszer titkosította. Ha titkos aktákban, titkolt tömegsírokban lelhető fel a nyomuk vagy az eredetük. A titkosítás fokozza a trauma hatását, és súlyosbítja a transzgenerációs következményeket. A következő generációk valamilyen módon tudnak a titkolt eseményekről. A nemzet sorsát befolyásoló, meghatározó események lenyomatát a nemzet lelkületének tudattalanja őrzi. A következő generációk vigyázzák azt a szimbolikus kriptát, ahol be vannak falazva ezek az események, történések, szégyenek és bűnök. Amíg vigyázzák mindezeket, addig a nemzet energiája itt le van kötve.
Leszűkítve problémát a demográfiai helyzetre: kutatásunk felszínre hozta, hogy a nemzeti tudattalant két érzés dominálja: a félelem és a fenyegetettség (FF).
Miből erednek ezek a nehéz érzések? Ha csupán a múlt század második felét nézzük, leszűkítve csupán a nőket ért fizikai és érzelmi bántalmazásokra, milliós nagyságrendben kell számolnunk: nemi erőszak áldozatai, kényszermunkára elhurcoltak, hadiözgyek, hathetes csecsemők mellől munkába visszakényszerítettek, abortuszon átesettek.
A félem és fenyegetettség itt van a légkörben, és hatása van ma is. Mire lenne szükségük a nőknek, a leendő édesanyáknak? Bizalomra és biztonságra.
Az FF-üzenetet át kell váltani BB-re: bizalom és biztonság. Ez a két hétköznapi szó nagyon fontos tartalommal bír!
Biztonság: nem hagynak el, fel tudom nevelni a gyerekeimet (érzelmileg és anyagilag), baj esetén védve vagyok, és védelemben van a családom, kapcsolatban vagyok az őseimmel, használom a tőlük átvehető tudást és tapasztalatot.
A bizalom pedig olyan értékeket hordoz, mint bízom a szavak valódiságában és hitelében; rend van a társadalomban, kiszámítható és tervezhető a jövő. Bízom önmagamban, tudatában vagyok a bennem rejlő, szakrális teremtő erőnek; van identitásom, érzem, hogy része vagyok a nemzetnek, és ez érték, megtartó erő számomra.
Össznemzeti értékváltozás kell a lélek gyógyításához: rend, szakralitás, önazonosság. A múlt felé pedig kiengesztelődés. Mit jelent ez a szó? Bocsánatkérés és megbocsátás.
Töltse be lelkünket a Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén (2009. március 29.) a Hősök terén, a Nemzet megmaradásáért elhangzott ima.
(Zseni Annamária–Jelenczki István)IMA A NEMZETÉRT
Most Titeket szólítunk Asszonyok
nagyanyáinkat, akiket kifosztottak,
anyáinkat, lányainkat, , akiket meggyaláztak,
asszonyokat, akiket meghurcoltak,
asszonyokat, akik férjeket, fiakat vesztettek,
asszonyokat, akiket megkínoztak és börtönbe vetettek,
asszonyokat, akiket a Dunába lőttek,
anyáinkat, akiket megöltek,
és szólítunk Benneteket is Magzatok,
millió-számúakat,
akiket nem engedtünk világra jönni,
akiknek élete fölött vétkezve döntöttünk,
és szólítunk Benneteket is, férfiak,
hőseinket, akik életüket adták Hazánkért,
apáinkat, akiknek vére hullott a Hazáért,
apáinkat, akiket megkínoztak,
apáinkat, akiket vagonba zártak,
férfiakat, akik nem védhették meg családjaikat,
férfiakat, akiket eltiportak
apáinkat, akiket holtukban is megaláztak,
és a fiakat, akiknek nem maradt szívük a gyászra
és szólítunk Benneteket is,
akik jeltelen sírban nyugosztok,
akik halálát még titok őrzi,
tiszteljük a sorsotokat, és emléketeket megőrizzük
a ti áldozatotok árán vagyunk most itt
és Titeket is szólítunk, Testvéreink,
akiktől igaztalan határok választanak el,
Testvéreinket,
akiket öt éve bűnösen megtagadtunk,
és akik nem vonták meg tőlünk szeretetüket,
most hitet teszünk testvér jogotok mellett.
és kérünk benneteket: Őseink, Mártírjaink, Hőseink, kérjük
adjátok áldásotokat
áldjátok meg az asszonyokat, hogy életet adjanak
áldjátok meg az asszonyokat, hogy kihordják az Életet
legyen áldott bennük a fény, hogy másoknak is fénye lehessen
és kérünk benneteket,
hogy áldjátok meg a férfiakat,
hogy áldásotokkal
felkeljen bennük a nap
és felmelegedjenek a szívek
és kérünk benneteket,
hogy áldjátok meg gyermekeinket,
hogy erős lélekkel, tiszta tekintettel továbbadják a hitet.
Kérünk benneteket,
áldjátok meg a nemzetet,
hogy tovább tudjon élni.
Áldjátok meg a nemzetet,
hogy felemelje a fejét,
hogy kiegyenesítse magát,
hogy igent mondjon a jövőre,
hogy termővé forduljon minden lélek
hogy testvérként fogadjon minden nemzetünkhöz tartozót.
Áldjátok meg a nemzetet,
hogy lelkületben és tetteiben
méltóvá váljék a Szent Koronára.
Áldjátok meg a nemzetet,
hogy egymás szeretetében összefonódva,
erőnk sugározzon a Kárpát Haza minden részébe,
sugározzon, gyógyírt adva földünk közös bajára.
A szerző pszichiáter, pszichoterapeuta
