Görögország és a görög világ minden tájáról ezrek utaztak el ezekre az eseményekre, ami akár napokig is eltarthatott. A modern számítások szerint akár 50 ezer ember is utazhatott Olimpiába – írja a greekreporter.com.
Ez a szám megdöbbentő, tekintve az akkori utazási korlátokat. A görög utak rosszul voltak kiépítve a társadalom állami szintű széttagoltsága, valamint a hegyvidéki terepen az utak építésének rendkívüli költségei miatt.
A görög utakon az erőszak veszélye is fennállt, mivel az utazókat hajlamosak voltak az útonállók megtámadni. Ezért a nagy kíséret hasznos volt a védelem szempontjából, és az értéktárgyak szállítása kockázatos volt. Az athéniaknak öt-hat napba telt, hogy közúton eljussanak Olimpiába. Dél-Itáliából hat hajózási napra volt szükség ahhoz, hogy Olimpiába jussanak.
E korlátozások ellenére és a játékok szakrális jellege miatt Görögországban még fegyverszünetet is hirdettek, hogy lehetővé tegyék a biztonságos utazást azok számára, akik részt akartak venni a játékokon.
Az utazók az archaikus és klasszikus időkben azért mentek oda, hogy épületeket, szobrokat és festményeket nézzenek meg, később pedig Olimpia és a többi sportközpont a hellenisztikus és római korban a görög és római elit kötelező állomásává vált.
Fernando Garcıa Romero, az Universidad Complutense de Madrid ókori görög nyelv professzora a témában írt átfogó esszéjében megjegyezte, hogy a nézők és a turisták különböző motivációkkal vettek részt a játékokon.
Sokak számára a vallás volt az elsődleges indíték az Olimpiába utazáshoz, mivel Olimpia és a többi szentély, ahol a fő sportjátékokat tartották, az ókorban mindvégig nagyon fontos zarándokközpontok voltak.
Másodszor, Olümpia, Delphi, Isztmia és Nemea az ókori Görögországban a sportturizmus fő központjai is voltak, és úgy tűnik, nem kétséges, hogy a szoros értelemben vett sportturizmus létezett az ókori Görögországban.
Harmadszor, a játékok vonzották a kulturális turizmust. A szentély látogatóinak céljai között szerepelt az a vágy, hogy megcsodálják Olümpia építészeti, szobrászati és képi kincseit.
Az Olimpiában, Delphiben és más szentélyekben gyakorolt kulturális turizmus az építészetet, a szobrászatot, a festészetet, az irodalmat és a filozófiát foglalta magában. A költők, írók, szónokok és filozófusok látogatása az ókori Görögország sportjátékainak másik vonzereje volt.
„Olimpia volt az ókori Görögországban az irodalmi és szellemi tevékenységek legfontosabb találkozóhelye, mivel az írók és gondolkodók ott adtak nyilvánosságot műveiknek és eszméiknek, kihasználva, hogy az olimpiai játékok a görögök legnagyobb tömegét gyűjtötték össze” – mondja Romero.
Az olyan híres szónokok, írók és filozófusok, mint Anaxagorasz a Kr. e. V. században, Platón, a matematikus Eukleidész a Kr. e. IV. században vagy a püthagoreus Apollóniosz Tyana-i püthagorasz a Kr. u. I. században gyakran nagy izgalmat keltettek.
„Hallani lehetett, amint a szerencsétlen szofisták tömegei Poszeidón temploma körül kiabáltak és gyalázták egymást, és tanítványaik, ahogyan őket nevezték, összevesztek egymással, sok író hangosan felolvasta ostoba műveit, sok költő szavalta verseit, miközben mások tapsoltak nekik, sok zsonglőr mutatta be mutatványait, sok jövendőmondó jósolt jövendőt, számtalan ügyvéd ferdítette el az ítéletet, és nem kevés házaló kereskedő árulta, amije éppen volt” – írja Romero.
