Az illető akár olyan triviális dolgot is elmesélhet, mint a tejvásárlás, de az előadásmódja szórakoztató és magával ragadó. Ugyanakkor vannak olyan emberek, akik el tudják mesélni a legcsodálatosabb eseményt, amit valaha átéltek, és mégsem sikerül lekötniük a figyelmünket. Nos, ez a furcsa és gyakran alábecsült képesség – a történetmesélés – valójában fontos szerepet játszhat a pszichológiánkban.
Egy új tanulmány szerint azok az emberek, akik jó mesélők, általában teljesebb életet élnek.
Korábbi munkák kimutatták, hogy a történetek és narratívák segíthetnek abban, hogy értelmet adjunk önmagunknak és a körülöttünk lévő világnak. Hasonlóképpen, egyes kutatók azt állították, hogy a történetek az emberi emlékezet, tudás és társadalmi kommunikáció alapvető alkotóelemei. Az elképzelés alapvetően az, hogy a világ megértéséhez történeteket találunk ki róla.
Míg a történetek jelentős figyelmet kaptak, a történetmesélés aktusa nem. Az eredmény nyilvánvaló: a kutatók többnyire a történetek tartalmát és jelentését részesítették előnyben, de elhanyagolták az elbeszélés módját. Bár a „mi” joggal érdekes, a „hogyan” is fontos lehet.
Ebben a legújabb tanulmányban a kutatók a résztvevők történetmesélési képességét önértékeléssel, kortársak visszajelzéseivel és a történeteiket meghallgató idegenek értékelésével értékelték. Ezután elemezték a mesemondóként képzett diákok által készített történetfelvételeket. Ezzel egyidejűleg adatokat gyűjtöttek a résztvevők általános életminőségéről, valamint arról, hogy hajlamosak-e a részletekre vagy az összképre összpontosítani.
Az eredmények egyértelmű kapcsolatot mutattak a történetmesélési képesség és az életminőségre és az értelemérzetre vonatkozó magasabb pontszámok között. Még azután is, hogy a kutatók figyelembe vették az egyéb tényezőket, a hatás különösen erősnek bizonyult az introvertált emberek körében. Úgy tűnik, hogy ezek az emberek a történetmesélést az önkifejezés és a készségfejlesztés értékes eszközének tartják, miközben segít nekik abban is, hogy jobban integrálják és kifejezzék egyéni erősségeiket.
Végső soron az eredmények azt sugallják, hogy a történetmesélés nem csupán személyes készség, hanem valójában más kontextusokban, többek között szakmai és szervezeti környezetben is használható eszköz.
A szerzők úgy vélik, hogy ezek az eredmények hatással vannak a foglalkoztatásra. A modern munkahelyek általában hangsúlyozzák a munkavállalók elkötelezettségének, motivációjának és jólétének szükségességét, mint a sikerhez vezető utakat; lehetséges, hogy a munkavállalók történetmesélési készségeinek ápolása segíthet ebben? A kutatók szerint ez segíthet a csapatépítésben, a kommunikáció javításában, valamint a céltudatosság és az együttműködés kultúrájának kialakításában.
„A kutatási eredmények rávilágítanak arra, hogy a történetmesélés nemcsak a személyes fejlődés eszköze, hanem a szervezeti siker kulcsa is” – magyarázta Ron Shachar professzor, a Reichman Egyetem Arison School of Business tanszékének munkatársa egy nyilatkozatban.
„A hatékony és meggyőző történetmesélés képessége lehetővé teszi az emberek számára, hogy teljesebb életet éljenek, és segít a szervezeteknek az összetartó, innovatív és befogadó kultúra kialakításában, ami hozzájárul a hosszú távú sikerükhöz.”
