Számos, Ukrajna számára fontos kérdésben az Egyesült Államok fogja megadni az alaphangot 2025-ben. Sajnos a demokrata Joe Biden elnök kormánya a teljes körű orosz invázió óta a „sem nyerni, sem veszíteni” hozzáállást választotta. Vagyis Washington mindent megtett azért, hogy egyfajta „ellenőrzött eszkalációt” biztosítson az ukrán színtéren. De nem csak az „Oroszország megszelídítésének” ez a stratégiája nem vált be, hanem a kiszámíthatatlanságáról ismert, újonnan megválasztott elnök, Donald Trump új amerikai stratégiákat fog kialakítani.
A választási kampány során azt ígérte, hogy megválasztása után 24 órán belül leállítja az orosz-ukrán háborút. És bár nemrég elismerte, hogy ez a javaslat nagyrészt választási trükk volt, nem utasította el azt a szándékát, hogy tárgyalóasztalhoz ültesse Ukrajnát és Oroszországot.
A hetek óta tárgyalt esetleges erőszakos „megbékélési terv”, amelynek célja, hogy Ukrajna engedményeivel tárgyalásra kényszerítse a feleket, egyáltalán nem kedvez az ukránoknak. Ugyanakkor Kijev nem tagadhatja meg a tárgyalásokat: olyan országnak kell tűnnünk, amely teljes mértékben elkötelezett a tárgyalások, mint a háború befejezésének tényezője iránt.
„Ukrajna vezetése nem tehet olyan területi engedményeket, amelyek az országon belül népszerűtlenek, az ukrán diplomáciának pedig a Szkülla és a Kharübdis között kell lavíroznia… Ukrajnának tehát kártyajátékot kell játszania – megtéveszteni, blöffölni, de bizonyítani, hogy Oroszország az, aki megzavarja ezeket a tárgyalásokat” – mondja Volodimir Paniotto, a Kijevi Nemzetközi Szociológiai Intézet elnöke.
„Az ukrán kormány és a vezető európai országok vezetői megpróbálják meggyőzni Trump csapatát, hogy növeljék az Ukrajnának nyújtott támogatást, mivel Putyin nem fog tárgyalni. Azt mondják, hogy az Ukrajnának nyújtott támogatás tartós felfüggesztése vagy megvonása katasztrofális következményekkel járna a Nyugat és az Egyesült Államok számára” – hangsúlyozza Volodimir Volja politikai elemző.
Nagyjából erről szólt Donald Trump és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök találkozója 2024. december elején Párizsban. Később az újonnan megválasztott amerikai elnök azt írta, hogy Zelenszkij érdekelt az ukrajnai tűzszünetben.
Ugyanakkor az Egyesült Államok és Oroszország is utalt az utóbbi időben Trump és Vlagyimir Putyin lehetséges találkozójára. De először is nehéz elképzelni mindkettőjük közeli látogatását Szlovákiában vagy Magyarországon, amelyek a Kreml szerint készek arra, hogy ennek a „randevúnak” a helyszínei legyenek. A hipotetikus kimenetel pedig – tekintettel Trump különcségére és Putyin hitére, hogy képes átbeszélni, vagy akár egyenesen becsapni a kollégáját – azzal a kockázattal jár, hogy teljesen váratlanul fog bekövetkezni.
„Véleményem szerint Putyin úgy véli, hogy Trump gyenge, és nem lesz képes felvenni a versenyt Oroszországgal általában és Putyinnal különösen… A Kreml nem hisz abban, hogy 2025-ben jelentős szankciók lesznek az úgynevezett árnyékflotta ellen, vagy valódi kísérlet arra, hogy az olajárat az oroszok számára kritikus hordónkénti 50 dollárra csökkenjen. De ez tulajdonképpen egy jó történet számunkra, mert eddig senki sem tartotta Trumpot nyíltan gyengének” – mondja Vadim Denysenko ukrán politikai elemző.
Másodszor, az újonnan megválasztott amerikai elnök jelenleg egészen más kérdésekkel foglalkozik: a személyzeti kinevezésektől kezdve a személyzeti kinevezéseken és az Amerika az első politikájának megvalósításán át a legfőbb ellenfelével, Kínával való kapcsolatok teszteléséig.
„Trump kijelentései Kanadáról mint 51 államról, a Panama-csatornáról és Grönland megvásárlásáról a Kínával folytatott kereskedelmi háború részei. Trump szerint mindezek a területek az USA hátsó udvarának részei, és Kína biztosan nem tartozik oda. Valójában ez egyfajta új, pontosabban frissített Monroe-doktrína” – jegyzi meg Denysenko.
Harmadszor, az orosz különleges repülőegység orosz Il-96-os repülőgépe a közelmúltban számos repülést hajtott végre, többek között New Yorkba és Washingtonba, majd vissza Oroszországba. És még mindig nem tudjuk, hogy Putyin környezetéből kik repültek oda, és pontosan mit csináltak az Egyesült Államokban…
A legnagyobb belső problémák
Mindezek fényében nyilvánvaló, hogy a fő probléma Ukrajnán belül a háború folytatása (a legtöbb „béketervben” említett esetleges befagyasztás ugyanaz a háború folytatása, csak időben kissé elhalasztva).
Először is, forrásokra van szükségünk az orosz hadsereg elrettentéséhez, amely továbbra is lassan nyomul előre az ukrán területeken.
„Az ország fegyverekkel és pénzzel való ellátásáról beszélünk (ezt bonyolítják a fő fegyverbeszállítónk, az Egyesült Államok vezetésében bekövetkezett változások). De az egyik fő kihívás az emberek mozgósítása a fegyveres erőkbe” – mondta Volodimir Paniotto, a KIIS elnöke, a Kijevi Nemzeti Egyetem-Mohijla Akadémia professzora.
Másodszor, a társadalmi problémák, amelyeket csak a háború befejezése után jósoltak meg, máris aktuálissá váltak. Paniotto szerint új társadalmi csoportok alakulnak ki: a katonák, a veteránok, a háborúval kapcsolatos fogyatékkal élők, az Európában és más országokban menedéket talált menekültek, a belső menekültek, a megszállt területek lakói és a felszabadulás után visszatértek. És új kihívások jelennek meg a köztük lévő kapcsolatokban.
„A szociológiai tanulmányok szerint például a belső menekültekhez való viszonyulás nem ad okot aggodalomra, a menekültekhez való viszonyulás valamivel rosszabb (ami csökkentheti a visszatérők arányát), de a legrosszabb a megszállókhoz és az ukrán állampolgárságú oroszokhoz való viszonyulás” – mondja a szociológus.
Egyszerűen fogalmazva, a különböző háborús tapasztalatok az ukrán állampolgárok különböző csoportjai közötti feszültség kockázatát hordozzák magukban. Ez pedig negatívan befolyásolhatja az általános képességet, hogy egyesüljenek az ellenséggel szembeni ellenállásban. Különösen akkor, amikor az ellenség elsajátította a különböző IPSO-kat, és jól ért a hibrid eszközök használatához, hogy ellenségeskedést szítson az ukránok között.
Ebben az összefüggésben egy másik kihívás a politikai küzdelem újjáéledése.
„A háború első két évében úgynevezett zászló körüli egységesülés volt tapasztalható: megnőtt a bizalom az elnök és az összes hatóság iránt, a regionális differenciálódás a különböző nézetek tekintetében szinte megszűnt, a politikai harc és a hatóságok kritikája megszűnt, a társadalmi kohézió pedig nagyon magas volt. Amikor azonban világossá vált, hogy a háború hosszú ideig fog tartani, az ellenzéki politikai erők már nem tudták visszafogni magukat. A politikai aktivitás újjáéledése volt az egyik (bár természetesen nem az egyetlen) tényező, amely a kormányba vetett bizalom csökkenéséhez és a társadalmi integráció csökkenéséhez egyaránt vezetett. Ez sajnos csökkenti az ellenséggel szembeni ellenállási képességet, elősegíti az orosz propagandanarratívák terjedését, és csökkenti a katonai és politikai vezetés intézkedéseinek, például a mozgósításnak a hatékonyságát” – mondja a szociológus.
Ennek eredményeképpen az ukrán elnök illegitimitásáról és az ukrajnai választások szükségességéről szóló orosz narratívák egyre nagyobb társadalmi támogatottságot nyernek, bár ha ez háború idején történik, akkor ez az ország még nagyobb meggyengüléséhez vezethet. Hiszen bizonytalan időkben, különösen a nyugati partnerekkel való kapcsolatokban, fontos, hogy a kormány rendelkezzen a lakosság támogatásával.
„Társadalmi egységről, politikai egységről és általában nemzeti egységről beszélünk” – mondja Ihor Reiterovics politológus.
Választási káosz Európában
Ebben az értelemben a 2025-ös év nem tűnik túl optimistának Ukrajna számára, mivel Európában egy sor választásra kerül sor. Egyrészt ugyanarról a biztonsági garanciákról van szó, vagyis arról, hogy az EU továbbra is támogatja-e Ukrajnát mind a finanszírozás, mind a fegyverellátás terén (nem titok, hogy a Trump-féle Fehér Ház ezt a felelősséget inkább Európára hárítaná). Másrészt a potenciális győztesek és politikájuk (ha szélsőjobboldali vagy oroszbarát erőkről van szó) kellemetlen meglepetést okozhatnak maguknak az európai választóknak is.
Ukrajna befolyásosabb európai partnereit is érintik majd a választások. Februárban a német Bundestagban előrehozott újraválasztás lesz.
Eddig a verseny favoritja a CDU/CSU ellenzéki blokk, amelynek kancellárjelöltje, Friedrich Merz határozottan támogatja az Ukrajnának nyújtott segítséget. Bár ez a politikai erő azt ígéri, hogy az Oroszország elleni szankciók kiterjesztését fogja szorgalmazni, nem kell arra számítani, hogy Merz néhány kérdésben követi Scholzot, és hogy Ukrajna mielőbb megkapja a régóta várt német Taurus rakétákat. Lehet, hogy ez meg is fog történni. De csak az Egyesült Államokkal való egyeztetés után.
