Fő összetevője a cukor, amely gyorsan felszívódik a véráramba, ami glükózszint-emelkedéshez vezet. Emellett a szakértő megjegyezte, hogy a főzés során a vitaminok egy része megsemmisül, különösen a hőmérsékletre érzékeny C-vitamin. A lekvárban azonban megmarad egy kis mennyiségű antioxidáns és ásványi anyag (kálium, magnézium), mivel ezek ellenállnak a hőmérsékletnek. Az olyan bogyós gyümölcsök, mint az áfonya, az áfonya vagy a málna még főzés után is megőrzik az antioxidánsokat, amelyek védik a sejteket a károsodástól.
A termék pektint is tartalmaz, amely a bogyókban és gyümölcsökben található természetes sűrítőanyag. Segít az emésztés javításában és a „rossz” koleszterinszint csökkentésében.
„A szervezetre gyakorolt legfőbb ártalom a magas cukortartalomban rejlik. A legtöbb lekvár 50-60% cukrot tartalmaz, 1 evőkanál lekvár 50-70 kcal-t tartalmaz. A túlzott cukorfogyasztás súlygyarapodáshoz, a 2-es típusú cukorbetegség és a szívbetegségek fokozott kockázatához vezet. Az inzulinrezisztenciában vagy cukorbetegségben szenvedőknek nem szabad lekvárt fogyasztaniuk, mert a glükózszint ugrásszerűen megemelkedik” – magyarázta Gusakova.
Szerinte a glikémiás terhelés csökkentése és a vércukorszint-emelkedés minimalizálása érdekében a lekvárt a főétkezés után érdemes fogyasztani, vagy magas fehérje- és rosttartalmú ételekkel kiegészítve. A lekvár adható zabkásához, joghurthoz vagy túróhoz. A legtöbb ember számára a biztonságos adag napi egy-két teáskanál.
„Ha kész lekvárt vásárol, figyeljen az összetételre. Az ideális lekvár csak gyümölcsöket vagy bogyós gyümölcsöket, cukrot tartalmazhat. Az összetétel nem tartalmazhat mesterséges színezéket, aromákat és tartósítószereket. A termék cukortartalma 100 grammonként ne haladja meg a 30-40 g-t. A lekvárnak természetes színűnek és állagúnak kell lennie” – mondta a táplálkozási szakértő.
Kifejtette, hogy az ipari gyártás során a lekvár eltarthatósági idejének meghosszabbítása érdekében gyakran adnak hozzá tartósítószereket. Például szorbinsavat (E200) használnak a gombásodás megakadályozására és a baktériumok elpusztítására. Ez az adalékanyag biztonságos, de egyeseknél allergiát vagy negatív gyomor-bélrendszeri reakciókat okozhat. Ezenkívül a nátrium-benzoát fejfájást okoz és negatívan hat az idegrendszerre, ha gyakran, nagy mennyiségben fogyasztják. A szulfitokat (kén-dioxid, E220) a bogyós gyümölcsök színének megőrzésére használják. Fogyasztásuk egyes embereknél allergiás reakciókat okozhat, különösen azoknál, akik asztmásak vagy szulfitérzékenyek.
„A legjobb megoldás a saját lekvár készítése. Így szabályozhatja a cukor mennyiségét, vagy teljesen kiválthatja azt steviával vagy eritrittel. Jobb, ha rövid főzésű lekvárokat, úgynevezett ötperces lekvárokat készítünk, amelyek több vitamint tartanak meg. Az ilyen lekvárokat hűtőszekrényben kell tárolni” – tanácsolta a szakértő.
Gusakova szerint a lekvár köztes helyet foglal el az édességek között. Kevésbé kalóriadús, mint a csokoládé, de rosszabb, mint a friss gyümölcsök és bogyós gyümölcsök.
„A lekvár az étrend kiegészítője lehet, de csak akkor, ha mértékkel fogyasztjuk. A lekvár kiválasztásakor mindig figyeljünk az összetételre” – zárta gondolatait.
