A metabolikus szindróma civilizációs és népbetegség, mégis ritkán esik róla szó. Korábbi felmérések szerint a magyar felnőtt férfiak 26 és a nők 24 százaléka is érintett lehet benne. Magyarország és a hazai lakosság ezzel a leginkább érintett európai országok közé tartozik. Fontos lenne tehát ismernünk a fogalmat, annál is inkább, mert a tüneteket időben felismerve jelentősen előmozdítható a kezelés sikeressége, egyben mérsékelhetők az egyébként súlyos szövődménykockázatok. A témában felmerülő legfőbb kérdésekkel dr. Mikolás Esztellához, a Doktor24 endokrinológus szakorvosához fordultunk.
Hasi elhízás és egyéb kockázati tényezők
A metabolikus szindróma egy tünetegyüttes, amelynek legfőbb eleme a centrális, avagy hasi típusú elhízás. Férfiaknál ez 94, nőknél 80 centiméteres vagy azt meghaladó derékkörfogatot jelent. Ezenkívül az elhízáshoz az alábbi tényezők közül is társulnia kell legalább kettőnek a diagnózis felállításához:
- emelkedett trigliceridszint (1,7 mmol/liter feletti érték, vagy kóros érték miatt folytatott orvosi kezelés);
- alacsony HDL-koleszterin-szint (férfiaknál 1,03, nőknél 1,29 mmol/liter alatti érték, vagy emiatt folyatott orvosi kezelés);
- emelkedett vérnyomás (130/85 Hgmm feletti érték akár a szisztolés [első] , akár a diasztolés [második] érték esetén, vagy emiatt folytatott orvosi kezelés);
- emelkedett éhomi vércukorszint (5,6 mmol/liter vagy azt meghaladó érték, illetve korábban diagnosztizált 2-es típusú cukorbetegség).
„A probléma gyökere egyértelműen a túlsúly, illetve a hasra lokalizálódó elhízás – magyarázta Mikolás doktornő. – Ennek szövődményeként inzulinrezisztencia alakul ki, amely végül – további súlynövekedés mellett – a szénhidrát-anyagcsere zavarához vezet. A megnövekedett perifériás ellenállás pedig magas vérnyomást, szívbetegséget idéz elő, illetve az elhízás krónikus gyulladást is kivált a szervezetben, ezáltal közvetve fokozza bizonyos daganatos betegségek kockázatát. Az emlőrák esetében például egyértelmű összefüggést lehet megfigyelni a testsúllyal” – tette hozzá.
Mint mondta, a kor előre haladtával nő ugyan a metabolikus szindróma kialakulásának kockázata, mindazonáltal fiatalabb életkorban is felléphetnek már panaszok. Egyre több 18 év alatti küzd itthon is túlsúllyal, egyszersmind egyre több kiskorúnál diagnosztizálnak anyagcserezavart és magas vérnyomást egyaránt. „Amellett, hogy az elhízásra való hajlamnak részben genetikai háttere is lehet, a hűtőszekrényünket bizony szüleinktől örököljük. Nehéz a gyermekkor óta felvett rossz étkezési szokásainkon változtatni” – mutatott rá a szakember.
A metabolikus szindróma árulkodó jelei
A tünetegyüttes veszélye jelentős részben abban rejlik, hogy egyes összetevői szinte teljesen észrevétlenül is hosszú időn keresztül fennállhatnak, lassanként károsítva a szervezet működését. A magas vérnyomást sok esetben a sürgősségi ambulancián ismerik csak fel, amikor a beteg a kiugróan magas vérnyomás okozta fejfájással, mellkasi panaszokkal kér segítséget. Dr. Mikolás Esztella éppen ezért azt tanácsolja, hogy szokatlan, tarkótáji fejfájás esetén mérjük meg otthon vagy méressük meg háziorvosnál vérnyomásunkat. Sőt, érdemes eleve tartani otthon egy félautomata vérnyomásmérőt, és rendszeres időközönként ellenőrizni értékeinket tünetmentesen is: nyugalmi helyzetben, ülve, felkaron mérve.
Vérzsíreltérések esetén sem jellemzőek tünetek. Háziorvosunkkal egyeztetve azonban a rutinszerű laborvizsgálatok segíthetnek idejekorán fényt deríteni a problémára, hiszen azok a koleszterinszint- és trigliceridszint-mérésre is kiterjednek.
„A cukorbetegség kapcsán pedig nem lehet eléggé hangsúlyozni a megelőzés fontosságát. Már a cukorbetegséget megelőző állapotok is, mint az emelkedett éhgyomri vércukorszint (IFG) és az emelkedett terheléses vércukorszint (IGT), magasabb szív- és érrendszeri kockázatot hordoznak magukban. Ilyenkor azonban a folyamat életmódváltással még megfordítható. Ha viszont kialakul a cukorbetegség, addigra sok esetben már szövődmények is fellépnek, beleértve például a diabéteszes retinopátiát (a szemfenék ereinek betegsége), a diabéteszes nefropátiát (veseszövődmény), valamint az iszkémiás szívbetegséget egyaránt” – figyelmeztetett az endokrinológus. „Összességében elmondható, hogy túlsúllyal élők esetében mindig gondolni kell az említett tünetekre.”
Ami a túlsúlyt és elhízást illeti, annak diagnózisa egyszerű testsúlyméréssel felállítható. A leggyakrabban alkalmazott értékelési szempont a testtömegindex (BMI) kiszámítása, amely a testtömeg testmagassághoz viszonyított arányát mutatja meg. Ennél modernebb megközelítés a testösszetétel-mérés, amely azonban erre alkalmas készülékkel végezhető el csupán. Amennyiben felmerül az elhízás és a metabolikus szindróma gyanúja, dr. Mikolás Esztella azt javasolja, forduljunk belgyógyászhoz, aki javaslatot tesz majd a szükséges szűrővizsgálatokra, illetve szükség esetén továbbirányít egyéb szakvizsgálatokra.
