Ez, kérem tisztelettel, a világ vicce! Még azok számára is nyilvánvaló, hogy nem lesz előre hozott választás, akik ezt újév napján meghirdették. Az egész csak arra jó, hogy Magyar Péter a nyilvánosság előtt is bizonyítsa megbízói előtt – Ursula von der Leyen és Manfred Weber–, hogy ő igenis eleget tesz a brüsszeli parancsnak, s fellármázza ezzel – a teljes megalapozatlansága miatti ostobasággal – a köznyugalmat.
A dolog ezért cifrább, mert beszálltak a buliba Gyurcsányék is, meg a többi szerencsétlen, a politikai szemétdombbal már régóta szemezgető politikai párt, így Jakab Péter és mások, hogy egy esetleges baloldali összefogás esetén ők is számítsanak néhány jól fizető parlamenti mandátumra. Gyurcsányék még reménykednek, hogy kipukkad a Magyar-féle lufi, s akkor ismét átvehetik a baloldalon a vezető szerepet. Ennek azonban vajmi kevés az esélye, mert a bennük csalódottak jobban reménykednek abban, hogy a négy ciklus óta tartó bukássorozat után most Magyar Péter révén valahogy megbukik az Orbán-kormány. Hogy ez saját, gyűlölettől átitatott szegénységi bizonyítványuk, az más kérdés, miközben ők is sokkal jobban élnek, mint Gyurcsány idején, de ezt hagyjuk.
Kár a kormányváltásban reménykedni, a kabinet stabilitása ugyanis erősebb, mint valaha. Nemcsak a legutóbbi választási eredmények támasztják ezt alá, hanem az a sürgető rámenősség, ahogy Brüsszel szinte követeli a baloldaltól az előrehozott választás napirenden tartását.
Érdemes pillantást vetni Kocsis Máté szavaira a Facebookon, hogy miért sürgős „a külföldről pénzelt politikusoknak a választás”.
„Washingtonban hatalomváltás lesz rövidesen, és a brüsszeliek gyengülni fognak! Kevés idejük maradt, ezért mielőbb keresztül akarják préselni az EU-n a háború finanszírozásáról és kiszélesítéséről szóló döntést, illetve a migráns-paktum végrehajtását. Ezeket viszont Magyarország blokkolja.
Ezért akarják mielőbb eltakarítani a háborúellenes Orbán-kormányt, így kiadták Brüsszel Péternek, Gyurcsányéknak, és az összes többi lókötőnek, akiket már 2022 előtt is külföldről pénzeltek, hogy követeljenek előrehozott választásokat!
Erre az összes elkezdi ugyanazt szajkózni. Véletlenül ugyanazt.
Magyarországon politikai stabilitás van, előrehozott választás meg nincs. Ahogy 1990 óta sosem volt, most sem lesz.
Értjük, látjuk, hogy sürgős a brüsszeli elitnek, de ne reménykedjenek. De a kiszolgálóik se, semmi jóban.”
Láthatja, kedves olvasó, ez a gondolatsor rímel arra, amiről a Magyar Hírlapban napok óta írtam. Ehhez képest különösen szórakoztató, hogy a nagy semmin még hajba is kapnak az urak.
Magyar Facebookján mások mellett ezt írta: „Most senki sem kérte, de ő [Gyurcsány] már intézkedne. Ő, aki 15 éve ül Orbán Parlamentjében és ez egy dologra volt jó, hogy Orbán Viktor minden választáson kétharmadot szerezzen…”
Gyurcsány Ferenc, a DK elnöke sem sokat várt a válaszra. Azt írta ki a profiljára: „A végső kérdés, az, hogy mi/ki a fontosabb: a haza vagy a politikus? Ha a haza, akkor nem lehet az a vita fő tárgya, hogy ki mondta ki először, hogy új választás kellene. Aki esetleg nem emlékszik, annak azért mondom: hónapok óta ezt mondta/mondja Jakab Péter, Dobrev Klára, Hadházy Ákos. Az elmúlt napokban Magyar Péter folytatta a sort.”
Csak halkan szólok, amikor ezek az emberek mondták, akkor sem volt semmi alapja, mert a választópolgárok nagyon is jól megvoltak Orbán Viktorral.
Gondolatébresztőként idemásolom Tisza István múlt századi miniszterelnök szavait. „Én értem, még ha nem helyeslem is, ha valaki olyan célokat tűz nemzete elé, amelyek konfliktusba viszik a nemzetet, de az, aki ilyen célokat tűz ki, az, aki a küzdelmet felidézi, az legyen arra elhatározva, hogy végletekig vigye a küzdelmet, mert minden nemzetnek egy levert, letiport, férfias küzdelme, ha százezrek vérébe kerül is, melegágya lehet egy jó, egy szebb jövőnek. A vérrel megáztatott talajból kinő a szabadság fája, talán szebben és erőteljesebben, mint ezelőtt. De aki ilyen nagy elhatározások nélkül, könnyű szívvel, könnyelműen, tetszetős jelszavaktól elkapatva viszi harcba a nemzetét, kishitűen a nemzet ereje és talán saját ereje iránt, és meggyőződve előre róla, hogyha törésre kerül a dolog, egy szánalmas puccs lesz az, amivel véget ér, az okozza a legvégzetesebb kárt a nemzetnek, annak az eljárása számára nem ismerek mentséget.”
Önök ismernek mentséget rá, kedves olvasók?
A szerző újságíró
