A diófélék közé soroljuk a közönséges diót, kesudiót, makadámia diót, paradiót, pekándiót, a törökmogyorót, a mandulát, a pisztáciát és a földimogyorót. Több tudományos kutatás is alátámasztotta már, hogy a diófélék és olajos magvak rendszeres fogyasztása segíthet a szív- és érrendszeri és egyes daganatos betegségek megelőzésében.
A dió gazdag folsavban, B1-, B2-, B3-, B5-és B6-vitaminokban, így jó hatással van az idegrendszer működésére. Bővelkedik antioxidáns-hatású tokoferolokban, a koleszterin felszívódását lassító fitoszterolokban, valamint fontos kalcium-, magnézium- és káliumbeviteli forrás, és szerepe van az erek egészségének fenntartásában.
A dió emellett omega-3 zsírsavforrás, polifenol tartalma miatt gyulladáscsökkentő tulajdonsága is van. Csökkenti a vastagbélrák kialakulásának esélyét, gazdag többszörösen telítetlen zsírsavakban, rostban dús élelemforrás, és cinktartalma is magas.
Egyre több bizonyíték áll rendelkezésre arra vonatkozóan is, hogy a diófogyasztás pozitívan járulhat hozzá a bél mikrobiom megfelelő működéséhez, ugyanis növeli a bélrendszerben található jótékony baktériumok mennyiségét. Kimutatták azt is, hogy a dióban található antioxidánsok és gyulladáscsökkentő polifenolok javíthatják az agyműködést és lassíthatják az öregedéssel járó szellemi hanyatlást.
Mivel igen kalóriadús, a dietetikusok táplálkozási ajánlása szerint hetente két-három alkalommal érdemes fogyasztani egy mindössze kis maréknyi diófélét. Fogyaszthatjuk nyersen is vagy süteménybe keverve, ám töltve is érdemes figyelmet fordítani az ajánlott napi mennyiségre. A diófélék, olajos magvak praktikus, egészséges opciók tízóraira vagy uzsonnára is, hiszen jól adagolhatók, könnyen szállíthatók, hűtést nem igényelnek, és jól bírják a napközbeni tárolást.
