A NASA kedden jelentette be, hogy változtatnak a Perseverance marsjáró által gyűjtött minták hazahozatalának módján. A korábbi tervek 11 milliárd dolláros költséggel és 2040-es érkezéssel számoltak, ami az amerikai űrügynökség döntéshozói szerint nem volt elfogadható. Emiatt két különböző leszállási tervet – úgynevezett leszálló-architektúrát – fognak párhuzamosan kidolgozni és értékelni a marsi minták Földre szállításához.
Ez a megközelítés költség- és időbeli megtakarítást eredményezhet a Mars Sample Return Programban. A program végleges irányvonalát várhatóan 2026 második felében határozzák meg. Bill Nelson, a NASA főigazgatója elmondta, hogy a két lehetséges irány egyidejű követése gyorsabbá és költséghatékonyabbá teheti a minták Földre juttatását.
A NASA 2024 szeptemberében 11 tanulmányt fogadott el a közösség és az űripar szereplőitől, amelyekben a marsi minták hazahozatalának leghatékonyabb módját elemezték. Ezt követően egy külön csapat (Mars Sample Return Strategic Review) feladata lett, hogy kiértékelje a tanulmányokat, majd javaslatot tegyen a program főbb technikai megoldásaira, valamint az idő- és költségterv részleteire.
Nicky Fox, a NASA Tudományos Küldetések Igazgatóságának vezetője hangsúlyozta, hogy a Mars felszínén dolgozó roverek már jelenleg is értékes tudományos mintákat gyűjtenek. Ezeknek az anyagoknak mielőbbi Földre juttatásával a kutatók részletesen tanulmányozhatják a Mars geológiai múltját, éghajlattörténetét, és választ kaphatnak arra, volt-e valaha élet a bolygón. Ezen túlmenően a program a későbbi emberes Mars-expedíciók előkészítésében is kulcsszerepet játszhat.
A két leszállási lehetőség közül az egyik a már bevált, égi daru (sky crane) néven ismert rendszert használja fel, amelyet a Curiosity és a Perseverance küldetések során sikeresen alkalmaztak. Ez 6,6-7,7 milliárd dollárba kerülne.
A másik opció egy új, kereskedelmi megoldásra támaszkodik, amelynek segítségével szintén biztonságosan juttatnák le a minták szállításához szükséges eszközt a Mars felszínére. Utóbbi megoldás – amelybe akár a SpaceX vállalatot is bevonhatják – olcsóbb, nagyjából 5,8-7,1 milliárd dolláros kiadást jelent.
Mindkét megoldás főszereplője egy kisebb rakéta, a Mars Acsent Vehicle. Ez fogja a felszínről az űrbe juttatni a tároló- vagy szállítókapszulát.
A rakéta leszállóplatformjának energiaellátását a korábbiaktól eltérően nem napelem, hanem egy radioizotópos rendszer biztosítaná, amely porviharok idején is megbízható áramforrást és hőt garantál.
A szállítókapszula összesen 30 tartályt tartalmaz majd, ezekben a Perseverance által már begyűjtött kőzet- és üledéktöredékek lesznek elhelyezve. A minták töltőrendszerét is újratervezték, hogy elkerüljék a szennyeződések felhalmozódását a tárolóedény külső felületén.
Bármelyik megoldást is választják végül, a minták visszaútját az Európai Űrügynökség (ESA) űrhajója teszi majd lehetővé. A rakéta Mars körüli pályára áll, majd az űrhajó átveszi a tartályokat tartalmazó gyűjtőegységet, és visszahozza a Földre.
Az ESA jelenleg értékeli a NASA tervét, és megpróbálja összehangolni a két űrügynökség munkáját.
Ha minden a terveknek megfelelően alakul, a minták legkorábban 2035-ben érkezhetnek meg a Földre.
