2025. január 10. péntek. 6:15
Mára szemvillanás alatt okafogyottá vált az új év első kedélyborzoló híre, amely a Halászbástyáról a Dunára nyíló kilátás fizetőssé tételéről röppent világgá. Mivel mostanság még a panorámát is a napi politika sűrűsödő felhői árnyékolják be, a tiltakozásokra reagálva a budavári önkormányzat fideszes polgármestere nem ment rá a vékony jégre. Azon mód le is bontatta a Budapestben gyönyörködés ingyenes élvezetét gátló, sebtében felállított randa kordont. A hibás döntést dicséretes gyorsasággal korrigálta, még mielőtt észbe kapva mondjuk a rutinos balhézó Csupaszív Magyar Péter például állami gondozott látássérült kisgyerekeknek a helyszínen ajándék szemüveg osztásával népszerűsíthetné magát.
A kordon ugrott, a kérdés azonban továbbra is a levegőben maradt, elfogadható-e plusz belépőt szedni egy-egy, a turisták által felkapott látványosság megcsodálásáért. Hol húzódik az észszerűség és a kényszerűség határa? Egyfelől a „füst nélküli ipar”-ként számon tartott idegenforgalom eleve jó pénzt hoz a házhoz, másfelől viszont a nagy vendégjárás megterheli a környezetet és az állandósult turistaroham ronthatja a helyi lakosok életminőségét. Éppen emiatt például a cölöpökre épült Velence városa látogatóitól egy éve már belépőt szednek, és azon sem akadunk fel, hogy a párizsi Eiffel toronyból nézelődni régtől fogva csak jegy ellenében lehet (29,4 euró a magasból nézelődés).
Budapest egyelőre bírja a külföldi vendégek növekvő áradatát. És a legfőbb vonzerő manapság még csak nem is a Halászbástya, a Hősök tere vagy a világon egyedülálló Hold utcai Fénymúzeum, hanem a stabil közbiztonság. Nincs vendégcsalogató finom homokos tengerpartunk, de van békés nyugalmunk. Például egy berlini turista elmondása szerint barátaival együtt azért érzi magát nálunk igazán felszabadultnak, mert akár éjjel is félelem nélkül iszogathatnak bármelyik zsúfolt romkocsmában. Mifelénk nem kell késsel hadonászó, becsavarodott migránsoktól tartani. Nem véletlen, hogy csúcsokat döntve tavaly már 17 millió utas landolt a Liszt Ferenc repülőtéren.
Külföldi turisták áradatának még híre-hamva sem volt, de például a Lánchíd építését megelőzően a leendő átjáró kapcsán már elődeink is sokat vitáztak. A hajdan volt gyakorlat szerint ugyanis a két partot összekötő lebontható hajóhídra a nemeseknek nem kellett fizetni, és sértve érezték magukat amiatt, mert az első Duna-hídon Széchenyi javaslatára ez a kiváltság megszűnt, rangtól függetlenül mindenki köteles volt jegyet (bilétát) váltani. Ez a gyakorlat volt sokáig életben, dédszüleink azonban 1918 végétől már ingyenesen kelhettek át a Duna-hidakon. Például a Margit-szigetre azonban egészen 1948-ig szedtek belépődíjat. (Leszámítva a Tanácsköztársaság dicső napjait. A krónikák szerint miközben Szamuely Tibor bőrkabátos Lenin-fiúi az országot járva az embereket halomra gyilkolták, az idő alatt a proletár gyerekek örömére ingyenes volt a szigeti bejárás.)
A halászbástyai kordonnak immár se híre, se hamva, a hídjainkon régóta szabad az átjárás, a szigeten belépőjegy nélkül andaloghatunk, ám a transzgender ideológiával terhelt világban, ami nemrég még nevetséges volt, az ma könnyen valósággá válhat. Hiszen például már férfiaknak is joguk van szülni. Nyugalmunk megőrzése érdekében jobb, ha nem is gondolunk Sándor György videón látható abszurd jelenetére, ahol a zseniális humorista gyanútlan járókelőket akar megbüntetni, mondván, hogy a KRESZ a gyalogosokra is kiterjeszti a gyorshajtás tilalmát. A végén még valaki ötletet kap, hisz nagyon kéne a pénz a főváros kiürült kasszájába.
A szerző újságíró
