Mint azonban kiderült, nem ez az egyetlen veszély, amelyet e déli kontinens zsugorodó jégtakarója jelent.Valójában mélyen a jég felszíne alatt több mint száz vulkán található, amelyek reagálhatnak a jégtakaró csökkent nyomására.
Igen, az Antarktisz vulkánjainak egy része a jégtakaró felszíne fölé nyúlik, és valószínűleg semmi bajuk nem lesz velük, azonban, mint a kutatók rámutatnak, jelentős részük akár hat kilométerrel a jég felszíne alatt rejtőzik, elsősorban a kontinens nyugati partvidéke mentén. Ezek a vulkánok azok, amelyek a zsugorodó jégtakaróval közvetlenül összefüggő, jelentős veszélyt jelentenek.
Egy nemrégiben készült tanulmányban a tudósok aggasztó kapcsolatot tudtak kimutatni az olvadó jégtakaró és a fokozott vulkáni tevékenység között. Ahogy a jégsapka olvad, úgy csökken az alatta lévő kőzetekre és magmakamrákra ható súly és nyomás. Ez a nyomáscsökkenés láncreakciókat indíthat el, amelyek vulkánkitörésekhez vezethetnek.
Pesszimista forgatókönyv szerint a helyzet olyan lehet, mint amikor kinyitunk egy üveg szénsavas üdítőt. Amíg a kupak a palackon van, az ital stabil állapotban marad. A palack kupakjának levétele – akárcsak a vulkánra nyomott jégkupak levétele – csökkenti a palackban lévő nyomást, és szén-dioxidot szabadít fel az italból. Ugyanez igaz lehet az Antarktiszon is. A magmakamrára nehezedő jégtakaró csökkenő nyomása a magmában lévő nyomás csökkenéséhez és így a magmában oldott gázok felszabadulásához vezet. Ezek viszont a nyomás növekedéséhez és végül kitöréshez vezetnek.
Itt érdemes megjegyezni, hogy ezeket a kitöréseket egyáltalán nem feltétlenül az Antarktisz felszínén látjuk, mivel addig történnek, amíg a vulkánon még van némi jégréteg. Ez nem változtat azon a tényen, hogy egy ilyen kitörés hője észrevétlenül a jégtakaró alulról történő olvadásához vezet. Egy bizonyos visszacsatolásos hurok fog tehát létrejönni, mivel a jégkéreg alulról történő olvadása a belőle származó nyomás csökkenéséhez és így további vulkánkitörésekhez fog vezetni.
Elméletileg azzal vigasztalódhatunk, hogy a jég fent leírt olvadása, amely vulkánkitörésekhez vezethet, lassú folyamat, és valószínűleg több száz évig fog tartani. Másrészt azonban tisztában kell lennünk azzal, hogy ez a folyamat még jóval azután is folytatódhat, hogy az emberiség megállította az éghajlat felmelegedését, és ez még mindig a legjobb esetben is az emberiség egészének óriási erőfeszítéseit jelezné.
Jelentős probléma merül fel tehát. Még ha sikerül is megállítanunk az üvegházhatású gázok kibocsátását és az éghajlat további felmelegedését, az Antarktiszon végbemenő változások a tengerek és óceánok szintjének emelkedéséhez vezethetnek, amely viszont megzavarhatja a jelenleg megszokott globális éghajlati mintákat.
