Nafkote Dabi, az Oxfam International éghajlatváltozás-politikáért felelős vezetője azt nyilatkozta, hogy „Bolygónk jövője egy hajszálon függ, a szupergazdagok azonban pazarló életmódjukkal, kielégíthetetlen kapzsiságukkal, környezetszennyező részvényportfólióikkal és káros politikai befolyásukkal továbbra is elherdálják az emberiség esélyeit. Egy maroknyi kisebbség milliárdnyi embert foszt meg a jövőtől.”
Kik tartoznak a leggazdagabb egy százalékhoz?
Az Oxfam elemzése először is azt vizsgálja, hogy mennyi szén-dioxidot lehet a légkörbe juttatni anélkül, hogy a felmelegedés meghaladná a párizsi klímaegyezményben meghatározott 1,5 Celsius fokos küszöbértéket. Mivel a világ népessége 2030-ra eléri a 8,5 milliárd főt, az Oxfam számításai szerint az 1,5°C-os hőmérsékletnek megfelelő szén-dioxid-kibocsátás „méltányos része„ személyenként évi 2,1 tonna, az emberek leggazdagabb egy százaléka azonban évente mintegy 76 tonna szén-dioxidot (CO2) bocsát ki.
Az említett körbe mintegy 77 millió ember tartozik – köztük milliárdosok – illetve azok, akik vásárlóerő-paritáson (PPP) számolva, azaz a különböző pénznemeket összevetve évente több mint 136 000 eurót (140 000 dollárt) keresnek. Ez a gazdag kisebbség a globális szén-dioxid-kibocsátás 15,9 százalékáért volt felelős, míg az alsó ötven százalék mindössze 7,7 százalékáért 2019-ben, az Oxfam korábbi kutatásának eredménye szerint.
A szervezet figyelmeztet: míg a szupergazdagok tíz nap alatt elérték a 2025-ös határértéket, addig a világ népességének legszegényebb részéhez tartozóknak közel három évbe telne, hogy felhasználják az éves globális szén-dioxid-kibocsátási keretből rájuk eső részt.
A szuperszennyezőknek kellene fizetniük az éghajlati számlát az Oxfam szerint a 1,5°C-os cél eléréséhez – az Oxfam számítása szerint – 2030-ig a leggazdagabb egy százaléknak 97 százalékkal kellene csökkentenie szén-dioxid-kibocsátását, nem valószínű azonban, hogy ez bekövetkezik.
A kormányoknak fel kell hagyniuk a leggazdagabbaknak való megfeleléssel. A gazdag környezetszennyezőknek meg kell fizetniük a bolygónkon okozott pusztítást. Meg kell adóztatni őket, korlátozni kell a szén-dioxid-kibocsátásukat, és be kell tiltani, hogy túlzó módon, magánrepülőgépekkel, szuperjachtokkal és hasonlókkal kényeztessék magukat. Azok a vezetők, akik nem cselekszenek, gyakorlatilag bűnrészességet vállalnak egy olyan válságból, amely milliárdok életét fenyegeti – nyilatkozta Nafkote Dabi.
A cselekvésre való hasonló felhívások több oldalról is egyre hangosabbak. A G20-csoport a világ nagyjából háromezer milliárdosára kivetendő kétszázalékos globális minimumadóról tárgyalt. Annak ellenére, hogy tavaly Franciaország, Spanyolország és más országok támogatták Brazília javaslatát, az úgynevezett „milliárdos adó” a legutóbbi, novemberi riói találkozón makacs ellenállásba ütközött.
A legutóbbi (COP29) klímakonferencián is elhangzott az a követelés, hogy a megagazdagok megadóztatásával igyekezzenek előteremteni az éghajlatváltozáshoz szükséges finanszírozást. Az éghajlat-politikáért küzdők egy másik ismételt javaslata a gyakran repülő utasok megadóztatása. Az ilyen intézkedések egyrészt korlátoznák a környezetszennyezést, másrészt segítenék a veszteségek és károk finanszírozására szolgáló pénzforrások előteremtését.
Megdöbbentő statisztika
Az Oxfam jelentése egy sor megdöbbentő statisztikával emeli ki a szuperszennyezők által 1990 óta okozott hatalmas gazdasági károkat, a terméskiesést és a több millió halálesetet. A jelentés szerint 2050-re a leggazdagabb egy százalék károsanyag-kibocsátása olyan terméskiesést fog okozni, amely évente legalább tízmillió ember táplálására elegendő kalóriát biztosíthatott volna Kelet- és Dél-Ázsiában.
Az Oxfam ezért sürgeti a kormányokat, hogy vezessenek be állandó jövedelem- és vagyonadót a legfelső egy százalékra, és tiltsák be, illetve adóztassák meg büntető jelleggel a szén-dioxidot termelő luxusfogyasztást – a magánrepülőgépektől kezdve a szuperjachtokig.
