Most, hogy politikai életünkben egyre-másra tűnnek fel az önjelöltek, azt kell tapasztalnunk, hogy ötletverseny részesei vagyunk. Bár zavarukban ugyan ezek az újdondászok egyelőre semmi okosat, semmi jobbító ötletet nem tudtak elénk tárni, így kínjukban azt találták ki, hogy előrehozott választásokat kell rendezni Magyarországon. Bár egyetlen elfogadható érvet sem voltak még képesek (az Orbán-utálaton kívül) találni, miért is kellenének parlamenti választások ez idő tájt Magyarországon, így kénytelenek vagyunk azt feltételezni, hogy az Európai Unió bizonyos köreinek a belépésünk pillanatától fogva irántunk érzékelhető gyűlölködése biztosítja a hátteret ezen óhajuk megvalósításához. Ez a háttértámogatás amúgy tökéletesen bizonyítja, hogy az EU-ban sem demokrácia, sem jog nem létezik. Ezt ma már egy tájékozott és tisztességes embernek nem kell bizonygatni, mint ahogy azt sem, hogy társadalmunk többsége bizony naponta issza a levét annak, hogy beléptünk ebbe a méltatlan társaságba. Az ellenünk irányuló fenyegetések, ilyen-olyan igazságtalan büntetések, valamint honi hazaárulóink törleszkedése az Unió „fontos” embereihez naponta bizonyítják, hogy minden van ott, csak demokrácia meg egyenjogúság nincs egy szál sem. Valamint magyarázat sincs. Miért is kell nekünk előrehozott választás? Milyen jogi alapja lenne ennek? Csak azért, mert belépett a politikai életbe egy enyhén szólva is kétes erkölcsiségű valaki? Hát várja meg a következő választások törvényes idejét, s akkor méresse meg magát! Addig meg próbáljon meg legalább tisztességesnek látszani, ha tisztességes ő már sosem tud lenni.
Ez a jelenség is azt mutatja, hogy a választókra és a jelenleg életben lévő törvényekre nyugodtan lehet nálunk fütyülni. Tele kell ordítani a világot, hogy előrehozott választást akarunk, és egyik napról a másikra egyszer csak erről szól az élet – indoklás nélkül. Meg arról, hogy a fékevesztett demokráciában úgy tűnik, az EU főembereinek engedélye és támogatása kell minden belpolitikai eseményhez, mert ők biztosítják a hátteret. Pénzt, paripát, fegyvert. Ennyit a folyton hangoztatott függetlenségről. Melyről még csak annyit, hogy most éppen egy lengyel úr, bizonyos Krzysztof Smiszek EP-képviselő látogatott el hozzánk, hogy jogállamiságunk helyreállításáról okoskodjon. Szerinte ugyanis úgy tűnik, az a jogállamiság, ha egy velejéig erkölcstelen szerencselovagot, bizonyos Magyar Pétert támogat.
Támadás alatt állunk tehát, ezt aligha kell bizonyítani. S már régen. Még annál is régebben, mint ahogy sokan gondolnák. Átéltük már sokszor, hogy meg akarják mondani nekünk, kit válasszunk, mit csináljunk – természetesen a függetlenség és a demokrácia nevében. Az igazság az, hogy folyamatosan isszuk a levét annak, hogy beléptünk ebbe a kocsmába. S máig nem tudunk arról a nagy haszonról, azaz nem érzékeljük, mert hitelesen nem magyarázták el nekünk, hogy ez miért jó a magyaroknak? S ez nagy baj, mert a mulasztások hozadékát máig érezzük. Konkrét és szabályokba fektetett, ellenőrizhető ígéretek helyett csak azt a mézesmadzagot húzták el az orrunk előtt, csak annyit ígértek, hogy nyithatunk Bécsben cukrászdát. Nem nyitottunk.
Valamit szerintem nagyon elszúrtunk annak idején. Vagy azóta. Azon kívül, hogy bárkit, bármikor kiküldtünk az Unió háza tájára, s ő biztos lehetett abban, hogy anyagilag megéri neki, semmiféle pozitív hozadékot nem tartogatott nekünk a Brüsszelben dolgozók zöme. Nem tudjuk, hogyan, miféle érvekkel próbálták védeni és képviselni hazánkat, s ez meglehet, nem az ő hibájuk, hanem a hazai kommunikáció hiánya. Szinte egyetlen kivételt a korábbi időkből Morvai Krisztina uniós fellépései képviseltek. De ez nem vigasztaló, mert egy fecske nehezen csinál nyarat. Mindenesetre azt civilként megállapíthatjuk, hogy nem tévedtek nagyon, akik belépésünk előtt joggal gondolták, hogy az EU-ba való belépésünk arról szól: rabok legyünk-e vagy szabadok? Válaszoljon erre mindenki hite szerint, de legalább azt tegye meg, hogy döntsön. Most, 2025-ben függetlenek, avagy szabadok vagyunk-e, vagy sem? S mit jelen ma a szabadság? Csak nem azt, hogy kétes erkölcsű, még semmit sem bizonyított messiások tűnnek fel és okoskodnak, nyugati támogatással? Csak nem azt, hogy ugyancsak kétes erkölcsű milliárdosok pénzelnek hazaáruló senkiket? Tényleg, mit jelent ma a szabadság? Engedélyezett gyermekpornográfiát? Az Unió érdekeinek feltétlen támogatását? A háborús hiénák elveinek az elfogadását?
Én is tudom, mindenki tudja, hogy az élet küzdés maga. Küzdeni persze akkor érdemes, ha tudjuk, miért küzdünk. Elnézést, ha másnak más a véleménye, de szerintem Európa tönkretétele van tervbe véve. A keresztény Európáé. S egyfajta új világrend felépítése. Kevert népességgel, erkölcsi engedményekkel. Magyarán gyökértelenné tenni az itt élő embereket, méghozzá kultúrájuk eltörlésének szándékával. Mivel mi Európa közepén élünk, a közép elfoglalásának, a középnek, mint filozófiai és politikai fogalomnak a fontossága ellenfeleink számára is kitüntetett jelentőséggel bír. Ezt érzékeljük naponta, látva azt, hogy az európaiaktól óhajtják elvenni Európát. Ez részben már megtörtént, pontosabban naponta „történik”, hiszen Európát mára már polgárháborúk, népvándorlás, terrorista támadások, demokratikus jogok eltiprása és káosz jellemzi. Valamint az, hogy tönkretételünket illetően ellenfeleink folyton ötletelnek.
Ezt akartuk? Tényleg? „Az élet célja a küzdés maga” – írta Madách Imre Az ember tragédiájában. Na de ennyire?
A szerző újságíró
