Egy többnapos kísérlet során egy nemzetközi kutatócsoport harminchét résztvevőt kért meg arra, hogy véletlenszerű szavakat társítsanak negatív képekhez, majd megpróbálták ezen asszociációk felét átprogramozni és „beavatkozni” a rossz emlékekbe. Az eljárás gyengítette az averzív emlékek felidézését és növelte a pozitív emlékek önkéntelen betörését is – mondták a kutatók.
A tudósok a kísérlet első estéjén memóriatréning-gyakorlatokat alkalmaztak, és arra kérték az önkénteseket, hogy kapcsolják össze a negatív képeket a vizsgálathoz kitalált, értelmetlen szavakkal. Másnap, miután aludtak egyet – hogy megszilárdítsák ezeket az emlékeket –, megpróbálták a szavak felét pozitív képekkel társítani a résztvevők fejében.
A második éjszakai alvás során az elhangzó, értelmetlen szavakról készült felvételeket játszották le, a memóriatárolás szempontjából fontosnak tartott, nem gyors szemmozgásos (NREM) alvási fázisban. Az agyi aktivitást elektroenkefalográfiával követték nyomon.
Amikor a szakemberek pozitív jeleket használtak, az érzelmi emlékezet feldolgozásához kapcsolódó théta-sávos aktivitás megugrott a hangmemória-jelzések hatására az agyban, és jelentősen magasabb volt. Másnap és néhány nappal később a kutatók kérdőívek segítségével megállapították, hogy az önkéntesek kevésbé tudták felidézni a pozitív emlékekkel összekevert negatív emlékeket. Ezekre a szavakra a pozitív emlékek nagyobb valószínűséggel ugrottak be nekik, mint a negatívak, és pozitívabb érzelmi előjellel tekintettek rájuk.
Egy nem invazív alvásbeavatkozás tehát módosíthatja az averzív emlékezést és az affektív válaszokat. Az eredmények új, a kóros vagy traumával kapcsolatos emlékezés kezelése szempontjából releváns meglátásokat nyújthatnak.
