Amit a csontritkulásról tudni kell
A csontritkulás a csontok gyengülésével jellemezhető állapot, amely hajlamosabbá teszi azokat a törésekre, és kialakulásának kockázata az életkor előrehaladtával nő. Az állapot megértése és az életmódváltás azonban sokat segíthet a megelőzésében és kezelésében.
A csontritkulással kapcsolatban nyolc kulcsfontosságú tényt mindenkinek tudnia kell, hogy erős csontjait megőrizze, és csökkentse a csonttörések kockázatát az életkor előrehaladtával.
Sam Bhide fizioterapeuta elárulta, hogy a csontritkulást gyakran nevezik „csendes betegségnek”, mivel tünetmentesen fejlődik, amíg törés nem következik be.
A betegség nem okoz általános fájdalmat vagy egyéb tüneteket. A törött csontok okozhatnak fájdalmat, nem maga a csontritkulás.
Miért veszélyeztetettebbek a nők?
A csontritkulás gyakoribb a nőknél. Tény, hogy a férfiakhoz képest kisebb és vékonyabb csontjaik vannak (alacsony csonttömeg).
Az ösztrogén, amely védi a csontsűrűséget, a menopauza után fokozatosan csökken, felgyorsítva a csonttömeg csökkenését, így a nők hajlamosak a csontsűrűségi problémákra. A terhesség és a szoptatás átmenetileg szintén csökkentheti a kalciumszintet.
A csontritkulásos betegek csonttörést szenvedhetnek a kevés fizikai aktivitás miatt.
A csontritkulás olyan állapot, amelyben a csontok gyengébbé válnak és könnyebben törnek, akár egy kisebb ütés vagy esés után is.
A csontritkulás elsősorban a gerincet, a csípőt és a csuklót érintheti. A csontritkulásban szenvedő emberek csonttörést szenvedhetnek egészen apró, mindennapi tevékenységektől is, például egy edény mozgatásától a kertben, vagy attól, hogy lehajolnak a konyhában az edényekért.
A kockázati tényezők sokfélék, a lista élén az életkor és a genetika áll. A csontsűrűség természetes módon csökken a korral, és a genetikai hajlam is szerepet játszik.
