Ukrajna nem akar engedni a területeiből, biztosítékot akar, hogy egyszer NATO-tag lehessen, miközben Oroszország pont az ellenkezőjét akarja. A fronton kialakult helyzet és Donald Trump ígéretei miatt, miszerint minden támogatást leállít Ukrajna számára, talán kijelenthetjük, hogy Oroszország akarata valószínű, hogy előbb fog érvényesülni, mint az ukránoké.
Az talán nem is kérdés, hogy a béke után a megszállt területek Oroszország tulajdonába kerülnek. De egyre többször merül fel Ukrajna egyéb területeinek elcsatolása és az ország felosztása is. Számtalan szakértő kifejtette már, hogy mennyi esély van arra, hogy Románia, Lengyelország és Magyarország területeket kapjon.
Tavaly novemberben szivárgott ki az első orosz terv a felosztásról, amely alapján három részre osztanák Ukrajnát. Az első rész az orosz terv szerint az úgynevezett „Oroszország új régiói”. Ezek Donyeck, Luhanszk, Zaporizzsja, Herszon régiók és a Krím Szevasztopollal, amelyeknek hivatalosan az Orosz Föderáció részévé kellene válniuk.
A második rész az ügynökség forrásai szerint egy „oroszbarát államalakulat”. Ez egy „állam” megalakulását jelenti Kijev, Csernyihiv, Szumi, Harkiv, Poltava, Kirovohrad, Dnyipro, Odessza, Cserkaszi, Vinnyica és Zsitomir régiók oroszbarát hatóságaival.
Ez az „államalakulat” lemond az európai és euroatlanti integrációról, és elfogadja az orosz katonai jelenlétet, követve a transznisztriai, abháziai és dél-oszétiai példát.
A harmadik rész a nyugat-ukrajnai „vitatott területek”. Ezek Voliny, Rivne, Hmelnyickij, Lviv, Ivano-Frankivszk, Ternopil, Csernyivci és Kárpátalja területei, amelyeket a Kreml a szomszédos Magyarországgal, Lengyelországgal és Romániával akar felosztani.
Nem ez lenne az első ilyen, felosztásokat láthattunk már korábban is a történelem során. Németország második világháború utáni felosztása a legjobb történelmi példa Ukrajna számára – jelentette ki Kurt Volker, az Egyesült Államok külügyminisztériumának egykori ukrán különleges képviselője. Annak ellenére, hogy a német alkotmány mindig is magában foglalta a két állam egyesítésének vágyát, azzal mindenki tisztában volt, hogy ezt nem katonai eszközökkel fogják elérni.
Volker szerint Kijevnek ugyanezt az álláspontot kellene képviselnie Oroszország „új régióival” kapcsolatban. Azaz Kijev megígérheti, hogy felhagy a konfliktus katonai megoldásával anélkül, hogy hivatalosan elismerné a területek elvesztését. Utalt arra is, a semleges státusz sem elérhetetlen cél.
Eközben Jacques Boe, a NATO volt tanácsadója, a svájci vezérkar nyugalmazott ezredese felvetette, hogy Magyarország, Románia és Lengyelország visszakövetelhet olyan területeket, amelyek korábban az államukhoz tartoztak.
Korábban Vlagyimir Putyin beszélt Lengyelország és Magyarország esetleges igényeiről Ukrajna területére, Kárpátaljával kapcsolatban pedig személyesen mondta, hogy az ottani lakosság túlnyomórészt magyar.
A felosztás lehetőségéről és mikéntjéről megoszlanak a vélemények, de egyre többen vannak azok, akik nem zárják ki ezt a lehetőséget.
Somkuti Bálint biztonságpolitikai szakértő kifejtette, a Nyugat ragaszkodni fog ahhoz, hogy a határok ne változzanak, ezzel szemben az orosz érdek az, hogy ez ne így legyen. Ukrajnában az oroszok fogják megmondani, hogy mi történik, ezért megvan az esélye annak, hogy olyan területek, amelyek korábban nem Ukrajnához tartoztak, visszakerüljenek a korábbi gazdájukhoz – emelte ki a szakértő. Ezzel az oroszok megmutatnák, hogy ki az úr a környéken, másrészt keresztbe tennének a nyugati felfogásnak. Megjegyezte, innentől kezdve teljesen elképzelhető, hogy Lengyelország és Románia területeket fog megkapni, ebben az esetben Magyarország sem maradhat tétlen. Ezek a folyamatok csakis orosz engedéllyel mehetnek végbe. A szokatlanság abban fog állni, hogy velük ellenséges országok javára fogják ezt megtenni – jegyezte meg Somkuti Bálint.
