Számos betegség jár részleges egyensúlyvesztéssel, amikor csak szédeleg az ember, és még ha meg is tud kapaszkodni valamiben, akkor is érzi a szédülés kellemetlen, sőt ijesztő tüneteit, úgy mint, izomgyengeség, bizonytalanság, tájékozódáshiány. A betegség egyik válfaja sem könnyen gyógyítható, a betegek egy része bizony élete végéig segédeszközre szorul, hogy biztosabban tudjon járni, mert egyensúlyvesztése gyógyíthatatlan.
Így van ezzel mostanában a világ is, amely olyannyira kibillent a sarkából, hogy fogalma sincs róla, ki az, aki bizton és mindenkit meggyőzően elmondhatja Hamlettel és Shakespeare-rel, hogy „Kizökkent az idő; ó kárhozat! Hogy én születtem helyre tolni azt.” Messiásra vár a világ, ugyanakkor nem látunk olyan, biztosra vehető jeleket, amelyek azt sugallanák, hogy azt a káoszt és azt az erkölcstelenségözönt, amely az utóbbi esztendőkben ránk, földlakókra zúdult, egyetlen „kinevezett” Messiás is meg tudná szüntetni. Már annak is örülnénk, ha megpróbálná valaki, de minden bizakodásunk ellenére azt is látjuk, hogy a sátáni fenekedők egyelőre jó karban vannak. Válságot robbantanak ki – kormányválságot Ausztriában, Németországban, ahol egy Thierry Breton nevű ember egyszerűen kijelentheti, hogy ha a német választásokat az AfD nyeri, akkor azt ugyanúgy semmissé nyilvánítják, mint a román választást. Egy mindenre alkalmatlan Ursula von der Leyen nevű egyén sokmilliós szerződést próbál kötni mindenki háta mögött az immár velejéig korrupt Európai Unióban, amelynek területén úgy kóvályognak és ölnek, erőszakolnak az illegális migránsoknak nevezett illetők (szerintem katonák), mint zavarodott gólyák a levegőben. Egy szerencsétlen ukrán bohóc meg a háború folytatásának érdekében szaladgál mindenfelé, s még csak a Holdon nem járt, hogy pénzt, paripát és fegyvert kolduljon a háború folytatására, de tapasztalataink szerint elsősorban magának. S ami a legmegdöbbentőbb és legundorítóbb, hogy a fentebb felsorolt, ellentmondásokkal teli jelenségeket mind-mind a demokráciára történő hivatkozással követik el.
Nem tudom, hogy azt a káoszt, amely ez idő tájt jellemzi a világot, megszüntetheti-e egyetlen ember. Én a messiásokban úgy általában nem nagyon hiszek, a Messiásban igen. A demokráciára való hivatkozást pedig legyenek kedvesek a világ vezető politikusai elfelejteni. Mert minden szavuk ezen fogalommal kapcsolatban hazugság. Mily érdekes is lenne nyílt, nevünkkel megerősített szavazást rendezni Európában például arról, hogy akarunk-e háborút vagy sem? S aki akar, az indokolja is meg véleményét a nyilvánosság előtt, hogy miért. S ha sikerül, akkor menjen is el harcolni. De rögtön ám! Ez lenne az igazi demokrácia, nemdebár? Ugyanis egyelőre az ukrán férfiak többségét erőszakkal, azaz roppant demokratikusan lökik bele a halálba – ezt láthatjuk naponta a televízióban. Ezek a képek azt bizonyítják, hogy arrafelé bizony igen sokan nem akarnak háborút.
Jól tudom, hogy jelen helyzetünkben ez az ötlet nevetségesnek meg naivnak hangozhat. Ám azt mégis csak meg kellene fontolni, hogy ebben a fékevesztett demokráciában, amelyben élünk, miképpen állíthatnánk meg a világ felelőtlen urainak romboló hadjáratait. Azt mégis csak ki kellene csikarni belőlük, hogy ez idő tájt mit gondolnak az általuk oly gyakran emlegetett demokráciáról?
Egyensúlyát vesztette a világ. Hiányzik a hit, az akarat és a szeretet belőle. Ha nem is mindenhol, de nagyon sok helyen. A bölcsek, leginkább a keleti bölcsek úgy tanítják, hogy a világon mindennek van ellentéte. A jónak a rossz és a gonosz, a pozitívnak a negatív. A bölcs keleti filozófia azt is mondja, hogy a gondolat olyan hatalmas úr, hogy addig ostromolja a tudatalattit, amíg ott visszhangra nem talál. Ezért kell folyton a jóra gondolni és nem a rosszra. A keleti bölcsek szerint az a baj a világban – legalább is az egyik nagy baj – hogy az emberek milliói lelkükbe engedik a gyűlölet sötét gondolatait, nem is sejtve, hogy e gondolatok mérgezőbbek, mint a kitenyésztett baktériumok.
Bölcs meglátások, csak éppen azt mutatja az életünk, hogy a világban bizony elterjedt a gyűlölet sötét gondolata. Harag, féltékenység, irigység költözött a Földre. A ma emberei zömmel úgy gondolják, hogy ezzel kell élnünk. És ezzel is élnek. S ha már a keleti bölcseket emlegettem, roppant sajnálatos, hogy jelen „modern” világunkban az ő tanácsaik, filozófiájuk alig kap helyet a mindennapi életünkben. Egyensúlyvesztett világunkban nehéz kapaszkodót találni. Erről mondta egy tibeti bölcs, hadd idézzem tán nem is először: „A növény, amely elvesztette gyökerét, nem életképes többé. Ez a kor haldoklik, mert anyagias, és borzalmakra készül, ezért el fogja emészteni önmagát. E kor eltűntével – legyen annak békés vagy erőszakos halál az okozója – új szellemi korszak köszönt földünkre. Az Ó- és Újtestamentum »csodái« nem légből kapott koholmányok. Olyan hatalom lakozik bennük, amely mellett minden más hatalom eltörpül. A tankok és bombázók civilizációt, életet pusztító hatalma semmivé válik a Hit, Akarat és Szeretet hármas csodája előtt, amelynek csirája szívünkben, lelkünkben él.”
Nos, úgy várjuk ezt a csodát, mint a Messiást. Az igazit. S ha eljön, végre talán visszanyerhetjük a világ áhított egyensúlyát is.
A szerző újságíró
