A felfedezést egy sajtótájékoztatón jelentették be, amelyen a kutatók elmagyarázták, hogyan találták meg a föld alatti járatokat három szakaszban.
A kutatók először a 16–18. századi forrásokat elemezték, hogy azonosítsák a chincana hollétére vonatkozó utalásokat. A feljegyzések között volt egy névtelen spanyol jezsuita szerzetes 1594-es beszámolója, ez alapján a fő alagút a helyi székesegyház mögötti püspöki házak alatt fut. Ugyanezen forrás azt is jelezte, hogy a bejárat a Nap-templomnál található, a járatok pedig 1,75 kilométeres távolságig, a Saqsaywaman fellegvárig érnek.
Jorge Calero Flores régész szerint a dokumentumok alapot jelentettek a kutatáshoz. A vizsgálat második fázisában akusztikai elemzéseket végeztek, így észlelve a lehetséges kamrákat a mélyben, végül pedig talajradarral gyűjtöttek adatokat, azonosítva a fő szakaszt, valamint három kisebb ágat.
Cuzco ma népszerű turistacélpont és a Machu Picchuhoz vezető túrák kiindulópontja. A város a 15. században, a spanyol hódítás előtt a hatalmas Inka Birodalom központja volt.
A szakemberek régóta keresték az inkák rejtett alagútját, de egészen mostanáig nem sikerült felfedezni azt.
A kutatók egyelőre nem léptek be a járatba, ám a régészek úgy vélik, hogy a rendszert ásással, majd kövekkel történő megerősítéssel hozták létre. A járatok feltételezhetően Cuzco utcáinak és föld feletti folyosóinak elrendezését követték.
Hogy pontosan mire használták a labirintust, az továbbra is rejtély. Egyes szakértők azt tervezik, hogy a közeljövőben lemerészkednek, hogy helyszíni vizsgálatokat végezhessenek.
