Némi fogalomzavar tapasztalható – nem csak az ukrán hírek, de úgy általában is – a katonai szakkifejezések terén. A mostanság oly gyakran emlegetett sorozás annyit tesz, hogy az orvos és/vagy illetékes bizottság megvizsgálja, az adott egyén eleve alkalmas-e katonának. Ennek a korhatára Ukrajnában 18 év – tehát e téren minden, ennél idősebb fiatal számíthat arra, hogy „sor alá kerül”.
Fontos megjegyezni: sorozást – általában – csak ott tartanak, ahol működik a kötelező hadiszolgálat. Például Magyarországon nincs sorozás – de ettől függetlenül a sorkötelezettség ma is él.
A másik, szintén gyakorta használt szó a mozgósítás. Utóbbi az a lépés, amikor egy ország fegyveres erőit – esetleg annak ilyen-olyan nagyságú részeit – a háborúra vagy más, úgynevezett különleges jogrendi időszakra való tekintettel a legmagasabb készültségi szintbe helyezik. E folyamat épp úgy vonatkozik a műszaki és híradóeszközökre, mint magukra az éppen aktív vagy tartalékos katonákra.
Póriasan fogalmazva ilyenkor kimennek a tartalékosoknak szóló behívók – és amennyiben az aktuális szituáció megköveteli, elkezdik kiegészíteni a haderőt. Ha korábban bármi okból leállt/elmaradt, esetleg nem is létezett, akkor pedig most mégis megindul a fentebb említett sorozás. Ami nem nagy csoda, hiszen az ország védelmére kellő mennyiségű embert kell(ene) valahonnét előteremteni.
Természetesen itt is akadhatnak kivételek: efféle kiélezett szituációkban ugyanis a sorozás (még akkor is, ha korábban bevett gyakorlat volt) nem csak a 18 éves(sé váló) fiatalokat érintheti, lévén bármelyik államban akadhatnak úgynevezett „kimaradt” korosztályok, egyének – így most őket is „sor alá vehetik/veszik”.
Szintén gyakorta olvasható a „mobilizációs korhatár” csökkentése kifejezés. Ez (normál esetben) nagyjából annyit tesz, hogy egy adott országot vezető politikai erő mit tart elfogadhatónak a társadalommal szemben.
Jelen esetben Ukrajna elitje úgy véli, hogy bár a fiatalokat 18 évesen besorozzák, de 25 éves kor alatt nem küldik őket a biztos halálba. És ezt annak ellenére sem hajlandóak megtenni, hogy nyugati partnereik ezt teljességgel elfogadhatatlannak tartják – és immár konkrétan naponta követelik a szint jelentős apasztását.
E téren egyébként árulkodó lehet a szóban forgó elit kora – s ezt talán pont a volt külügyminiszter példáján lehet a legjobban bemutatni. A Zelenszkijjel nagyjából egyidős Dmitro Kuleba például nem engedte bevonulni a saját, 18 (jelenleg 19) éves fiát. Mivel Kijevet nagyjából hasonkorú’ emberek uralják, s utódaik is megközelítőleg egyidősek, nagy eséllyel ebben rejlik a makacskodás feloldása. Ha ugyanis megtennék, roppant kényes politikai szituációk sorát generálná. (Bevonult/nem vonult be, hol szolgál/melyik nyugati államban dekkol – s így tovább a végtelenségig…)
Amúgy Ukrajnában annyiban más a helyzet, hogy ott korábban is létezett sorozás, de mind ezt, mind a (békeidős) behívást, bevonulást némi dollárral/euróval annulálni lehetett.
Kijev e „fiatalos”, de szándékosan elengedett lehetőségei e téren amúgy milliós nagyságrendben mérhetőek – még annak ellenére is, hogy több millió ember menekült el – köztük olyan 1,1 millió hadköteles is. Fontos megjegyezni, az ukrán elit előszeretettel hivatkozik arra, hogy nem óhajtja föláldozni az ország jövőjét – ugyanakkor azt senki nem meri még gondolati szinten sem fölvetni, hogy e tömegből mennyien képzelik el a jövőjüket a korrupt, lerombolt és ultraszegény országban?
Ha a jelenlegi tendenciákat nézzük, akkor nagy tételben lehet fogadni arra, hogy igen kevesen. S mivel az aktív, munkaképes korosztály gerincét már megtörte a háború, nem sok jóra lehet számítani országszinten sem.
