Az emberi test tömegének kétharmadát alkotó víz a sejteken belül, a sejteket körülvevő térben és a véráramban található. A víz elsősorban a gyomor-bélrendszeren át, felszívódással jut a szervezetbe, és a vesék által kiválasztott vizelettel, a légzőrendszeren keresztül, illetve a bőrön keresztül izzadással távozik onnan.
A szervezetben található víz mennyisége arányos az oldott sók (elektrolitok) mennyiségével. A sók egyszerű kémiai vegyületek, amelyeket pozitív vagy negatív elektromos töltést hordó atomok építenek fel. A szervezet szempontjából fontos pozitív töltésű elektrolit például a nátrium, a kálium, a kalcium és a magnézium, negatív töltésű elektrolit a klorid, a foszfát és a bikarbonát. Ezek közül a nátrium, a kálium, a foszfát és a magnézium érintett leggyakrabban a sók egyensúlyának felbomlásában.
A kiszáradás korai tünete a szomjúság, a fejfájás, valamint a sötét színű, erős szagú és a normálisnál kevesebb mennyiségű vizelet ürítése. További tünet lehet a szédülés, fejfájás, fáradtság, étvágytalanság, acetonos („alkoholos”) lehelet, a száj, az ajkak és a szemek szárazsága, beesett szemek és a megszokottnál ritkábban (kevesebb, mint napi 3-4 alkalommal) történő vizeletürítés, alacsony vérnyomás, szapora pulzus. A bőr pedig rugalmatlan lesz (ha megcsípjük, később veszi fel eredeti alakját). Forduljon a háziorvosához vagy a házi gyermekorvoshoz, ha a fenti tüneteket a folyadék pótlását követően is fennmaradnak.
Haladéktalanul keresse fel a területileg illetékes sürgősségi betegellátó osztályt, ha olyan tüneteket tapasztal, mint a fáradtság, a zavartság, a szájszárazság, a szemek könnytermelésének hiánya, a vizeletürítés hiány 8 órán keresztül, a bőrszárazság, a szapora szívverés, vér a székletben, gyengén tapintható pulzus, alacsony vérnyomás, beesett szemel. hűvös kéz és lábfej, görcsrohamok és alacsony éberségi szint.
A kiszáradás kezdeti szakaszában az agy mélyén elhelyezkedő idegi központ szomjúságérzést keltve jelzi a folyadékhiányt, arra ösztönözve az embert, hogy pótolja az elveszített folyadékmennyiséget. Ha a szervezetben kevés a víz, egy másik mechanizmus is aktiválódik: az agyalapi mirigy egy bizonyos hormont (vasopressin, antidiuretikus hormon, ADH) választ ki és juttat a vérbe, amely a vizelet visszatartására serkenti a veséket.
Ezzel ellentétes folyamat megy végbe vízfelesleg esetén: lecsökken a szomjúságérzet, az agyalapi mirigy pedig minimális vízvisszatartó hormont termel, lehetővé téve a vesék számára, hogy kiválasszák a felesleges vizet.
A folyamatossá váló vagy ismétlődő kiszáradás negatívan befolyásolja a vesék működését és vesekövet okozhat. Hatására máj-, ízületi vagy izomsérülés, zsíranyagcsere-zavar és székrekedés is kialakulhat. Kezelés nélkül a kiszáradás komoly tüneteket okoz: sokkhoz, trombózishoz, görcsrohamokhoz vagy szerzett agykárosodáshoz vezethet, akár halálos kimenetelű is lehet. Ezért a súlyos kiszáradás azonnali kórházi kezelést, az elvesztett ásványi anyagok és folyadék infúziós pótlását igényli.
A kiszáradás a delírium és a tudati státusz romlásának megbízható előjelzője. Már a testfolyadék kétszázalékos csökkenése is előrehaladott tudati károsodást idézhet elő. A delíriumhoz vezető elektrolit-háztartási zavarok a következők: hypernatraemia (ld. feljebb) és hyponatraemia (a beteg több ásványi anyagot veszít, mint folyadékot).
A súlyosan kiszáradt betegek – különösen az újszülöttek és csecsemők, valamint az idősek – azonnali orvosi kezelést és kórházi felügyeletet igényelnek. Ilyen esetben általában a folyadékot a vénán keresztül adják be infúzióban, vagy az orron át a gyomorba vezetett csövön keresztül (nazogasztrikus szonda) juttatják a beteg szervezetébe.
A kezelés módja attól függ, hogy melyik elektrolit nincs egyensúlyban, és hogy milyen mértékű az egyensúlyzavar. A súlyos folyadékvesztés következtében emelkedhet a nátrium, a kálium és klorid szintje. Ennek megfelelően fokozott folyadékpótlással csökkentik az elektrolit-szinteket, vagy gyógyszeresen kezelik az egyensúlyzavart.
A kezelés megkezdése után időszakosan további elektrolit-vizsgálatokat végeznek a kezelés hatékonyságának megítélésére mindaddig, amíg az egyensúlyzavar meg nem szűnik.
Enyhe kiszáradás esetén fogyasszon megfelelő mennyiségű tiszta vizet. A sós rágcsálnivalók segítenek visszaállítani a sóháztartás egyensúlyát.
Hányás vagy hasmenés esetén gyakran igyon kis mennyiségű folyadékot. Hányó gyermeknek tízpercenként egy-egy kortynyi folyadékot szabad csak adni, mert a nagyobb mennyiségű folyadék egyszerre történő elfogyasztása újabb hányást idézhet elő. Gyermekek számára víz helyett cukros tea, illetve közforgalmú gyógyszertárban, drogériákban kapható rehidráló oldat adása ajánlott az orvos előírása szerint. A vízben oldható rehidráló porok megfelelő koncentrációban tartalmazzák a szervezet számára fontos ásványi anyagokat és cukrot.
Ügyelni kell arra is, hogy a bevitt folyadék mennyisége ne haladja meg a leadott folyadék mennyiségét. A szervezetben felgyülemlett vízfelesleg ugyanis víz-túlterhelést okoz, ami súlyos, az életet veszélyeztető állapothoz, a vérben levő nátrium hirtelen túlhígulásához vezet. Ezért amennyiben az elfogyasztott folyadék telítődésének jele – puffadás – jelentkezik, orvosi felügyelet mellett korlátozni kell a folyadékfogyasztást mindaddig, amíg helyre nem áll a szervezet folyadékegyensúlya.
A kiszáradás megelőzésének leghatékonyabb eszköze a megfelelő mennyiségű – napi két liter – folyadék bevitele. Ennél több folyadék bevitelére is szükség lehet magas hőmérsékletű környezet vagy intenzív fizikai munka, testedzés végzése esetén.
A munkahelyeken a munkáltatók kötelessége, hogy gondoskodjanak az általános munkahigiénés körülményekről és feltételekről, így megfelelve a vonatkozó jogszabályokban leírtaknak. A munkahelyi alapelvárások közé tartozik az ivóvízellátás, a ún. védőitalról való gondoskodás is
A folyadékpótlás részben a változatos étrenddel (levesek, zöldségek, gyümölcsök) is biztosítható.
