Pocahontas 1596 körül született Powhatan népének földjén, a mai Virginia állam területén. Eredeti neve Matoaka volt, de családja gyakran hívta Pocahontasnak, amely nagyjából játékos kedvű vagy kis huncut jelentésű becenév. Édesapja, Wahunsenacawh, ismertebb nevén Powhatan, egy erős törzsszövetség vezetője volt, amely több tucat törzset egyesített az amerikai kontinens keleti részén. 1607-ben angol telepesek érkeztek a Jamestown nevű településre, amely az első tartós angol kolónia lett Észak-Amerikában. Pocahontas ekkor mindössze 11-12 éves lehetett – olvasható a Life.hu oldalán.
Rebecca Rolfe indián hercegnő portréja (1595-1617)
Fotó: Leemage via AFP/©Bianchetti
A legenda szerint megmentette John Smith kapitány életét, amikor apja foglyul ejtette a férfit, és halálra akarta ítélni. Bár Smith története romantikusnak és drámainak hangzik, történészek szerint az esemény inkább egy rituálé része lehetett, amely során Smith-t jelképesen befogadták a törzsbe. Pocahontas és John Smith kapcsolata mindenképpen különleges volt, de valószínűleg nem a romantikus értelemben. A lány gyakran látogatta a telepeseket, és segített közvetíteni a két kultúra között, élelmet szállítva a kolóniának, amely gyakran éhezett.
Az igazi Pocahontast 1613-ban fogságba ejtették az angolok, akik meg akarták használni őt túszként az apjával való tárgyalások során. Fogsága alatt megismerkedett egy John Rolfe nevű angol dohánytermesztővel. Rolfe mélyen vallásos ember volt, és szerelme mellett abban is hitt, hogy Pocahontas keresztény hitre térítése hozzájárulhat a két kultúra békés együttéléséhez.
1614-ben Pocahontas megkeresztelkedett, és felvette a Rebecca nevet. Röviddel ezután feleségül ment John Rolfe-hoz. Ez a házasság nemcsak egyéni szinten volt jelentős, hanem politikai értelemben is: ez volt az első dokumentált házasság egy európai és egy őslakos között Észak-Amerikában.
1616-ban John Rolfe és Rebecca, valamint közös fiuk, Thomas, Angliába utaztak. Rebecca Rolfe-t „indián hercegnőként” mutatták be az angol udvarban, ahol nagy érdeklődéssel fogadták. Az angolok számára ő az „új világ” civilizálható és szelíd oldalát testesítette meg.
Az indián hercegnőt annyira szerették a királyi udvarban, hogy a bálon I. Jakab király és Anna királyné oldalán foglalt helyet. Férjét távolabb ültették le, közember lévén nem ülhetett egy asztalhoz a királyi család tagjaival.
Pocahontas hiába lett a kor celebje, hiába rajongtak érte a londoni előkelőségek, nem volt boldog. Az utazás is megviselte, és a környezetváltozás sem tett jót neki. Ebben az időszakban olyan egészségi problémákkal küzdött, amelyeket a számára ismeretlen európai betegségek okozhattak.
1617-ben, alig 21 évesen, Pocahontas Gravesend városában hunyt el, nem sokkal azután, hogy elindult volna vissza Amerikába. Halálának pontos oka nem ismert, de a feltételezések szerint tüdőgyulladás, tuberkulózis vagy valamilyen fertőző betegség végzett vele. Halála mélyen megrendítette a családját, és szimbolikusan a két kultúra közötti törékeny kapcsolat végét is jelentette.
Pocahontas története azóta is viták tárgyát képezi. Egyesek az angolok által romantizált történetet látják benne, amely a gyarmatosítás igazolására szolgált. Mások egy bátor fiatal nő alakját látják, aki életét kockáztatta népe és az angolok közötti béke érdekében.
Rebecca Rolfe fia, Thomas Rolfe, visszatért Amerikába, és leszármazottai ma is élnek. Pocahontas alakja nemcsak az amerikai őslakosok számára fontos, hanem az egész világ számára is, mint a kultúrák közötti béke és megértés szimbóluma.
