A Canis-terterápiát először 1790-ben alkalmazták az angol Yorkshire megyében. Ott egy baráti társaság kórházat alapított mentális betegségben szenvedők számára. A kórház vezetője, William Tuke elutasította a hagyományos kezelési módszereket, például a kényszerzubbonyt és a gyógyszeres kezelést, a keresztény szeretet, a szeretet, a megértés és a bizalom elvei javára. Kutyákat kezdtek használni a terápiás folyamatban. Az orvosok észrevették, hogy az állatok jelenléte kedvezően hatott a betegekre – csökkent az agressziójuk és a rohamok száma.
Később Boris Levinson amerikai gyermekpszichiáter észrevette, hogy fiatal páciensei pozitívan reagálnak a terápiás foglalkozások során gyakran a közelben lévő kutyájára. Ezt követően javasolta az állatok alkalmazását a mentális betegségek kezelésére. Levinson volt az, aki 1969-ben először használta az „állatterápia” kifejezést.
A terápiás állatokkal végzett munka jellemzői
A leendő Canis-terapeutákat kölyökkutyaként választják ki: olyanokra figyelnek, amelyek bátrak, intelligensek és hajlandóak az emberekkel való interakcióra. Csak miután egy kölyökkutya sikeresen elvégezte a kiképzést, lehet pontosan felismerni, hogy valódi terapeuta.
A terápiás kutyának nem szabad agresszívnak, nyugodtnak, bizalomteljesnek kell lennie, és állandó kapcsolatban kell lennie a kutyavezetőjével, minden körülmények között abszolút engedelmességet kell mutatnia. Ugyanakkor eléggé proaktívnak kell maradnia, és szeretnie kell tanulni, mivel az alapkiképzésen kívül a pályafutása során újabb és újabb készségeket kell elsajátítania.
A kölyökkutya már a tenyésztőtől való megvásárlását követően megkezdi a kiképzést. Kezdetben az alapvető engedelmességi készségeket tanulja meg, és megtanulja, hogyan legyen kapcsolattartó és kezelhető. Majd amikor a kiskutya felnő, megkezdődik az alapkiképzés, amelynek során nemcsak a standard kiképzést tanulja meg, hanem elsajátítja a freestyle és a trükkös kiképzés alapjait is.
Eleinte a leendő terápiás kutyák egyszerűen csak részt vesznek az órákon, megszokják a környezetet, a hangokat és a szagokat. Ezután fokozatosan bevonják őket a gyakorlatok végrehajtásába. Idővel az állat munkájának időtartama növekszik, és a feladatok feltételei egyre összetettebbé válnak.
Rendszerint az egész képzési folyamat hat hónaptól egy évig tart.
A rehabilitációs programokat képzett szakemberek: pszichoterapeuták, pszichológusok, neurológusok és logopédusok készítik. A terápiás hatás fő részét a páciensek kutyákkal való interakciója biztosítja. Közös játékok, tapintásos kommunikáció, a motoros készségek fejlesztése a háziállatok gondozása során – mindez jelentős szerepet játszik a terápiás folyamatban. Az emberek könnyebben végzik a különböző gyakorlatokat, ha egy barátságos négylábú „támasz” van a közelben.
A leendő terápiás állatokat a képzésük befejezése után négy szakaszban vizsgálják és tesztelik egy állatorvosból, a biztosító társaság képviselőjéből (minden kutya biztosítva van), egy kutyakiképzőből és egy háziorvosból álló bizottság előtt. A bizottság minden tagja egyenként ellenőrzi a kutyát, és a vizsgálatok eredményei alapján dönt: az állatnak egészségesnek, barátságosnak, minden helyzetben nyugodtnak kell lennie, és engedelmeskednie kell a kiképző parancsainak.
Betegségek és állapotok, amelyeknél a kutyás terápia javallott:
Kutyás terápia speciális fejlődési igényű gyermekek számára
A kutyás terápiát elsősorban a speciális fejlődési igényű, azaz agyi bénulásban, autizmusban, Down-szindrómában, mentális retardációban és egyéb állapotokban szenvedő gyermekek rehabilitációjában alkalmazzák.
A kutyák segítenek a gyermekeknek alkalmazkodni az őket körülvevő világhoz, fejleszteni fizikai és kognitív képességeiket, és javítani érzelmi állapotukat. Cerebrális bénulás esetén például az állattal való gyakorlás segít a motoros készségek fejlesztésében, az izmok erősítésében és a testtartás javításában.
A barátságos állatokkal való interakció fejleszti a kommunikációs és empátiakészséget: az emberek megtanulják felismerni az ismeretlen és az ismeretlen testbeszédet, saját és mások érzelmeit és szükségleteit. Ez fontos például az autizmusban.
Mentális problémákkal küzdő felnőttek segítése
A kutyák támogatják a mentális egészségügyi problémákkal küzdő, válságokon áteső, depresszióban, alkohol- és drogfüggőségben szenvedő embereket.
Segítség trauma és tragédia után
A kutyás terápia azoknak az embereknek kedvez, akik traumát vagy nehéz életeseményeket éltek át. Az állatokkal való interakciót követően javul a motorikus működésük, a szociális alkalmazkodás és a tanulás megkönnyíti a tanulást.
A terápiás kutyák segítenek a poszttraumás szindrómában szenvedőknek. Ez a diagnózis különböző szorongásos állapotokkal, pánikrohamokkal jár, amelyek egy négylábú társnak köszönhetően enyhíthetők. Ha például valaki fél kimozdulni, a társkutya elsőként felmérheti a helyzetet, és tudatja a gazdival, hogy minden rendben van.
Támogatás az idősek számára
A terápiás kutya társasága gyakran javallott neurológiai állapotok és memóriaproblémák esetén. A kedvtelésből tartott terápiás kutyák idősotthonokat látogatnak, és segítenek az időseknek megbirkózni a magányosság akut érzésével.
A kutyás egyesületek világszerte demenciaközpontokkal dolgoznak együtt. A kutyák segítenek az idős betegeknek megszervezni a napjukat, emlékeztetik őket a gyógyszereik bevételére, és ha a gazdi furcsán viselkedik, segítséget kérnek a többi családtagtól.
Javuló közérzet
A terápiás kutyákkal való gyakorlás javítja az önbecsülést és csökkenti a szorongást: az emberek valódi szeretetet és melegséget kapnak négylábú társaiktól. Amikor simogatjuk, ölelgetjük a kutyákat és interakcióba lépünk velük, a szervezetünkben nyugalmat és örömöt okozó hormonok szabadulnak fel: szerotonin (a kutyával való interakció során termelődik), dopamin (a terápiás kutyával való játék aktiválja) és oxitocin (a kutyával való összebújás során termelődik). Ezek a kémiai vegyületek segítenek biztonságban érezni magunkat, oldják a stresszt és emelik a hangulatot.
Az állatokkal való kapcsolatról ismert, hogy csökkenti a vérnyomást és elősegíti a relaxációt. A gazdi és a kutya közötti interakció pozitív hatással van a pszichológiai jólétre: az oxitocin már az állat puszta érintésével is felszabadul. Ez az örömhormon emberekben és háziállatokban egyaránt termelődik.
Már 10 perc párbeszéd egy állattal is elég ahhoz, hogy csökkentse a kortizol szintjét a vérben. Ez nemcsak az egészséges emberek, hanem a depresszióra és szorongásra hajlamos emberek közérzetét is javítja.
Ellenjavallatok és korlátozások
A kutyákkal való edzésnek vannak ellenjavallatai, és jobb, ha ezeket a időben felismerjük – mondja a szakértő.
A gyerekek és a felnőttek egyaránt allergiásak lehetnek a kutyaszőrre. Ezt laboratóriumi vizsgálatok után allergológusnak kell megerősítenie.
Szintén ellenjavallt a terápiás állatokkal való foglalkozás akut felső légúti megbetegedések, bőrgyulladás, valamint a kutyákkal való érintkezéstől való félelem esetén.
