Természetesen az emberi képzelet és a filmekből ismert idegenekről alkotott képek fontos szerepet játszanak ebben. A valóságban ugyanis egy agyagfiguráról van szó, ami az úgynevezett Ubaid-korszakból származik, a mi hozzávetőleg Mezopotámiát jelenti és körülbelül i. e. 6200-tól i. e. 3800-ig terjedt. A helyi civilizáció e szakaszának egyik jellemzője a festett, egyszínű kerámiák nagy gyakorisága volt.
Erre találtak példákat az újkorban végzett ásatások során. A lengyel régészek, akik a Varsói Egyetem képviselői, kuvaiti tudósokkal működtek együtt ennek kapcsán. A kutatók együtt jutottak el az agyagfejhez. Nem nehéz megérteni, hogy az ilyen körülmények között tett felfedezés miért vált ki nagy érzelmeket.
A bemutatott információk és a rendelkezésre bocsátott fényképeken láthatóak szerint egy agyagfejről van szó. A koponya hosszúkás, a szemek ferdék, az orr pedig lapos. Bár a figura megjelenése némileg emlékeztet a Bartosz Walaszek által alkotott univerzum egyik képviselőjére, a régészek a kutatások alapján több fontos tényt is megállapíthatnak a figuráról.
Eredete nagy valószínűséggel a Kr. e. 6. évezredre tehető, tehát egy 7000 és 8000 év közötti leletről beszélünk. És bár az Ubaid-korszakból származó figurákat már korábban is találtak, ez a mostani azért egyedülálló, mert ez az első, amelyet a Perzsa-öbölben ily módon feltártak. Emellett az expedíció résztvevői két különböző típusú kerámiára bukkantak, amelyek még több betekintést nyújthatnak ebbe a korba.
Bár a talált tárgy úgy néz ki, mint egy földönkívüli feje, a kutatások kimutatták, hogy egy agyagból készült figuráról van szó, ami korát tekintve körülbelül 7000-8000 éves lehet.
Ami ezeket az edényeket illeti, egy esetben ismert, hogy Mezopotámiából hoztak ilyen kerámiát a mai Kuvait területére. A másik esetben azonban a régészek hasonlóságokat állapítottak meg az Arab-félszigeten található lelőhelyekről ismert leletekkel. Ezek tehát az Öböl térségében készültek, bár nem világos, hogy ez pontosan hol történt. Ezzel megerősítést nyert, hogy a tudósok a régió egyik legrégebbi kerámiagyártó helyével állnak szemben.
A leleteknek ezzel még nem volt vége, hiszen a nemzetközi kutatócsoport tagjai a fazekasság során az agyaghoz hozzáadott növények maradványait is azonosították. A tervek szerint ezeket a mintákat megvizsgálják, hogy jobban megértsék, milyen növényzet termett akkoriban ezen a ma már sivatagos területen. Honfitársaink folytatni kívánják a munkát a lelőhelyen, feltárva Mezopotámia legnagyobb titkait az Ubaid-korszakból.