2025. január 29. szerda. 6:8
Bizony nem segítenek, árválkodjanak akár a szlovákiai gimnáziumban történt késelés, akár a magdeburgi karácsonyi vásáron történt támadás helyszínén, de évekre visszamenőleg sorolhatnánk még számos helyet, ahol tömeggyilkosság, késelés és más vérlázító bűnügy történt, a virágok pedig ellepték a bűntettek helyszínét. Csak éppen semmi sem változott. A korábbi bűntettek elfelejtődtek, s jött helyettük másik. S még mindig Európában vagyunk. Most éppen azokat „kergetjük”, akik bombariadóval fenyegettek meg sok száz iskolát. S ki tudja, mi jön még. Nos, semmiképpen sem a „szabadság, egyenlőség, testvériség”, ahogyan a francia forradalom hajdani álságos filozófusai, politikusai ígérgették. Ugyan ki merné állítani, hogy ez idő tájt a Földön szabadság, testvériség és egyenlőség lenne? Szerintem senki, pedig az ígéretek óta sok-sok év eltelt. A virágok maradtak a bűntettek és a véres események helyszínén, a többi néma csend.
A minap jöttem vissza Bajorországból, a nagy német birodalom szépséges „szigetéről”. Ahol amúgy pár napja éppen történt egy halálos késelés, s ahol a pályaudvar környékén éppúgy nyüzsögnek a dologtalan fiatalok, mint ahogy évek óta már szerte Európában. Ezek a fiatalok láthatóan semmit sem csinálnak, csak úgy lézengenek, s persze láthatólag nem németek, viszont nem is dolgoznak, csak úgy vannak, ténferegnek. Szabadság van a világban, nem tilos őgyelegni sehol, a pályaudvarok környékén sem, mégis eszébe jut az embernek, hogy ugyan mit csinálnak ezek az életerős fiatal férfiak ott? Miből élnek? Honnan jöttek? Nem tudni. Vannak és kész.
Ami viszont nincs, s cseppet sem csak Németországban, hanem szerte Európában és nyilván még sok más helyen, az a rend. Melyet immár évek óta nem sikerült megteremteni, pedig Angela Merkel megmondta: Wir schaffen das! Azaz: Megcsináljuk! Nem csinálta meg, majd lényegében el is tűnt a politikából. S nem is csinált meg semmit, a migránsokkal való békés együttélést végképp nem.
S ezen a kudarcon a virágok végképp nem segítenek. A bátorság a dolgok rendbetételére elhamvadt, s nem is tudjuk, feléled-e valahára? Európa és Amerika persze ígéri, hogy szigorítások, netán kitoloncolások következnek, de a háttérben fenekedő, roppant demokratikus gondolkodású politikai erők, úgy tűnik, fittyet hánynak ezen ígéretekre. Hiszen alig hogy hivatalba lépett Trump elnök, olvasom, hogy „felélénkült” Amerika. Ugyanis minap a frissen megválasztott elnök bevándorlásellenes politikája ellen tüntettek Los Angelesben. Németországban pedig az úgynevezett szélsőjobb ellen. Az ész megáll, és egy helyben ácsorog. Harc ez bizony a javából! Pedig azt reméltük és reméljük is még tán, hogy jobb idők jönnek. Aligha. Harc jön újra. Legalábbis szerintem. Mert a Soros-erők nem hátrálnak. A népek, nemzetek „összekotyvasztása” továbbra is célja a világpolitika „elitjeinek”. Hiszen Soros már régen megmondta, mégpedig egy 2019-ben adott interjúban, hogy: „az európai oldalon is kötöttem megállapodásokat, melyek lényege, hogy a jövő nemzedékét, tehát az olcsó munkaerőt átadom nekik. Tehát az afrikaiakat. Akik dolgozni és élni akarnak az új világban, azaz Európában. Mint ahogyan Amerika volt az új világ az aranyásókorszakban, most Európa az új világ az afrikaiak számára. Sokan ma is támogatják az afrikaiak Európában való letelepedését. Nekem ők is jelentős összegeket fizettek, hogy segítsem a betelepülést. Én a világon több alapítvánnyal rendelkezem, ahol az alapítványban dolgozó önkéntesek, az utasításaimnak eleget téve (természetesen valójában díj ellenében), eleget tesznek a projektemben foglaltaknak.” Nos, mondhatom, ez egyenes beszéd. Az utasítás meg teljesítve.
Ennyit egyelőre a szép, új világról. És a virágokról.
A szerző újságíró
